Hajós életmentők

Amikor átszakadtak a város gátjai, egy bátor apa és fia vezette hősies csapat két hét alatt százhúsz ember életét mentette meg

Kapcsolódó cikkek

A közhiedelemmel ellentétben New Orleans nem a Mississippi torkolatánál terül el. A Big Easy néven is emlegetett várostól a folyó még körülbelül 160 kilométeren át kanyarog délnyugati irányban, míg végül a Mexikói-öbölbe üríti a vizét. A Plaquemines megyéhez tartozó Braithwaite ezen a mocsaras, erdős vidéken található. A hozzá tartozó 30 kilométer hosszú és durván három kilométer széles földsáv a Mississippi keleti partján terül el. Veszélyes elhelyezkedése és vizenyős talaja miatt a település bal partját gátak veszik körül, ami azt jelenti, hogy Braithwaite lényegében egy hatalmas teknő – gátszakadás esetén a várost elönti a víz. 2012. augusztus 28. estéjén pontosan ez történt.
 

Este 7.00 Az Isaac hurrikán betört Louisiana államba. Közvetlenül Plaquemines fölött állapodott meg, és nem volt hajlandó továbbhaladni. A közeli öbölben fölkorbácsolt árhullám irgalmatlanul özönlött keresztül a lápvidéken, átcsapva a keleti gátakon, elárasztva házakat, autókat, utcákat.

A Katrina hurrikán idején, hét évvel korábban körülbelül kétméteres víz öntötte el a keleti partszakasz egyes részeit. Az Isaac idején alig két óra leforgása alatt 3,5–5,5 méteres víz alá került a keleti partszakasz nagy része.

A vihar annyira sebesen és oly dühödt erővel érkezett, hogy a tűzoltóság és rendőrség mentőeszközeinek zöme használhatatlanná vált. A 30 kilométeres földnyelv teljes hosszában drámai jelenetek bontakoztak ki azon a rémséges éjszakán – emberek másztak pánikszerűen a magasba, padlásra, háztetőre, fákra. Braithwaite és a környező városok 2000 lakosa magára maradt: a parti őrség túl veszélyesnek ítélte meg a helyzetet a mentéshez.
 

Éjfél „Big” Jesse Shaffer és fia, „Little” Jesse olyan gyorsan hajtott a városból kifelé vezető egyetlen szabad úton, ahogyan csak bírt.

Az út egy földgát tetején vezetett át a szomszédos St. Bernardba, amely viszonylag száraz maradt. Több száz sorstársukhoz hasonlóan Big Jesse, az 54 éves, félig visszavonult műbútorasztalos és főfoglalkozású halász és a 25 éves betegápoló és önkéntes tűzoltó, Little Jesse is Braithwaite-ből próbált menekülni.

A községhatáron túl Shafferék lekanyarodtak a keskeny gátútról, és szomszédaikkal egy csoportban leparkoltak. Aztán Big Jesse észrevette, hogy egy házaspár még hiányzik, és eszébe ötlött, hogy amint a fiával együtt leléptek, látta az autójukat a kocsifelhajtóban. Valószínűleg még otthon voltak.

Big Jesse kölcsönkérte egyik barátja, Lonnie Serpas közel 5 méteres csónakját, és a szintén halászatból élő sógora, az 51 éves Lenny Lafrance társaságában visszafordult a szomszédai megmentésére.

A vízszint fél óra alatt 240 centit emelkedett, és körülbelül 500 otthont és céges telephelyet árasztott el

Hajnali 2.00–3.00 A 32 éves Natasha Morgan és a 33 éves Domingo De Los Reyes otthon akarta átvészelni a hurrikánt. A kora hajnali órákban Natasha hirtelen felébredt, és lesietett a földszintre.

Víz szivárgott be a bejárati ajtó alól. Visszarohant az emeletre, és fölkeltette Domingót. Mire ismét leért, a hűtőszekrény már derékig vízben állt. Azután megcsörrent Morgan mobilja. Big Jesse hívta: „Jövünk értetek.”

Big Jesse és Lafrance egy reflektorral pásztázva, óvatosan kormányozta a csónakot a süvítő viharban. Egyikük sem élt még át ilyen körülményeket.

A 120 kilométeres sebességű szél hatméteres hullámokba korbácsolta az áradatot, amely bármikor felboríthatta volna a csónakjukat.

Számtalan veszélyforrás fenyegette őket: fák, elektromos vezetékek, oszlopok, háztetők, de a víz alatt is számítaniuk kellett elmerült teherautókra, jelzőtáblákra, sodródó törmelékre. Az arcukba verő, szinte vízszintes esővel dacolva kormányozták a csónakot Braithwaite felé.

Amikor Natasha Morgan és Domingo De Los Reyes megpillantotta őket, átpréselték magukat a házuk tetejének egyik szűk ablakán. – Köszönjük, köszönjük, köszönjük – ismételgette az asszony. A víz olyan magasan állt, hogy a tetőről egyenesen a csónakba léphettek.

Mindeközben Little Jesse a teherautóban ülve vészelte át a szélsőséges időjárás viszontagságait, s a mobiltelefonjáról egy bejegyzést küldött saját Facebook-oldalára: „Van egy csónakunk. Küldjetek neveket és címeket.”

Pár perc elteltével özönleni kezdtek az üzenetek: „Oak 223. Férfi, barátnő, újszülött baba!” „Oak 410.” „39-es Highway 7965. Utoljára akkor láttam, amikor a padlásra ment.”

Amikor apja visszatért Natasha Morgannel és Domingo De Los Reyesszel, Little Jesse továbbította neki a csüggesztő híreket.

„Öt ember és egy kisbaba ragadt a háztetőn a hátsó utcában” – kiáltotta Little Jesse a telefonjáról olvasva. Apja és Lafrance újra nekivágott az özönvíznek. Kisvártatva egy családdal tértek vissza. A kismama, Laurielle Authement karjában négy hónapos babájával, reszketve lépett ki a csónakból a gátra.

„Little” Jesse és a szülei, Suzanne és „Big” Jesse, illetve a kutyájuk, Bud a teljesen tönkrement otthonukban

Ifjabbik Martin Johnson és Everett Cook is valóságos rémálmot élt át Braithwaite-ben. A két önkormányzati munkás hajnali kettőig üzemeltette a szivattyútelepet, amikor a víz kezdett átcsapni a mocsári gát fölött.

Johnson a teherautójába ugrott, Cook közvetlenül mögötte hajtott. De az emelkedő víz fogságába estek. Egyetlen, még el nem árasztott földdarab kínálkozott számukra, magának a gátnak a teteje. Nekivágtak a lejtőnek. Amikor a kerekeik kipörögtek a sárban, kiugrottak teherautóikból, megragadtak egy pótkereket, ami vészhelyzet esetén mentőövként szolgálhat, és magukkal vitték a gát legmagasabb pontjára.

Johnson segítséget kérve felhívta a főnöküket. Aztán pedig egymással szemben állva, a kerékbe kapaszkodva várakoztak a lezúduló esőben, s nézték, amint az egyre emelkedő víz elnyeli a járműveiket, s már a combjukat nyaldossa. Egyetlen lépés bármelyik irányba, és elsodorja őket az ár – ráadásul Cook nem is tudott úszni.

Aztán Cook valamit érzékelt. „Martin, egy kígyó!”

Johnson a víz felé fordította a lámpáját. Egy fekete királysikló tekeredett Cook bal lábára. Johnson megragadta, és teljes erőből elhajította.

Egy perccel később megszólalt Johnson telefonja. A főnöke hívta. „Megteszem, amit tudok, Martin” – mondta.

„Nem hibáztatlak – felelte Johnson. – Tudod jól, mit kell mondanod a gyerekeimnek.”
 

Shafferék barátja, Jimmy Kamm többeket a tetőn át mentett ki aznap5.30 Lonnie Serpas, aki átadta Big Jesse-nek a csónakját, rádiókapcsolatban állt a községi mentőközponttal, és értesült a két férfi helyzetéről. Amint Big Jesse és Lafrance megérkezett az Authement családdal, visszaküldte őket Johnsonért és Cookért.
 

6.00 Miután négy órán át egyensúlyoztak a gát tetején a heves esőben, Johnson és Cook meglátta a közeledő csónak fényeit. Big Jesse az elmerült teherautók fölött átmanőverezve a csónakba húzta a két kimerült férfit. Johnson minden erejét összeszedve, Big Jesse szemébe nézve suttogta: – Köszönöm.
 

6.30 Továbbra is dühöngött a vihar, vert az eső. A napfelkelte azonban segítséget hozott: csatlakozott a mentéshez Shafferék barátja, Keith Billiot, a Kábítószer-ellenes Hivatal szolgálaton kívüli ügynöke, Jimmy Kamm tűzoltóparancsnok-helyettes és Tracy Arcement, egy csónakkölcsönző cég tulajdonosa.

Billiot és Lafrance munkára fogott egy gazdátlan csónakot, amelyet a víz a gátra sodort, és még benne volt az indítókulcs. Kamm a saját csónakját hozta, Little Jesse így hozzá ült be. Big Jesse pedig továbbra is Serpas csónakjával folytatta, immár Arcement társaságában.

Bizarr képek fogadták a mentőket: vízben kaptató lovak, felborult vasúti kocsik, szarvasmarhák egy ház második emeletén, alapjukról kitépett és az út közepére sodródott épületek, egy háztető két szarvassal, egy vaddisznóval és egy segítségre váró férfival.

Legelső bevetésén Little Jesse és Kamm egy öttagú családot mentett meg, akik a lakókocsijuk tetején sikoltoztak, a víz alig harminc centire állt attól, hogy teljesen ellepje őket. Rejtély, hogyan tudták a szülők a három pelenkás kisbabát a tetőre vinni a kutyájukkal együtt.

Egyhuzamban végigdolgozták az egész napot: itt egy család, ott egy tíztagú csoport. Kamm és Little Jesse úgy mentett ki egy 70 éves férfit a padlástérből, hogy tűzoltóbaltával vágtak utat a szellőzőnyíláson.

Big Jesse és Arcement egy fémkonténerből átalakított kunyhóból mentett ki tíz bevándorló munkást, akik kenukban lebegtek a vízen, alig hatvan centire a plafon alatt. Billiot és Lafrance láncfűrésszel szabadított ki egy családot a padlásról, megmentve többek közt egy nyolcvanas éveiben járó asszony, valamint néhány nyúl és csirke életét.

A hősök: Lonnie Serpas, „Big” Jesse Shaffer, Jimmy Kamm, Tracy Arcement, Johnathan Ansalve és „Little” Jesse Shaffer

Este 7.30 Augusztus 29-én naplementére mindenkit megmentettek, akinek segítségre volt szüksége. Ketten vesztették életüket a keleti partszakaszon, őket valószínűleg álmukban lepte el a víz.

Ezt leszámítva azonban Shafferék és barátaik tökéletesen átfésülték a 30 kilométeres földnyelvet, 120 ember és tucatnyi állat életét óvták meg, köztük egy kalitkában lakó törpepapagájét is.

Az Isaac hurrikán minden építményt megrongált a keleti partszakasznak ezen a sávján, közte 500 családi házat és üzleti célú épületet. Sokan, akiknek Shafferékhez hasonlóan a Katrina hurrikán elvitte az otthonukat, nem akartak újra Plaqueminesban építkezni.

A közösségi érzés azonban erősnek bizonyult. A közeli települések palackozott vizet, élelmiszert és ruhaneműt ajánlottak fel. A hősök pedig mindenkinek juttattak belőlük, aki plaqueminesi lakosnak számított.
 

Big Jesse továbbra is szomszédjai szolgálatára állt. A vihart követő napokban minden reggel a gátnál várt, hogy csónakjával Braithwaite-be vigye az embereket a holmijukért.

– Meglepődnél, ha látnád, mekkora örömet tud szerezni akár egyetlen kis csecsebecse megmentése is – mondja.

S ezt csinálta egész nap, mindennap, két héten át – arcbőre hámlott, ajka kicserepesedett a forró napon. Éjszaka, szemét lehunyva azoknak az embereknek a rémült tekintete kísértette, akiket megmentett.

– Kimentettem 60 embert, és magam előtt látom mindegyikük arcát, hogy mennyire rettegtek – mondja elcsukló hangon. De Big Jesse mindegyik álma ugyanúgy ért véget, mint a valóságban. – Boldogok voltak – mondja. – Boldogok voltak, hogy megláttak engem.

Vote it up
80
Tetszett?Szavazzon rá!