Hasso és a szerelem

Még hogy egy kutya beleszeressen egy tyúkba? Micsoda badarság!

Pirkadatkor menetrendszerűen felharsan a baromfiólból: – Kukurikúúú!!! – A kakas legalább tízszer megismétli büszke jeladását. Addigra már az egész ház ébren van. Mióta szárnyasokat tartunk, teljesen felesleges a házban az ébresztőóra.

Az ablakon kipillantva látom ám, hogy a kakas peckesen fel-alá járkál és mustrálgatja háremét. A tyúkok meg szorgosan kapirgálnak, azt remélve, hogy csak kibújik valahonnan egy kíváncsi – és ízletes! – kukac, melyet íziben felcsippenthetnek hegyes csőrükkel. Ám lankadatlan kutatómunkájuk eredménye mindössze néhány ványadt giliszta. A tyúkoknak jórészt vegetáriánus koszttal kell beérniük – a búzaszem egyébként nem is olyan megvetendő.

A kakas nem ereszkedik le odáig, hogy a földben kapirgáljon, ó, nem! Büszkén fölszegi a fejét, vörös taréja égnek mered. Hosszú, hullámos faroktollai a szivárvány megannyi színében játszanak. A tyúkhárem csodálattal figyeli minden mozdulatát, ő pedig ezt a világ legtermészetesebb dolgának tekinti, végtére is, ennyi feltétlenül kijár egy valamirevaló kakasnak!

Egy nap észreveszi ám, hogy egyik kedvenc tyúkja elbitangol a többiektől. Égbekiáltó szemtelenség – ezt nem hagyhatja annyiban! Egy idő után mégis nehezére esik, hogy kóricáló kedvence minden lépését szemmel tartsa. No meg azért akad még csinos tyúkocska a világon!

Az elkóborolt szárnyas egyébként a házőrző kutyánkkal, Hassóval barátkozott össze. Ez első hallásra teljes képtelenségnek tűnik, mert Hasso általában elkergeti maga mellől a tyúkokat. Valahányszor egyikőjük a háza közelébe merészkedik, ide-oda ugrándozik és vadul megugatja. Ettől a szegény tollasjószág rendszerint halálra rémül, s legközelebb messzi ívben elkerüli Hasso háza táját.

Nem így ez a tyúk! Különös dolog látni, ahogy egy kutya és egy tyúk békésen baktat egymás mellett. Hasso barátságosan csóválja a farkát, a szeme örömtől sugárzik. Tyúkocskánk ellenben kissé félénk, szemét szemérmetesen lesüti, s egy lépéssel lemaradva követi újdonsült hódolóját. Kis idő múlva – láss csodát! – már az is megengedtetik neki, hogy a kutyaólban töltse az éjszakát. S ha az a dúvad kakas megkísérel kettejük közelébe merészkedni, Hasso védelmezőleg a barátnéja elé ugrik, s rávicsorít a betolakodóra. A szemtelen kakas hamar belátja, esélye itt gyakorlatilag semmi – ezért inkább visszavonul.

E furcsa pár nem hagy nyugodni bennünket. Ilyet még nem pipáltunk – egy kutya és egy tyúk?! Hívjuk ki talán az állatorvost? De minek? Hisz egyikük se beteg. Hagyjuk hát, hadd teljék kedvük egymás társaságában. Hasso és a tyúk tényleg remekül kijönnek egymással. A kutya még azt is megengedi, hogy barátnéja a táljából egyen, ilyenkor mellette áll, és boldogan csóválja a farkát.

Egy napon, kora reggel véletlenül belesek a kutyaólba, s meglelem a titok nyitját: odabenn lapul ugyanis egy tojás! Hassót mindennap ilyen finomsággal lepi meg szárnyas barátnéja.

S hogy mi e történet tanulsága? Természetesen az, hogy a hím szívéhez a gyomrán át vezet az út.

Vote it up
Értékelje a cikket!
Tetszett?Szavazzon rá!