Hagyományteremtés

Ha megtanuljuk megosztani az ünnepi vendéglátás terheit, sokkal örömtelibbé válik a karácsony, és kevesebb lesz a súrlódás

A családom esztendőkön át szenvedett az ünnep utáni csalódottságtól. Hat testvér, a házastársaik és gyermekeik összecsődítése akkora feszültséggel járt, amely mintha meghaladta volna az egymás viszontlátásából eredő jó érzést. Nagy terveket szőttünk, amelyek nagy kiábrándulásokba torkollottak.

Csaknem egy évtizeden keresztül minden ünnep után olyanok voltunk a fivéreimmel, mint az örök vesztes csapat szurkolói a szezon végén: – Na majd jövőre! – Rendíthetetlenül hittünk abban, hogy képesek vagyunk összehozni egy nyerő karácsonyt.

Anyu minden évben november végén, a hálaadás napja után tervezgetni kezdte az ünnepi menüt, az ajándékokat, hozzáfogott a karácsonyi sütemények sütéséhez, és minden évben teljesen lehangolódott és kimerült, mielőtt megnyílt az adventi naptár utolsó ablaka. Feszült idegállapota mindannyiunkra átragadt, és ez rányomta a bélyegét az ünneplésre.

Ezért először is azzal próbáltuk megjavítani a karácsonyi hangulatot, hogy megszabadítjuk anyut a nyomástól. Testvérről testvérre váltogattuk a karácsony színhelyét. Anyánk jobb kedvre derült, ám a házigazdát minden esetben utolérte az az ünnepi kedélybetegség, amely korábban anyut jellemezte.

Nyilvánvalóvá vált, hogy az ünnepi készülődés a neheztelés biztos forrása. Aki megerőltette magát, neheztelt a többiekre, a többiek meg zokon vették a neheztelését.

Így aztán néhány éve rászoktunk, hogy megosztozzunk a sütés-főzésen. Az így szervezett ünnepek segítettek, hogy helyreállítsuk az együttlét örömét. Nagy tervezgetés helyett kötetlen összejövetel alakult ki, egész napos büféasztallal, amelyre mindenki hozott valami finomságot. Mintha megtévesztettük volna az elmúlt karácsonyok szellemeit, hogy ez is csak olyan nap, mint bármelyik másik, szépen békén hagytak bennünket.

Eleinte hiányzott a szertartásos étkezés körüli felhajtás, de végül sokkal jobban éreztük magunkat ebben a kötetlenségben. A kevesebb többé vált az ünnepeken: több vidámságot, nagyobb fesztelenséget, jobb szórakozást hozott.

Lassanként szokásba vettük, hogy párosával összefogtunk egy-egy nagyobb szabású fogás – marhasült, bográcsos hallé – elkészítéséhez. Visszatértek a gyertyák, a keményített abrosz, megint kiöltöztünk. Ráeszméltünk, hogy igenis szeretjük ezt a műsort – feltéve, hogy megosztjuk a rendezés és színpadra állítás gondjait.

Vote it up
278
Tetszett?Szavazzon rá!