Haragban a világért

A lengyel Agnieszka Romaszewska szembeszállt Európa utolsó diktátorával, ezért ő lett „Az év embere Európában”

Kapcsolódó cikkek

Csendet! – vezényel erélyes színpadi suttogással Agnieszka Romaszewska. A varsói televízióstúdió vezérlőhelyiségének órája majdnem este hetet mutat. A díszletben egyszerre abbamarad a nyüzsgés, a gyártásvezető visszaszámol: – Három... kettő... egy... és tessék!

Romaszewska kifújja magát, lassan megnyugszik. – Mindjárt meghallja az igazságot – fordul felém.

A most következő esti híradót nem a lengyeleknek, hanem a szomszédos Fehéroroszországnak szánják, a közel tízmilliós lakosú rendőrállamnak, amely gyakorlatilag el van vágva Európa többi részétől. A műsor beszámol arról, hogy tizenöt napi szabadságvesztésre ítélték azt a fiatal belarusz másként gondolkodót, aki gúnyt űzött a főváros, Minszk egyik Lenin-szobrából.

Az állomás, a Belsat TV naponta tíz órán át sugároz híreket, talkshow-kat és dokumentumfilmeket a külvilágból a belarusz átlagemberek otthonába. Egyszerű üzenetet közöl velük: a világ nem vezetőjük, Aljakszandr Lukasenka körül forog.

Az ötvenegy esztendős lengyel Romaszewska törékenynek tűnik. Ékszert alig visel, csak egy hosszú nyakláncot, vékony csuklóján csúszkáló karórát. Nehezen tud ellenállni mobiltelefonjának, tekintete oda-odatéved a zümmögve rezgő készülékre: mindmáig riporterhez illően tiszteli a határidőket, érzi a türelmetlen e-mailek sürgetését. Döntésekre váró asszisztensek téblábolnak körülötte.

Romaszewska törékenynek tűnik ugyan, de a látszat csal. Saját bőrén tapasztalta, milyen egy kommunista internálótábor, majd kiutasították Fehéroroszországból, emellett a családjának hosszú rebellis múltja megfelelő állóképességet és szívósságot kölcsönzött neki, hogy harcba szálljon azzal az emberrel, akinek rezsimjét Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszter így jellemezte: „az utolsónak megmaradt igazi diktatúra Európa szívében”.

Agnieszka Romaszewska egy kollégájával a Belsat varsói szerkesztőségében épp a fehérorosz elnökről készült felvételt vágja

Fehéroroszország tengeri kijárat nélküli állam, Lengyelországgal, Litvániával, Lettországgal, Oroszországgal és Ukrajnával határos. Aljakszandr Lukasenka több mint tizennyolc éve vaskézzel uralja, ellenfeleit börtönbe veti, és a sajtószabadság megteremtésére, fenntartására irányuló minden próbálkozást elfojt.

Agnieszka Romaszewska, a Belsat TV igazgatótanácsának tagja öt éve tárja fel a rezsim hazugságait és csorbítgatja Lukasenka tekintélyét.

Mintegy két tucat belarusz másként gondolkodó és lengyel dolgozik a csatornánál. „Főnöknek” szólítják, vagy egyszerűen „Agának” becézik Romaszewskát, aki „gyerekek”-nek hívja őket (saját gyermeke nincs), a stúdiót pedig árnyalatnyi iróniával „a birodalmunk”-nak nevezi. A csapat kétséget kizáróan rendkívüli küldetést teljesít.

A ma esti hírműsorban Fehéroroszországból jelentkező egyik nő arca ismerősnek tűnik. – Igen – erősíti meg Romaszewska –, befelé jövet a faliújságunkon láthatta a fotóját. A felvétel azt követően készült, hogy egy Lukasenka-ellenes tüntetésen az elnök hat martalóca bántalmazta. És mégis tovább dolgozik nekünk.

Mint mondja, egy másik tudósító lehúzta a memóriakártyáját a rendőrségi vécén, miután Vityebszkben letartóztatták, mert interjút készített az utcán a járókelőkkel.

– Most már nagyon nehezen hallgattathatnának el bennünket – állítja Romaszewska. – Több mint száz külső munkatársunk dolgozik Fehéroroszország nyolc különböző pontján: egy egész hálózat. Húsz-harminc személyt kellene letartóztatni ahhoz, hogy ez érdemi hatást gyakoroljon, de a sugárzást még akkor is folytathatnánk innen, Varsóból.

Az állomás beindítása óta megnégyszereződött a belarusz műholdas antennák száma. Jelenleg a fehéroroszországi háztartások mintegy húsz százalékában nézik a belarusz nyelvű Belsat adását, amely a youtube-os nézettségével még szélesebb közönséghez jut el.

Lukasenka elméletileg leszaggathatná a parabolaantennákat a háztetőkről vagy megkísérelhetné agyonadóztatni őket. – Kezdetben próbálkoztak is ilyesmivel – említi halvány mosollyal Romaszewska. – De ha letépi a parabolákat, akkor a Eurosportot meg a többi sportcsatornát is elveszi az emberektől, és egy diktátornak nagyon veszélyes megfosztania a népét a szórakozástól, így hát föladta.

Romaszewska családjában emberöltők óta mindig akadnak olyanok, akik dacolnak a tekintélyuralmi rendszerrel. Agnieszka tősgyökeres lengyel lázadó.

Egyik nagymamája a nácik elleni varsói felkelésben harcolt, a másikat német koncentrációs tábor nyelte el. Dédnagyanyja állította föl 1911-ben, a lengyel-tátrai Zakopanéban az első koedukált iskolát, miután hazatért száműzetéséből, amelybe azért kényszerült, mert bő ruháiba varrott forradalmi röpiratokat csempészett be és osztogatott.

Agnieszka szülei, Zofia és Zbigniew Romaszewski a másként gondolkodókat tömörítő egyik ellenzéki értelmiségi központ, a Munkásvédelmi Bizottság (KOR) tagjai voltak, ezért 1981. december 13-án, amikor Wojciech Jaruzelski tábornok szükségállapotot hirdetett Lengyelországban, a házaspár előkelő helyen szerepelt az őrizetbe veendők és internálandók listáján.

Véletlenül épp csak – az akkor tizenkilenc esztendős – Agnieszka tartózkodott otthon aznap este, amikor a rendőrség becsöngetett hozzájuk.

A rendőr végigfutotta a listáját, megkérdezte, ő-e Zofia Romaszewska, majd láthatóan sietve, hogy teljesítse az előírt letartóztatotti létszámot, kijelentette: – Maga is megteszi.

Ezzel elvezették a történészhallgatót, aki akkoriban a Szolidaritás égisze alatt működő Független Diákegyesületben (NZS) tevékenykedett, amelyet a vőlegénye – ma már férje, sikeres befektetési tanácsadó –, Jarosław Guzy vezette, akit Agnieszka tudtán kívül aznap este szintén lefogtak.

Jarosławot a varsói Białołęka kerületben lévő börtönbe vitték; Agnieszkát a rendkívül zord télben az akkori szovjet határszéli Gołdap városka internálótáborába, öt hónapra.

A fővárostól távoli településen Agnieszka minden addiginál közelebb került Fehéroroszországhoz. Kifelé fegyelmezetten viselkedett, mint aki beletörődött valamiféle büntetésbe. Magában egyre a szülei miatt aggódott, mert tudta, hogy vagy letartóztatták őket, vagy – vélhetően – szökésben vannak.

– Fagyoskodtam, nyomorúságosan éreztem magam – meséli. Első nagy erőpróbáját élte át mint lázadó, a diktatúra ellenzője. – A táborban egy rendőr azt követelte, hogy írásban fogadjak hűséget a rendszernek, majd diktálni kezdte a nyilatkozatomat. Mindent papírra vetettem, azután alá akarta írattatni velem.

Agnieszkát láthatóan fölkavarja az emlékidézés. – Azt mondtam, nem, ezek nem az én szavaim. Erre azt felelte: „Maga olyan ideges, hogy remeg a keze.” „Igen – válaszoltam –, ideges vagyok, de akkor sem írom alá.” Ekkor értettem meg, hogy történjék bármi, még ha félek, akkor is nemet tudok mondani. „Megölhetnek – mondtam neki –, akkor sem írom alá.”

Utólag bevallja, egyszerűen azért nem írta volna soha alá, mert akkor nem tudott volna az apja szemébe nézni.

Miután vőlegényével és szüleivel együtt végre szabadon bocsátották, a titkosrendőrség állandó megfigyelés alá helyezte őket. Az ország leginkább szemmel tartott családjai közé kerültek. – Ez összefogásra késztetett bennünket – mondja.
 

A kommunista rendszer 1989-es összeomlása után Romaszewska újságíró lett. Balkáni haditudósítóként szerzett nevet, majd választási megfigyelőként működött Koszovóban, Azerbajdzsánban és más konfliktusgócokban.

Később azonban mindinkább Fehéroroszország kezdte érdekelni. Majdnem egy évtizede keltette föl a figyelmét a háromszázezres lélekszámú fehéroroszországi lengyel kisebbségnek az üldözése, amelyet Lukasenka „ötödik hadoszlopnak” nevezett.

A lengyel állami televízióban a diszkriminációról és a Lukasenka-rezsimről közölt beszámolói ismertté tették az arcát Fehéroroszországban. Annyira ismertté, hogy a hatóságok megakadályozták a műsortovábbítást, így arra kényszerült, hogy a titokban fölvett anyagot átcsempéssze a határon Lengyelországba.

2005-ben úgy tűnt, megvalósíthatja álmát, s a lengyel televízió hivatalosan Minszkbe akkreditált tudósítója lesz. – Mindenemet összepakoltam, hogy Minszkbe költözzem, megnyissam a lengyel televízió ottani állandó irodáját – meséli. – De amint a repülőtérre érkeztem, elkülönítettek. Huszonnégy órán át egy kis irodában tartottak, azután kitoloncoltak.

Éjszakára bezárva eltöprengett: hogyan léphetne föl ezzel az elnökkel szemben, miként mutathatná meg neki, hogy nem játszadozhat így a népével? Eltökélte magát, hogy belülről fogja aláásni a diktatúrát: Romaszewska ellentámadásba ment át.
 

Az Év embere Európában
A Reader’s Digest szerkesztői az egyedülálló díjat 1996-ban azon európaiak elismerésére alapították, akik rendkívüli munkásságukkal hozzájárultak embertársaik életének megváltoztatásához.

Ismerje meg az előző három év nyerteseit is:

2012: Isabel Jonet küldetése az, hogy enni adjon a rászorulóknak, és véget vessen a pazarlásnak

2011: Monika Hauser, aki Boszniától Libériáig segíti a háborús erőszakot elszenvedett nőket

2010: A romániai szexrabszolgaság gyermekáldozatainak megmentésén fáradozó Iana Matei

A kommunizmus utáni Kelet-Európában az emberi jogokért küzdők között sokan méltányolták azon törekvését, hogy független tévécsatornát hozzon létre. Romaszewska anyagi támogatást szerzett a lengyel külügyminisztériumtól, a lengyel televíziótól, Svédországból, Norvégiából és Hollandiából. Nemcsak Lengyelországban és Fehéroroszországban, hanem Londonban, Brüsszelben, Prágában és Moszkvában is verbuvált tudósítókat.

– Nagyon fontos, hogy a csatornát belaruszok működtetik, nem a BBC vagy az Amerika Hangja – mondja Mike Harris, a véleménynyilvánítás szabadságáért harcoló Index on Censorship (Tiltólistára a cenzúrával!) szervezet fő szószólója. – Különlegesség Európában.

– A Belsat az egyetlen olyan tévéállomás, amely az állami propagandát ellensúlyozó híreket és más műsorokat sugároz Fehéroroszországba – ért egyet Mads Meinert, a Belsatot 2009 óta segítő Északi Miniszterek Tanácsának munkatársa. – Teljes mértékben támogatom Agnieszka Romaszewska jelölését „Az év embere Európában” díjra.

– A Belsat TV célja a szólásszabadság előmozdítása, az információk akadálytalan hozzáférhetőségének biztosítása és a belarusz helyzet tárgyilagos képének bemutatása – mondja Katarzyna Pełczyńska-Nałęcz lengyel külügyminiszter-helyettes asszony.

Obama amerikai elnök egy varsói rendezvényen kifejezetten dicsérte a Belsat TV tevékenységét. Tovább erősítette Romaszewska reményét, hogy televíziós nonprofit vállalkozása az Egyesült Államoktól éppúgy biztos anyagi támogatást kap, mint az Európai Uniótól.

– A jövőbe való befektetésnek, nem pedig bosszantó kiadásnak kell tekintenünk ezt – hangoztatja Romaszewska a zsúfoltság és az igencsak szerény anyagi lehetőségek közepette is lelkesen dolgozó hírszerkesztőségében. És hogy mit vár a jövőtől? – Szabad, demokratikus európai szomszédot, méghozzá Lukasenka nélkül.

Vote it up
318
Tetszett?Szavazzon rá!