Ha sok a lecke

Előfordult már, hogy gyermeke nehezen boldogult a házi feladattal, és önhöz fordult? Hogyan tanácsos segíteni ilyenkor?

Kapcsolódó cikkek

A közepes tanuló Nick egy öt évvel ezelőtti tanítási napon az utolsó óra után kétségbeesetten gubbasztott a minnesotai elitgimnázium tantermében. Zöld szemében utolsó remény csillant, ahogy tekintetét rám, az angoltanárára függesztette. Segítséget kért az érettségi előtt beadandó házi dolgozathoz.

Sok szülő találja magát hasonló helyzetben: gyermeke nem boldogul a házi feladattal, ezért hozzá fordul. Senki sem akarja, hogy a csemetéje kudarcot valljon, de némelyik apuka-anyuka annyira szeretné sikeresnek látni, hogy beveti magát, és elvégzi helyette a munkát. A pedagógus persze könnyen észreveszi a felnőtt keze nyomát a diák iskolai fogalmazásaitól elütő írásművön.

Hiába vezérli a szülőt a legjobb szándék, árthat vele. Saját gyermekét csapja be, megfosztja a lehetőségtől, hogy az iskola révén fokról fokra gyakorlatot szerezzen olyan készségekben, amelyek életreszóló előnyökhöz juttathatják. Pedig segíthet neki úgy is, hogy csak hasznot hajtson:

Mutasson példát a tanulásban! Ha gyermekei látják, hogy újságot, folyóiratot, könyvet olvas, az őket is tanulásra ösztönzi. Ismerek egy családot, ahol az a szokás, hogy a hűtőre ragasztanak egy-egy cikket, aztán vacsoránál megbeszélik.

 Előre érdeklődjön, mi a lecke, majd pedig nézze át az elkészített feladatot! Ezzel értésre adja, hogy elvárja az önálló munkavégzést, ugyanakkor eléggé fontosnak tartja ahhoz, hogy ellenőrizze.

 Leereszkedő okoskodás helyett álljon gyermeke mellett útmutatásaival. Fogalmazásait például ne pirosozza össze, inkább olvastassa fel vele, és engedje, hogy ő javítsa ki a saját hibáit, tanácsolja Sylvia Seidel, az amerikai pedagógusszövetség munkatársa. Jelezheti a helyreigazítani valókat, de hallás után a gyermeknek is fel fog tűnni egy és más, ami nincs rendjén.

 Ha aggódik, hogy gyermeke túlterhelt, netán nem fogja bírni az iramot, inkább a tanárával beszéljen, semhogy magára vállalja a feladatokat.

Nick végül szépen boldogult. Nem írtam meg helyette a dolgozatot, ahogy az édesanyja sem. Együtt terelgettük a jó irányba. Az érettséginél sugárzó arccal figyeltük, amint átvette a bizonyítványát, de Nick volt a legeslegbüszkébb, mert tudta, hogy megérdemli.