Hallod, mit mondok?

Louis CK, a magyar származású amerikai humorista kemény véleménnyel van az okostelefonokról. Ön szerint igaza van?

Kapcsolódó cikkek

Amikor a talkshaw műsorvezetője, Conan O’Brien megkérdezte Louis CK-t, vajon a lányainak van-e okostelefonjuk, a humorista elmesélte, hogy az alábbi egyszerű válasszal szerelte le őket: – Nem kapsz telefont. Rosszat tesz neked. Nem érdekel, hogy mit akarsz.

Ez az ember lett az én hősöm.

Nagyon bejött, amit mondott, mert hasonló okból alkudoztam épp tízéves lányommal. És mi tagadás, nyerésre állt. Lehetséges volna csak úgy nemet mondani a gyereknek, ahogy CK állítja? Eddig nem tudtam, hogy erre vetemedhetek, amit a tengerimalacok, befogadott kutyák és trendi játékbaba-kellékek nagy száma is tanúsít. CK így érvelt: – Nem a gyereket nevelem, hanem a felnőttet, akivé lesz. Márpedig azért, mert a többi hülye gyereknek van telefonja, nem kell az én gyerekemnek is meghülyülnie vagy a telefon hiányában hülyén éreznie magát.

Mennyire igaza van, ámultam. Igen ám, de nem elég tudni, hogy nem akarok hülye felnőttet nevelni a gyerekemből, el is kell tudnom magyarázni neki, miért ne legyen olyan hülye, mint a többiek. Végül is ő szereti a hülye barátait. Ezért a barátai.

CK erre ezt mondta Conannak meg nekem: – A mobiltelefonok azért károsak, különösen a gyerekeknek, mert nem segítik az empátia kialakulását, amely az egyik legszebb emberi érzés. Amikor üzeneteket küldünk, nem látjuk vagy halljuk a másik zsigeri reakcióit. Nem kapunk mást, csak egy rideg kis szöveget.

– Miért utálatosak a gyerekek? – tette fel CK a kérdést. – Mert mindent ki kell próbálniuk. Ránéznek egy másik gyerekre, és azt mondják neki, „kövér vagy”. Aztán látják, hogy a másik arca eltorzul, és arra gondolnak, „ajjaj, ez fájhatott”. Ekkor megtapasztalják az empátiát, a beleérzés képességét. De ha csak sms-t küldenek valakinek, hogy „kövér vagy”, elkerülik a fájdalmat, amit okoznak.

Ezután CK azt magyarázta Conannak és nekem, hogy az okostelefonok megfosztanak minket az egyedülléttől. Az okostelefonok kitöltik a gyerekek idejét: Üzenetet kell küldenem! Játszanom kell! Újabb American Doll zoknikat kell böngésznem Molly babámnak!

– Mikor ábrándoznak? – kérdezi CK. Pedig az emberi lét egyik legkellemesebb velejárója, hogy elkalandozhat a képzeletünk. Kivéve, ha a gyerekeket lefoglalja az okostelefon. Nekik már nincs idejük elmélázni, legfeljebb az osztályteremben.

És van itt még valami, amiről Steve Jobs kedvenc kütyüje kedvéért lemondtunk: a jogunk, hogy nyomorultul érezzük magunkat. Nem is tudtam, hogy ehhez a jogomhoz is ragaszkodnom kellene, amíg CK be nem bizonyította, hogy ez is az egyik legfontosabb emberi érzés.

CK azt az élményt hozza fel példaként, amelyet magányos autóúton érez az ember. És most nem arról beszélünk, amikor bosszankodik az ember, hogy nem használhatja a telekocsik gyorssávját, mert egyedül ül a kocsiban, hanem a depressziós skandináv filmek magányáról. A sötét, fojtogató szomorúságról, amely sokakat arra késztet, hogy megragadják az okostelefonjukat és érintkezésbe lépjenek valakivel.

– Aztán az érintkezésből halálos sérülés lesz – rikoltotta CK a balesetet okozó sms-írókra utalva. Ilyenkor hiányzik csak igazán a magány életigenlő élménye!

– Egyszer vezetés közben lecsapott rám Bruce Springsteen dala, a Jungleland – mesélte CK. – Szíven ütött, ahogy szokott. Arra gondoltam, most azonnal 50 embernek azt kell üzennem: „Szia”. Már nyúltam a telefonért. De aztán rászóltam magamra: Ne tedd! Legyél csak szomorú!

Így hát CK félreállt, és szabad utat engedett a könnyeinek, mint egy kislány, akinek a babája nem kapta meg a legújabb baldachinos ágyat.

– Gyönyörű volt. A szomorúság lírai élmény – mondta CK. És mivel nem állt ellen, hanem hagyta, hogy elöntse a nyomorúság, a szervezete endorfint kezdett termelni. – Előtört belőlem a boldogság, hogy szembeszálljon a komorsággal. Hálás vagyok, hogy szomorú lehettem, mert aztán mélyen és őszintén elöntött a boldogság.

– Mivel riaszt minket a bánat, kis telefonunkkal elűzzük – állítja CK. – Emiatt nem éljük át az igazi bánatot és az igazi boldogságot. Beérjük egyfajta elégedettséggel. Aztán pedig meghalunk. Ezért nem akarok telefont venni a gyerekeimnek.

Csatlakozom. Én sem akarok.
 

Lapozzon, és olvasson el egy ellenvéleményt! Ön mit gondol? Írja meg hozzászólásként!