Hans Peter nagy lépése

Amikor a svájci gazda 40 évesen belegondolt a jövőjébe, azt igen lehangolónak ítélte. Ezután meglepő dolgot tett

Megjelent: 2011. március

Kapcsolódó cikkek

Oroszországi úti célunk Moszkvától mintegy 190 kilométernyire délnyugatra fekszik. A 174-es kilométernél letérünk a forgalmas Moszkva–Kijev autópályáról, hogy sűrű fenyőerdők, a szemhatárig érő földek és a szovjet időszak lehangoló épületmaradványai között haladjunk tovább. A keskeny út göröngyös és kátyús. Úticélunkhoz, a Kaluga körzetben lévő Gorbenkihez vezető híd előtti utolsó faluban nincs egyetlen villanypózna sem – mert áram sincs.

Az út elkanyarodik, és egy nagy, vidám piros tetős, egyszintes épület tűnik a szemünk elé. Kirí a környezetből. Ápolt, szép zsemleszínű tehenekből álló csorda vonul át az úton az istálló felé. A földeken itt-ott pányvával fedett szénabálák láthatók.

Amint megállunk a piros tetős épület bejárata előtt, egy khaki vászon kezeslábast és gumicsizmát viselő férfi jön ki. Széles mosollyal nyújtja a kezét, kék szeme csillog, és azt mondja: – Üdvözlöm önöket a Svájci Tejgazdaságban! – Végre találkozunk a virágzó magángazdálkodás egy kis szigetének tulajdonosával, a 48 éves svájci Hans Peter Michellel.
 

Hans Peter a család Svájc középső részén, Böningenhez közel fekvő kis gazdaságában nőtt fel. Tetszett neki a gazdálkodás, majd miután két fiú- és két lánytestvére a turisztikai iparban próbált boldogulni, ő vette át a 16 hektáros gazdaságot a 15 tehénnel.

Az évek múltával azonban a rutinná vált munka már egyre kevésbé elégítette ki. Bezártnak érezte magát a hegyek és a természet rovására terjeszkedő városok szorításában. A svájci gazdák zöme nem is álmodhat birtoka növeléséről. Aztán egy napon arra gondolt: 40 éves vagyok! Még 20-25 évet élek ugyanígy, aztán már nyugdíjas is leszek. Nem ilyen jövőt szeretnék magamnak!

Hans Peter 1987-ben, katonai szolgálata idején kezdett el Kelet-Európa iránt érdeklődni. A helyőrségükbe 12, Afganisztánban elfogott fiatal orosz hadifogoly került. Kiderült, hogy nekik is ugyanaz az érdeklődési körük, ugyanazok a vágyaik. A katonai szolgálat után egy éven át – jövedelemkiegészítésként – állatszállítmányokat kísért vasúton Magyarországra és

Koszovóba. Gyakorta eszébe jutott, hogy talán ott tartogat számára valamit a jövő. Amikor aztán 2003-ban, egy helyi mezőgazdasági kiadványban egy felhívást talált, amely gazdákat hívott, hogy cseréljenek tapasztalatokat az orosz gazdákkal, nézzék meg, milyen a gazdálkodás Oroszországban, és mérjék fel az esetleges üzleti lehetőségeket, arra gondolt: miért is ne? Telefonon jelentkezett az útra.

Júliusban csatlakozott a 34 gazdából álló csoporthoz. Hansnak tetszett az ország és a kultúrája. Az oroszok életmódját lazábbnak látta, az embereket pedig nyitottabbnak, mint a svájciakat, bár eleinte furcsának és nyugtalanítónak találta némely szokásukat. Svájcnak azon a részén, ahol ő felnőtt, az emberek mindig üdvözölték egymást az utcán, akár ismerősök voltak, akár nem. Oroszországban viszont úgy mentek el mellette a járókelők, hogy még csak rá se néztek.

Miután azonban megismerte őket, óriási különbséget fedezett fel. A svájciak köszöntek ugyan, de aztán távolságot tartottak. Az oroszok viszont, miután bemutatták őket, teljesen megnyíltak, és még a frissiben megismert idegent is meghívták az otthonukba egy csésze teára, kekszre.

Bármilyen sok gondon és nehézségen küzdötték is át magukat, volt bennük életöröm

Ami esetleg elriaszthatta volna – az elzártság, a rendezetlenség és a kedvezőtlen gazdasági kilátások –, az inkább ösztönözte. Igen, nagyon sok ház volt siralmas állapotban, és nagyon sok falubeli volt rettentő szegény. De bármilyen sok gondon és nehézségen küzdötték is át magukat, volt bennük életöröm. És igen, a járdák kátyúsak voltak, a változó gazdaságban pedig sok probléma adódott a hatóságokkal, de ezeket mind meg lehet oldani.

Az utazás végén a szervező kérdőíveket osztott ki, arra kellett válaszolniuk, hogy várhatóan indítanak-e vállalkozást Oroszországban. Hans Peter volt az egyetlen, aki azonnal és határozottan azt válaszolta: „100%-ig biztosan”.

Az úton részt vevő két másik gazdát, az akkor 38 éves Joseph Lussit és az 56 éves Jacob Bänningert szintén érdekelte a lehetőség, de fenntartásaik voltak azt illetően, hogy idegen földön a semmiből induljanak el, főleg Bänningernek, lévén házasember. Ugyanazon év novemberében, a konkrét lehetőségek feltérképezését célzó második úton csak hét gazda vett részt, köztük Hans Peter, Lussi és Bänninger.

Ezek közül a legérdekesebb a Gorbenkiben lévő Svájci Tejgazdaság volt: 300 hektáros terület, több elhanyagolt épülettel és 90 tehénnel. Svájc néhány évvel azelőtt létrehozott egy Svájci Alapot Kalugában, hogy hitelt folyósítson kisvállalkozásoknak, aztán beindított egy mezőgazdasági programot földvásárlásra, régi gazdaságok újjáépítésére, valamint egy kis üzem felszerelésére, hogy tejet tudjon termelni.

A vállalkozás azonban nem működött jól, és a Svájci Alapnak minden évben veszteségei voltak profit helyett. 2003-ban az a döntés született, hogy eladják a Svájci Tejgazdaságot, mert a csőd szélén állt.

Hans Peter úgy vélte, fel tudná virágoztatni ezt a vállalkozást. Kissé aggódott az oroszországi áttelepülés miatt. Egyedülállóként a család átköltöztetése nem okozott számára gondot. Nem beszélte a nyelvet, azonban úgy gondolta, hogy amíg meg nem tanul oroszul, tolmáccsal is elboldogulhat. Arra viszont nehezen szánta rá magát, hogy eladja a saját gazdaságát, de másképpen nem lett volna tőkéje.

Elmenni nem ijesztő, maradni sokkal ijesztőbb, érvelt magában Hans Peter. Az édesapja azonban nehezen fogadta el a fia döntését, hogy eladja a család birtokát.

2004 telén Hans Peter két újdonsült társával, Lussival és Bänningerrel együtt arra az elhatározásra jutott, hogy megveszik a Svájci Tejgazdaságot, és ennek lebonyolítására Oroszországba készültek utazni. Hans Peter hirtelen támadt ötlettel elhívta az édesapját is. Úgy történt, ahogy remélte: miután az édesapja találkozott a fia két társával, és látta az országot, a gazdaságot és a teheneket, rögtön megértette a lehetőséget. Oroszországban egy gazda annyi földet vásárolhatott vagy bérelhetett, amennyit csak akart.

Vote it up
361
Tetszett?Szavazzon rá!