Ha forog a világ

Az ön életét is megkeseríti a szédülés? Sokat segíthet az ok felismerése és annak kezelése. Két kulcsszó: BPPV és Epley-manőver

Éppen zuhanyoztam, amikor egyszer csak forogni kezdett velem a világ – meséli az ötvennégy éves Lyn Roberts. – Csak arra voltam képes, hogy bemásszam az ágyamba és várjak, amíg elmúlik. Így is történt. – A kanadai Victoriában élő gazdasági elemző egyszerre érzett meglepődést és megkönnyebbülést – no meg aggodalmat is.

Lynnek jó oka volt a félelemre. Hat évvel korábban már volt egy súlyos vertigós időszaka, amelyet émelygés és hányás kísért, s emiatt kétszer is kórházba került. Amikor ez az állapot végre megszűnt, még mindig nem kapott egyértelmű magyarázatot arra, hogy mi okozhatta a tüneteit.

Így aztán amikor két éve kiújult a probléma, nagyon tartott attól, mi lesz ezután. A következő hónapokban egyre gyakoribbá váltak a rohamok, mígnem a családorvosa 2015 nyarán beutalta egy fül-orr-gégészhez.

Az orvos már az első vizsgálatkor azt mondta Lynnek, hogy jóindulatú helyzeti szédülésre (BPPV) gyanakszik, de a biztonság kedvéért továbbküldte a helyi kórház neurológiai osztályára.

– Amikor a speciális szakorvosi vizsgálatok után visszamentem a fül-orr-gégészhez, ő közölte, hogy BPPV-m van. Nagyon megkönnyebbültem, hogy a probléma nem súlyosabb – mondja a nő. – A vertigó nem hagyott nyugodni. Attól féltem, hogy emiatt nem tudok majd teljes életet élni, vitorlázni a férjemmel, játszani az unokáimmal.
 

A londoni University College munkatársai 2015-ben, húsz korábbi vizsgálat adatait összesítve megállapították, hogy a világ felnőtt lakosságának egytizede is tapasztalhat vertigót az élete során; kevésbé súlyos, de már kellemetlen szédülést pedig 17–30 százalék él meg. Vertigóról orvosi értelemben akkor beszélnek, amikor az ember mozgásérzete nem egyezik a test tényleges mozgásával. A szédülés viszont a szakember számára olyan térbeli tájékozódási zavart jelent, amely nem jár együtt hamis mozgásérzettel, de bizonytalanság- vagy gyengeségérzet kísérheti.

A szédülésnek és a vertigónak is több tucat lehetséges oka van. Ilyen például az alacsony vércukorszint, egyes gyógyszerek mellékhatása, a kiszáradás vagy a szélütés. Az is gyakori, hogy a belső fülben az egyensúlyérző rendszerrel van gond. A rendszerbe kapcsolódó szervek észlelik a fej mozgását és térbeli helyzetét, az információkat pedig az agy dolgozza fel – ennek köszönhetően tudjuk stabilizálni a tekintetünket és elesés nélkül járni-kelni.

Az egyensúlyérzékelés idősebb korra meggyengülhet. Az Archives of Internal Medicine szaklap hasábjain 2009-ben megjelent, több mint 5000 amerikai vizsgálata alapján készült becslés szerint a 40 év feletti felnőttek mintegy 35 százalékánál az egyensúlyérző rendszer nem működik tökéletesen.

Egy gyakori ok: a BPPV
Az egyensúlyozó szerv egyik leggyakrabban diagnosztizált rendellenessége a BPPV, amelyet Lyn is tapasztalt. A belső fülben parányi kalciumtartalmú kristályok, otolitok vannak, amelyek ide-oda sodródva ingerlik az érző szőrsejteket. BPPV akkor alakul ki, ha egy ilyen otolit elszabadul és véletlenszerűen ingerli a belső fület kitöltő folyadék mozgását érzékelő sejteket, s így ellentmondásos üzenetek továbbítódnak az agyba. Ez okozza a vertigórohamokat, amelyek általában csak néhány percig vagy még rövidebb ideig tartanak.

A BPPV általában néhány hét vagy hónap alatt elmúlik, valószínűleg azért, mert a kristály feloldódik a belső fül folyadékában. Ha magától nem szűnik meg, az állapot általában jól orvosolható olyan gyors és fájdalommentes kezelésekkel, amelyeknek célja a részecske elmozgatása, áthelyezése.

Szerencsére az úgynevezett Epley-manőver az esetek 70-80 százalékában azonnali enyhülést hoz

Ma a legtöbbet tanulmányozott módszer az úgynevezett Epley-manőver, amely az esetek 70-80 százalékában azonnali enyhülést hoz. A módszert alkalmazó orvos különböző helyzetekbe mozgatja a páciens fejét – például 45 fokkal az érintett oldal felé billenti –, és nagyjából 30-30 másodpercig tartja úgy. A cél az, hogy a belső fülben lévő törmelékek olyan területre kerüljenek át, ahol már nem okoznak gondokat.

A fül-orr-gégész Lynnek megmutatta, hogyan végezheti el magán az Epley-manővert. – Rengeteget segít. Nagyon örülök, hogy van valami, amivel megelőzhetem a szédüléses időszakokat, illetve megakadályozhatom, hogy sokáig tartsanak – magyarázza a nő.

Egyelőre az orvosok sem egészen tudják, miért, de a BPPV kiújulásának nagy a veszélye: egyes becslések szerint 50 százalék is lehet annak a valószínűsége, hogy a szédülés három éven belül megismétlődik. Szerencsére az Epley-manőver alkalmazásával feltehetően újból megszüntethető a probléma.

Bár az otolitok elmozgatása elég egyszerű ahhoz, hogy otthon is el tudjuk végezni, dr. Alexandre Bisdorff luxembourgi ideggyógyász arra figyelmeztet, előbb tanácsos pontos diagnózist felállítani, nehogy ne vegyenek észre valamilyen súlyosabb betegséget. Ha pedig a valóban egyszerű Epley-manőver a többszöri próbálkozás ellenére sem segít, műtéttel valószínűleg még mindig orvosolható a helyzet.

Súlyos betegségek és krónikus panaszok
Persze nem minden egyensúlyprobléma oldható meg olyan egyszerűen, mint a BPPV. Amikor Melanie Simmsnél 2007 augusztusában szédülés és fülfájás jelentkezett, az csupán a kezdete volt egy sok csalódással járó megpróbáltatássorozatnak. A yorkshire-i Aldbrough-ban élő, akkor 20 éves diáklánynál fertőzést állapítottak meg a belső fülben. A tüneteknek meg kellett volna szűnniük, miután Melanie szervezete legyőzte a vírust, ám azok továbbra is fennálltak.

– Vagy egy éven át győzködtem az orvosaimat arról, hogy nem javul az állapotom – emlékezik vissza Melanie. Ingergazdag környezetben, például a szupermarketben szinte teljesen lebénult; olykor mások segítségével volt csak képes járni. Csak 2009-ben kérdezte meg tőle egy fül-orr-gégész: – Mondja, amikor az autó megáll, nem érzi úgy, mintha még mindig mozogna? – A lány mélységes megkönnyebbülést érzett, hogy valaki végre megértette, mi a baja.

Kompenzálatlan vesztibuláris ideggyulladást állapítottak meg nála – ez a rendellenesség folyamatos vertigót vagy szédülést okozhat. (Egy másik lehetséges ok a Menière-betegség, amelyet a belső fület kitöltő folyadék mennyiségének megnövekedése okoz, és amely fülzúgáshoz és halláskárosodáshoz is vezethet.) Bár a krónikus vesztibuláris problémáknak nem mindig van gyógymódjuk, megfelelő kezeléssel jelentősen enyhíthetők a tünetek. Ilyen kezelés lehet – a diagnózistól függően – a gyógyszerszedés, a műtét vagy a különböző gyakorlatokon alapuló vesztibuláris rehabilitációs terápia (VRT).

A VRT az adott panaszoktól függően változik, magyarázza Lena Kollén, aki fizikoterapeutaként dolgozik a svédországi Gothenburgban. Kollégáival olyan programokat dolgoznak ki, amelyek a páciens teljes egyensúlyozó rendszerét megdolgoztatják.

– Idetartozik sok minden, a fejmozgatástól kezdve a csukott szemmel egy helyben egyensúlyozásig – mondja Kollén. Simmsnek eleinte az állát kellett fel és le mozgatnia, miközben a tekintetét adott helyre szegezte – előbb egy álló pontra, később a televízió képernyőjére. Azt remélik, az agy így lassan megtanulja, hogyan tekintsen el a zavaró jelzésektől – ehhez azt kell elsajátítania, hogy a tájékozódáshoz más érzékeket, például a látást és a tapintást is igénybe veheti.

Melanie idén év elején végzett a VRT-programjával, s ma már heti négy napot dolgozik kórházi recepciósként. Részt vesz a Yorkshire-i Egyensúlyozási Támogató Csoport működtetésében is. A szervezet egyik célja, hogy szélesebb körben is ismertté tegye a vesztibuláris problémákat, s ezáltal kevesebben szenvedjenek szükségtelenül, illetve többen kapjanak megfelelő kezelést.

– Nagyon sokan félnek és magányosnak érzik magukat, mert nem értik, mi a bajuk – mondja Melanie. – Pedig ezek a problémák gyakoribbak, mint gondolnánk.

Vote it up
169
Tetszett?Szavazzon rá!