Hallgassa meg!

Egy magyarok részvételével készített nemzetközi felmérés feltárja a boldog kapcsolatok titkát. Tesztelje a sajátját!

A The Normal Bar (A normális érték) című könyvben olvashatók annak a nemzetközi online felmérésnek az eredményei, amely az emberi kapcsolatokat vizsgálta. Világszerte több mint 70 ezer ember válaszolt átlagosan 100 kérdésre. A szerzők a válaszok csoportosításával meg tudták állapítani, hogy mi a normális a felmérésben részt vevők számára, és hogy mennyire hasonlítanak az eredményeik másokéihoz, illetve mennyire térnek el a többitől. Leginkább az lepte meg a szerzőket, hogy egy bizonyos megállapítás milyen nagy támogatást kapott. Olvassa tovább!
 

A bukaresti 37 éves Roxana és a 33 éves Constantin tíz éve házasok, és egy hétéves fiúgyermekük van. – Mi mindent megbeszélünk – mondja Roxana –, legyen az a gyerekkel, a családdal, a pénzzel, munkával, szexszel kapcsolatos. – Mozgalmas munkanapjaikon is tartják a kapcsolatot. – Szakítok rá időt, hogy küldjek neki egy sms-t vagy e-mailt, megkérdezzem, hogy van – mondja Constantin.

Mindketten azt állítják, hogy ez a könnyed, gyakori kommunikáció kövezi ki az utat sikeres házasságukhoz.

A nemzetközi felmérés eredményei ugyanerre mutattak rá. Amikor arra kértük az résztvevőket, hogy nevezzék meg a kapcsolatuk legtartalmasabb részét, a kommunikáció nagy fölénnyel győzött!

Az amerikai nők és férfiak több mint egyharmada az első helyre tette, jóval a barátság elé. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a kommunikáció nagyon fontos, és ez világszerte igaz. A felmérésben részt vevő majdnem minden ország válaszadói azt mondták, hogy a kommunikáció a legfontosabb számukra a kapcsolatban. Csak a franciák lógnak ki a sorból, akik a vonzalmat tették az első helyre és a kommunikációt a másodikra.

Mindenkinek szüksége van arra, hogy meghallgassák és megértsék. Szüksége van valakire, akivel bátran, jókedvűen és értelmesen beszélgethet – és akitől arra számíthat, hogy őszinte, de egyben együtt érző visszajelzést ad, aki meghallgat és valóban odafigyel ránk, és ez kölcsönös.

Sok párnak azonban tennie kell azért, hogy kivívja magának a kommunikáció eme áldását. Sandra, a hollandiai Wilnisben élő 39 éves háziasszony észrevette, hogy 40 éves, pénzügyi tanácsadó férje, John egyre kevesebbet beszél, inkább tévét néz vagy az e-mailjeit olvassa, még olyankor is, amikor ő beszél hozzá, és ez nagyon bosszantotta. – Bármit mondtam neki, mintha el sem jutott volna a tudatáig. – Az asszony sejtette, hogy valami baj van John munkahelyén, de a férje erről nem sokat árult el. Tavaly azt javasolta, hogy kérjenek segítséget, és John ebbe beleegyezett. Csak akkor tudta meg, hogy vállalkozó férjét a gazdasági válság erősen sújtotta, amikor elmentek egy házassági tanácsadóhoz.

– Mindig igyekeztem megkímélni Sandrát az üzleti ügyeimtől – mondja John. – Nem mértem fel, hogy ez mennyire rosszul érinti őt. Most már mindig elmondom neki, mi nyugtalanít. A kapcsolatunk rengeteget javult. – Sandra pedig hozzáfűzi: – Nagyon örülök, hogy képesek voltunk segítséget kérni.

Nem csupán az információcseréről van szó, hanem a kompromisszumok, a közös terep megtalálásáról. Ahogy Oleg, a moszkvai kereskedő mondja, akinek 9 éve felesége a divattervező Maria: – Hogy vitatkozunk-e? Igen, de nem olyan gyakran, mint azelőtt. Bevezettünk néhány szabályt: mindkettőnknek meglehet a saját véleménye, de keressük azt, amivel mindketten elégedettek lehetünk.

A kommunikáció nemcsak a fontos érzelmek előtt tárja ki a kaput, hanem a testi alkalmazkodás előtt is. Ha valami többet – vagy kevesebbet – szeretne a partnerétől, azt kell éreznie, hogy ezt az igényét bátran elmondhatja, és amit elmond, az megértő fogadtatásra talál.

Kik kommunikálnak jobban, a férfiak vagy a nők? Azt hihetnénk, hogy a nők. Elég nehéz eldönteni, főleg, mert nagyon sokan tartják úgy magukról, hogy jól kommunikálnak. Például az Egyesült Államokban a felmérésben részt vevő nők és férfiak egyaránt több mint 90 százaléka értékelte magát jól vagy nagyszerűen kommunikálónak. Amikor viszont azt kérdeztük a nőktől, hogy jól kommunikálónak tartják-e a partnerüket, nagyjából minden harmadik mondta azt, hogy egyáltalán nem.És minden negyedik férfi azt mondta, hogy nagyon elégedetlen a partnere kommunikációs képességeivel.

A párok közötti kommunikáció összetett dolog, testi, érzelmi és verbális megnyilvánulások is beletartoznak, amelyeket sokunknak gondot okoz küldeni és fogadni. Íme, hat eszköz, amelyek segíthetnek megtanulni, hogyan lehet jobban kommunikálni és megteremteni a saját, új „normális érték”-et.

Az első öt
Az első öt lépés alapvetően javítani képes a kommunikáció minőségén és harmonikussá teszi a zűrös párok életét is. Első lépés: telepedjenek le egy csöndes, kényelmes szobában, ahol nem fogják zavarni önöket. Állapodjanak meg abban, hogy egymásra figyelnek, és nem szakítják félbe a másikat. A második lépés megtudni, megérteni és tiszteletben tartani, hogy a partnernek mire van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen.

Mindkettejüknek át kell gondolniuk, mi az első öt szenvedély, tevékenység vagy érdeklődési terület, amelyre igényük van ahhoz, hogy boldogok lehessenek – a másik fél és a gyerekek ebbe nem vehetők be. Ossza meg ezt a listát a partnerével, és beszélgessenek róla. A listák nem vita tárgyai – azon nem lehet vitatkozni, hogy mi tesz valakit boldoggá.

A harmadik lépésben mindketten írják le és rangsorolják az első öt dolgot, amit a másik fél tehetne annak érdekében, hogy boldogabbak legyenek. Mondják el részletesebben az első számú kérésüket egymásnak. Kritizálás nélkül állapodjanak meg egy olyan kompromisszumban, amely tiszteletben tartja és kielégíti a másik igényét. Vegyék sorra ugyanígy a mindkét listán szereplő további négy kérést is.

Könnyűnek tűnik? Az is. Egyben meglepően hatékony, amennyiben a kellő tisztelettel beszélnek és figyelnek, becsületesen egyezkednek, és őszintén törekszenek arra, hogy közös megegyezésre jussanak és azt be is tartsák.

Ne beszéljen, figyeljen!
A legkönnyebb kommunikációs eszköz az, ha odafigyel arra, amit a párja mond. Ez egyszerűnek tűnhet, de az odafigyelés összpontosítást és nyitottságot igényel. Férfiak és nők egyik fő panasza egyaránt az, hogy soha nem élvezik a partnerük osztatlan figyelmét. Ha a másik nem figyel, honnan tudhatná, hogy meghallotta-e, amit mondott neki?

Az egyik korrigáló modell az Imago kapcsolatterápia, amely javítja a kommunikációt. Része egy gyakorlat, amelyben az egyik fél elmondja, ami a szívét nyomja, a másik pedig odafigyel. Ő azután összegzi, amit hallott. Ezt a beszélő vagy jóváhagyja, vagy korrigálja. Miután mindkét fél egyetért abban, hogy a mondanivalót jól értette a másik (annak tartalmában nem kell okvetlenül egyetérteni), az veszi át a szót, aki addig figyelt. Ez így megy felváltva, mindkét félnek lehetőséget adva arra, hogy beszélhessen és figyelhessen.

Az Imago bevált Mártánál és Zoltánnál, egy 18 éve házasságban élő magyar párnál. Az egyik problémájuk az volt, hogy Zoltán, aki egy nagy cégnél menedzser, úgy érezte, hogy otthon nem tud beszélni a munkahelyi ügyeiről, ezért közel került egy fiatal munkatársnőjéhez, aki mindig meghallgatta. Ebből viszony lett.

A házasságuk megmentése érdekében felkerestek egy terapeutát, aki megismertette velük az Imago módszert. Ennek néhány hónapos alkalmazása után képessé váltak arra, hogy odafigyeljenek egymásra és őszintén beszélgessenek. Most már úgy tervezik a napjukat, hogy legyen idejük beszélgetni egymással. – Tanultunk a történtekből – mondja Márta –, meg kell hallanunk és jól meg kell értenünk, amit a másik mondani akar.

Időt a beszélgetésre!
Jelöljenek ki egy időpontot minden napra, amikor valóban beszélgetnek. A nap bármely időszaka megfelelő. Ha mindketten korán ébrednek, beszélgessenek az ágyban vagy kávézás közben. Ha munka vagy vacsora után van módjuk kettesben lazítani, és ezt beépítik a napirendjükbe, nagyon jót fog tenni a kapcsolatuknak. A lényeg: szakítsanak mindennap időt arra, hogy megosszák egymással a gondolataikat, élményeiket és bensőséges érzéseiket.

Jeanne és Pascal, egy tíz éve együtt élő, 50-es éveikben járó francia pár a reggelit tette meg beszélgetési időnek, mielőtt Pascal munkába indul. Sokszor mennek el együtt sétálni is. – Mindig van idő a beszélgetésre, az fontos – mondja Jeanne. – Amikor úgy érzem, eltávolodtunk egymástól, megmondom neki. Ez olyankor történik, amikor mindketten különösen sokat dolgozunk.

Ne csak gondolja, mondja is!
Egy másik egyszerű kommunikációs tipp: amikor valami pozitívra gondol, ne elemezze sokáig és ne tartsa magában, hanem mondja el a partnerének. Ha úgy gondolja, hogy a partnere valami okosat vagy kedveset mondott, ezt mondja is meg neki! A gondolatok egymással megosztása szinte mindig javítja az érzelmi kapcsolatot.

Szünet
Lehet, hogy a mamája a lelkére kötötte, hogy „soha ne feküdj le haraggal”, de ha párkapcsolatról van szó, nem mindig ez a legjobb tanács. Sokszor előnyösebb, ha hagyja az érzéseit lecsillapodni, mielőtt beszélne róluk, és nem lát neki azonnal a probléma megoldásának. Egyezzenek meg egy másnapi időpontban, és addig ne beszéljenek. Az ilyen szünet után kevésbé valószínű, hogy kiabálni, védekezni vagy támadni fognak.



Kilépni az ördögi körből
Úgy lehet megtörni a már normává vált negatív „ciklust”, ha nem folytatódik az ilyen viselkedés. De mi van, ha már a spirál aljára sodródott valaki? Ha a kommunikáció már szenvedés és eredménytelen, akkor egy harmadik félre van szükség, aki segít ebből kikeveredni.

A 29 éves Mariana, egy bukaresti iskola tanára nyolc éve kötött házasságot a 31 éves gépészmérnök Bogdannal. Bogdan minden este vacsora után a számítógépén dolgozott. Mariana viszont azt szerette volna, hogy együtt csináljanak valamit. Minden kísérlet a párbeszédre ugyanúgy végződött: veszekedéssel.

A házaspár már közel állt a váláshoz, amikor 2010 végén elmentek egy házassági tanácsadóhoz. Lassanként elkezdtek beszélgetni egymással, nyitottabbá váltak, és hajlandók lettek elmondani egymásnak az igényeiket. Pszichológusuk, Roxana Olaru azt mondja: – Mindkettejükön lehetett látni, hogy szeretnék megmenteni a kapcsolatukat. – Tíz hónap alatt Mariana megtanult kevésbé kritikus lenni, Bogdan pedig többet beszél a gondolatairól és az érzéseiről, ráadásul együtt maradtak.

Keressen egy jó terapeutát! Senki nem akar olyan rutinban élni, amely örömtelen, fájdalmas és nyomasztó, főleg ha egy új és jobb normál érték viszonylag elérhető közelségben van.