Ha nagy leszek

Ismerje meg a Mexikóban kitalált, azóta a világ sok országában megjelent kalandparkot, ahol a gyerekek felnőttesdit játszhatnak

Kapcsolódó cikkek

Mexikóváros nyugati határában, sokemeletes lakóépületek, luxusszállodák és irodaházak között található a Centro Santa Fe bevásárlóközpont, amelynek 500 üzlete évente 22 millió látogatót vonz. Ennek egyik végében húzódik a KidZania, ez a gyerekek számára épített kalandpark, amely 1999-ben nyitotta meg a kapuit, és azóta egy tucat más országban is megtelepedett.

A KidZaniában nem lélegzetelállító körhintákra vagy hullámvasutakra ülnek fel a 3–14 éves gyerekek, hanem a mai városi környezet kicsinyített másában felnőttek szerepeit öltik magukra. A KidZania macskaköves utcáit szegélyező épületeken valódi ismert márkák logói láthatók, mint a McDonald’sé vagy a Sonyé.

A gyerekek szabadon kószálhatnak, mivel az úton kizárólag lassan közlekedő tűzoltó- vagy mentőautót látni. A városközpont fölött kékre festett égbolt feszül, amely az alkony színeit mutatja, és az idő mintha a lefekvés utáni órákban állt volna meg – ez csak fokozza az izgalmakat.

Míg a Disney-parkok a fantázia világában ígérik a vágyak megvalósulását, KidZania büszkén vállalja hétköznapi jellegét. Az ide érkező gyerekek 50 kidZóról kiállított csekket kapnak, amelyet beválthatnak a központi bankban és igazinak tűnő bankkártyával költhetnek el. „Fizetést” is folyósítanak nekik, ha munkát vállalnak: autógyárban dolgoznak, bútort mozgatnak vagy tüzet oltanak. Autót is bérelhetnek – a kis elektromos kocsik a gokartpályán köröznek, amelyet olyan cégek szponzorálnak, mint a Mercedes-Benz és a Renault –, de kidZójukat áruházakban, üzletekben is elkölthetik, ahol mindenféle csecsebecse kapható.

KidZaniának rövid kifejezésekből álló saját nyelve van, mint amilyet a harmadrangú sci-fi filmekben beszélnek a földönkívüliek. „Kai!”, hangzik például a barátságos köszöntés, amelyet sajátos mozdulat kísér: a beszélő két ujját V alakra tárva helyezi a szíve fölé. A búcsúzás pedig Santiagótól Szöulig mindenfelé így szól: „Z-U!” (azaz „zíjú”, utalva az angol see you – viszlát – köszönésformára).

KidZania alapító vezérigazgatója Xavier López Ancona. A magas, energikus 51 éves férfi Mexikóvárosban nőtt fel, ahol Spanyolországból bevándorolt apja gabonamalmot üzemeltetett. López az amerikai Northwestern Egyetemen folytatott kereskedelmi tanulmányokat, majd a General Electric magántőkerészlegét vezette Mexikóvárosban. A kilencvenes évek végén megkereste egy barátja, aki játékimporttal foglalkozott. Luis Javier Laresgoiti egy gyerekek számára épített szerepjátszó kalandpark ötletét akarta megvalósítani; López beszállt a vállalkozásba.

A Santa Fe park 1999 szeptemberében nyílt meg. Az első évben a vártnál kétszer több, 780 ezer látogató kereste fel a létesítményt. Az ötletet azok a vállalatvezetők is felkarolták, akiknek a beruházásaira épült az üzleti modell – ma már világszerte több mint 800 szponzor támogatja a vállalkozást. – A KidZania remek lehetőség a márkahűség kialakítására – magyarázta nekem Mariacruz Arrubarrena, a KidZania egyik igazgatója.

A park sikerének hatására 2006-ban López újabbat nyitott a mexikói Monterreyben. Ugyanabban az évben franchise formájában Tokióban is megvalósult egy KidZania park. Azóta több franchise vállalkozás indult be: Szöulban, ahol a gyerekek ázsiai tésztalevest készítenek, Mumbaiban, ahol mini Bollywood-stúdió üzemel, és még további városokban. A londoni KidZania tavaly júniusban kezdte meg a működését.

Bár a KidZania parkok mindenütt hasonlók, a látogatók viselkedése országonként eltérő. Mexikóban a gyerekek szinte azonnal megszabadulnak kidZóiktól; Japánban viszont nem könnyű rávenni őket a költekezésre. Lisszabonban szinte mindig a szüleikkel érkeznek, Dubajban gyakran sofőrök teszik ki őket a parknál.

Három évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Mexikóváros második KidZania vállalkozása, amely a közeli Cuicuilco régészeti lelőhelyről kapta a nevét. Ez a helyszín háromszor akkora, mint az első, s itt nagyobb hangsúlyt kap az oktatási jelleg. – Azt akarjuk, hogy a gyerekek jól szórakozzanak, egyúttal tanuljanak is valamit – mondta López.

Magammal hoztam kilencéves fiamat. Leparkolunk a bevásárlóközpontnál, ahol egy falból kiálló repülőgéptörzs jelzi a bejáratot, amely úgy fest, mint a mexikói légitársaság jegyirodája. A Cuicuilcóban gyerekenként 15,50 dollár (kb. 4500 forint) a belépődíj, de a jegyár városonként változik.

A fiam jegye beszállókártyára emlékeztet, amelyen KidZania szerepel mint úti cél, egyben a gyerek 50 kidZós csekkeként is szolgál. A fiam csuklójára biztonsági karperecet erősítenek, amely riaszt, ha megpróbálná kíséret nélkül elhagyni a létesítményt. López megkérdezi a gyereket, mit tervez aznapra. – Szívesen lennék rendőr vagy pilóta – hangzik a felelet.

Az itteni KidZania attrakciói részben az épületen kívül találhatók, ahol sátortető véd az esőtől és az erős napsugárzástól. Az utcákat műpálmák és gömblámpák szegélyezik.

A parkon keresztülhaladó autópályán kicsinyített kocsik közlekednek. Az egyik kanyarban balesetet szenvedett autó áll, sérült motorjából füst száll fel. A jármű körül jegyzettömbös gyerekek ügyködnek: biztosítási kárszakértőként felmérik a balesetet.

Lópezt felvillanyozzák az ilyen részletek. – Látogatóink elmerülhetnek a szimulált valóságban – mondta nekem később. – Ha autót akarnak vezetni, olyat szeretnének, mint a szüleiké. Ha telefont kérnek, annak olyannak kell lennie, mint a mamáé. Ha gabonapehelyre vágynak, olyat akarnak gyártani, mint amilyet otthon kapnak. Ez nem a fantázia birodalma. Itt nincsenek hercegnők és törpék.

Séta közben bronzszobrok mellett haladtunk el, amelyek gyerekként ábrázoltak olyan nagy hatású személyiségeket, mint Martin Luther King, Florence Nightingale vagy Mahatma Gandhi. Körülöttük igazi gyerekek zsibongtak, markukban kidZo bankókat szorongatva. A kutyakiképző telepen a résztvevők megtanulják, hogyan vezessenek végig igazi kutyákat az akadálypályán, de a mű kutyapiszkot is el kell takarítaniuk.

Szembeötlő volt a márkanevek jelenléte KidZaniában. Mobiltelefon-kölcsönző bolt mellett mentünk el, amelyet a helyi Telcel távközlési cég szponzorál, egy kicsinyített focistadion támogatója pedig a Coca-Cola.

Néhány látogató kritizálja is a KidZaniát például a gyorsételek reklámozása miatt, de López kitart amellett, hogy a hitelesség fokozza az élményt. – Ezek a cégek amúgy is ott vannak mindenütt – mondta. Ugyanakkor az egészségesebb étkezés is helyet kapott a parkban. Felkerestem egy – Nestlé által szponzorált – főzőiskolát, ahol azt mutatták be, hogyan lehet hal alakú tonhalas szendvicset készíteni.

A tevékenységeket felnőttek tervezik meg, és „Zupervisor”-nak nevezett felügyelők ellenőrzik, hogy minden a megírt forgatókönyvek szerint történjen. Márpedig ezek nem hagynak sok lehetőséget a gyerekeknek a rögtönzésre. A foglalkozások nagyjából húsz percig tartanak, és szigorú menetrend szerint alakulnak. Még a „művészek” kezét sem engedik szabadon: egy festőstúdió mellett elhaladva azt láttam, hogy az állványoknál ülő gyerekek a park kabalafiguráinak, Urbanónak és Chikának a kinyomtatott képmását színezik.

Később hajhálót, sálat meg Quaker feliratú köpenyt viselő óvodáskorú gyerekeket láttam, akik óvatosan szórócukrot öntenek kis tégelyekbe. Müzliszeletgyárban dolgoztak. Mielőtt kipottyant a gépből, a kész terméket az utolsó pillanatban kicserélték igazira.

A cuicuilcói KidZaniában több tevékenységet is kormányszervek támogatnak. A parkban adóhivatal is működik, mivel a gyerekek „fizetéséből” 20 százalék adót vonnak le.

– Játékos formában megtanítjuk nekik, hogyan kell adót fizetni – magyarázta López. Az „adózók” eldönthetik, mire fordítsák a befizetéseiket – oktatásra, környezetvédelemre, kórházakra vagy útépítésre –, illetve adó-visszatérítést is kérhetnek.

A látogatás végén megkerestem a fiamat, aki lelkesen mutatta, mennyi pénze van. Nagyrészt csomagkézbesítéssel kereste, mivel hamar felfedezte, hogy a DHL-nél spanyoltudás nélkül is gyorsan és könnyen juthat pluszkidZókhoz.

Nagyon élvezte a nyomozói munkát KidZania bűnügyi csoportjánál, ahol azonosítaniuk kellett egy bankrablás gyanúsítottját, aki állítólag elkábította a személyzetet. A fiam meg volt győződve róla, hogy a történet valóságos és igaz.

Autóvezetői vizsgát is tett – büszkén mutatta a jogosítványát –, majd kocsit bérelt. – Ez nem olyan, mint a videojáték, itt, ha nekimész az útkorlátnak, megsérül az autó – mesélte.

Repülőt is vezetett. Meg akarta mutatni, milyen ügyes pilóta, ezért visszamentünk a bejáratnál lévő repülőgéptörzshöz, amelyben pilótaiskolát alakítottak ki alapszintű repülésszimulátorokkal. Miután elhúzta a karszalagját a leolvasó előtt, pilótasisakot kapott. Én a segédpilóta székébe ültem, és a képernyőt néztem, miközben zötyögve gyorsultunk a kifutópályán, majd a levegőbe emelkedtünk.

Hamarosan elrepültünk a városi reptér fölött. A tervezett útirányt lebegő négyzetek jelezték. A fiam perceken át a négyzeteken keresztül repült. Aztán minden figyelmeztetés nélkül jobbra kanyarodott, kirepült az egyik négyzetből, és az óceán fölé kormányozta a gépet.

Nem tudtam eldönteni, hogy aggódjam-e a fegyelmezetlenség miatt, vagy örüljek az önállóság megnyilvánulásának. Mielőtt KidZania felügyelői közbeavatkozhattak volna, a monitor elsötétült, lejárt az időnk.

Néhány évvel ezelőtt López marketingrészlegének munkatársai megalkották KidZania keletkezéstörténetét is: miután látták, hogy a felnőttek tönkretették a világot, a gyerekek úgy döntöttek, létrehozzák a sajátjukat. Függetlenségi Nyilatkozatuk hat „alapjogot” ír le: az élet, a tudás, az alkotás, a megosztás, a gondoskodás és a játék jogát. Jeligéjük: „Készülj a jobb világra!”

López hisz benne, hogy fiatal látogatói a jobb világra készülnek, akár tudják, akár nem. – Mi megadjuk nekik a függetlenség lehetőségét – tette hozzá. – Ez az ő világuk. Nem mondjuk meg nekik, mit csináljanak. Csak váltsák be a csekkjüket és költsék a pénzüket!

Vote it up
304
Tetszett?Szavazzon rá!