Hagyj békét a manóknak!

Az izlandiak annyira hisznek bennük, hogy akár még az utakat is elterelik, hogy kikerüljék őket

Kapcsolódó cikkek

Az Izland fővárosától, Reykjavíktól nem messze eső Kópavogur egyik csendes lakónegyedében a kétsávos autóút hirtelen összeszűkül, majd éles kanyarral elkerül egy zuzmó pettyezte sziklákkal teli kicsiny dombot. Az elterelés indokolatlannak tűnik, ám a környék lakói közül bárki elárulhatja az okát: a sziklákban elfek, azaz manók laknak.

Az 1970-es években az útépítők munkáját itt egy sor balszerencsés esemény akadályozta. A környékbeliek figyelmeztették őket, hogy a baleseteket, műszaki meghibásodásokat elfek okozzák, ám a vállalkozók nem tágítottak. A problémák sokasodtak, és az eset nagy port vert fel. Az útépítők végül feladták, és egy hurokkal kikerülték a dombot.

Izlandon sok hasonlóan furcsa képződményt látni – torz falú házakat, szűkülő kocsifelhajtókat, hirtelen kettéágazó utakat –, amely mind azért jött létre, hogy az ember megférjen az elfekkel és a huldufólk, azaz a „rejtett nép” tagjaival. [Az elfek manók, akik nem nagyobbak egy arasznál, a rejtett emberek pedig akkorák, mint mi, csak láthatatlanok. A szerk.]

Már a Kr. u. 1000 táján, a viking korban született versek is említést tesznek az izlandi elfekről. Ezt követően azonban kilenc és fél évszázadon keresztül nem lehetett hallani az Észak-atlanti-óceánból közvetlenül az északi sarkkör alatt kiemelkedő sziget népeiről. A világ többi részétől elzárva élték életüket e mesebeli tájon: zúgó vízesések, mély fjordok, mohos lávamezők, gleccserek, befagyott lagúnák, működő vulkánok, fortyogó gejzírek és óriás sziklák közt.

A képzelet természetfeletti lényekkel népesítette be ezt a misztikus vidéket, és az elfekről szóló történetek apáról fiúra szálltak.

Századokon át nem történt lényeges változás Izlandon egészen a második világháborúig, amikor a brit és az amerikai hadsereg bázist létesített a szigeten. Ezt követően gyorsan zajlott a modernizáció. 325 ezer lakosával Izland ma a világ egyik legfejlettebb és legjobban képzett nemzete. Ám ennek a modern országnak a felvilágosult lakói töretlenül hisznek az elfek létezésében. Egy nemrég végzett felmérés szerint az izlandiak három százaléka állítja, hogy találkozott már manókkal, nyolc százalék hisz bennük, és 54 százalék nem tartja kizártnak, hogy léteznek.

Ennek megfelelően az utak, gyárak, védőgátak, kórházak építésekor az elfek életterének védelmében módosítanak a terveken, de legalábbis várnak a kivitelezéssel, hogy a területen élő elfeknek legyen idejük a költözésre. Néhány beruházó „látóhoz” fordul segítségért, hogy megbizonyosodjon róla, nincs-e káros hatással a projekt a helyi elfekre.

Amikor 2008-ban Izlandot is utolérte a gazdasági válság, az ország vezetői a turizmus fellendítésével kerestek kiutat a kátyúból. Úgy gondolták, hogy Izland természeti csodái mellett az elfek mítosza is pompás turistacsalogató lehet. A reykjavíki reptérről jövet az autópálya mentén plakátok jelentek meg, melyek elf-falvakba kínáltak vezetett túrákat.

Az emberek kicsiny elf-házakat festettek a sziklák oldalába; pólókat nyomtak olyan feliratokkal, mint például: „Elffel szexeltem Izlandon”; a Reykjavíktól délre fekvő kisvárosban, Hafnarfjörðurban pedig megnyitott az Elf-kert nevezetű mesepark.

Nem minden izlandinak tetszettek az újítások. Bryndís Björgvinsdóttir, az Izlandi Művészeti Akadémia folklórkutatója például úgy látta, hogy veszélybe sodorják a nemzeti hagyomány és kultúra egy igen fontos részét. – Nem szeretném, ha az üzleti érdek nevetségessé tenné, lekicsinyelné az izlandiak elfhitét.

Sok évvel ezelőtt Bryndís és Svala Ragnars fotográfus dokumentálni kezdte az elf-jelenség nyomait Izlandon. Ez idáig negyven elfek lakta helyszínt regisztráltak, de úgy vélik, ennél jóval több ilyen terület van.

– Nem tudom, léteznek-e elfek – mondja a folklórkutató –, de azt biztosan tudom, hogy elfhit létezik. Ezek a manók a természetet képviselik a kultúránkban. A természet megbecsülésével és megóvásával az ember tiszteletben tartja az elfeket. Nem szabad bolygatni az otthonaikat, a sziklákat, dombokat, köveket…

Bryndís megmutatja laptopján az eddig „feltárt” területekről készült fotókat. Selfossiban egy kórház leállította a bővítési munkálatokat, miután az egyik szikla eltávolítására tett kísérletek során fennakadások történtek a kórház kommunikációs rendszerében.

Tavaly Hrísey szigetén egy orvos teraszt szeretett volna toldani a házához, de amikor egyre-másra hibásodtak meg a szerszámok és gépek, lemondott e tervéről.

– A tündérekbe és manókba vetett hit ellenállás a túlzott iparosítással szemben. A buldózerek elé álló környezetvédő aktivisták és az elfhívők gyakran kart karba öltve küzdenek.

Bryndísszel ellátogatunk szülővárosába, az Izland délnyugati partján fekvő Hafnarfjörðurba. A városka templomának egyik falát úgy építették meg, hogy kikerüljön egy szikladarabot. – Íme, kereszténység és pogányság egymás mellett élése.

De miért pont sziklák és kövek? – Izland tulajdonképpen egy hatalmas lávakő. Itt nincsenek nagy fák és állatok, amelyek megragadnák az ember figyelmét, a táj legfeltűnőbb elemei a sziklák – teszi hozzá.

Ahogy a sziget belseje felé autózunk, megállunk egy új útszakasznál, és Bryndís összeráncolt homlokkal mutat a tájra. – Ez az autópálya Izland egyik legérdekesebb és legszebb lávamezejének kellős közepén halad keresztül.

2015-ben elfhívők és környezetvédők gyülekeztek itt, hogy megakadályozzák a festői lávamezőt átszelő, az Álftanes-félszigetre vezető sztráda építését. Az elfpártiak arra hivatkoztak, hogy a konstrukció egy 30 tonnás szikladarab eltávolításával járna, holott az az elfek temploma; a környezetvédők pedig azzal érveltek, hogy az út tönkretenné a természeti és kulturális értéket képviselő lávamezőt. A közútépítő cég végül konzultált egy látóval, aki megegyezett az apró termetű néppel, hogy az útépítők elmozdíthatják a sziklát, és áttehetik egy másik helyre, ahol az elfek ismét berendezhetik a templomukat.

– Izlandon a táj lépten-nyomon emlékeztet arra, milyen váratlan gyorsasággal képes változni a természet – mondja Terry Gunnell, az Izlandi Egyetem folklórkutatója, aki 35 éve, amióta Angliából ide költözött, az elf-kultúrát tanulmányozza.

– Az izlandiak házai egy szempillantás alatt összeomolhatnak egy földrengésben. A szél olyan erős, hogy felkaphatja az embert. A konyhai csapokból kénszag árad, mert odalent, a talpunk alatt láva fortyog. Öt évvel ezelőtt egy izlandi vulkánkitörés miatt egész Európában leállt a légi közlekedés.

– Ez a föld él és mozog – teszi hozzá Terry –, így nem csoda, hogy az izlandiak különféle lényeket vélnek felfedezni a természetben. Nem csoda az sem, hogy ha egy izlandi elmozdít egy követ a kertjében, hogy jakuzzit építsen, de valaki figyelmezteti, hogy az egy elf otthona, menten eldobja az ásót!

A Reykjavíki Egyetem professzora, Haukur Ingi Jónasson szerint az izlandi elfek az embernek azt az univerzális igényét, elképzelését testesítik meg, hogy létezik valami a látható, fizikai világon túl is. Jónasson mérnöki szakon tanít az egyetemen, de korábban, amikor teológiát és pszichoanalízist tanult, éveken át tanulmányozta az elf-jelenséget.

– Az elfek tisztelete törekvés az erőegyensúlyra. A mérleg nyelve mindig is a természet és annak hóbortjai, a vulkánkitörések, a gleccsermozgások, földrengések felé billent. Minden pillanatban ki vagyunk téve egy akaratunkon felül álló erőnek. Ez pedig nem manó vagy tündér, hanem a természet. Nem tudjuk irányítani.