Hasznos haszon

Matthew Hayest, a brit biokertészt eredetileg a szíve hozta hazánkba, ám megkedvelte az országot, és most közösséget épít

Kapcsolódó cikkek

Matthew Hayes (51) mindig is szeretett a szabad ég alatt tevékenykedni. Az angliai Suffolkban született, az érettségi után évekig londoni biofarmokon önkénteskedett. 1984-től főállásban dolgozott organikus farmokon, később a Londoni Egyetem egyik tangazdaságában a szerves hulladék újrahasznosítását tanulmányozta. 1990-ben megismerkedett Judittal, aki Magyarországról érkezett, s egy middlesbrough-i idősotthonban végzett önkéntes munkát. A pár egy évvel később összeházasodott.

A Gödöllői Agráregyetem egyik professzora érdeklődéssel követte Hayes kísérleteit, és felajánlotta neki, hogy Magyarországon készítse el egy komposztálási üzem megvalósítási tervét. Mivel Judit már amúgy is szívesen hazatért volna, a házaspár 1995-ben a Budapesttől 30 kilométerre fekvő egyetemi városba költözött három gyermekével.

Hayes nehezen illeszkedett be az idegen közegbe. A magyar nyelv komoly próba elé állította. Együtt éltek felesége nagymamájával, aki eleinte nem rajongott az angol rokonért, mivel a testvére a második világháborúban a szövetségesek bombázásakor vesztette életét. Ám egy este, amikor Hayes – aki az egyetem biokertészetének termékeit kezdte árulni a budapesti biopiacon – a napi bevételt számolgatta, a korábban könyvelőként dolgozó nagyi megkérdezte: „Ne segítsek?” Ezután rendszeresen együtt nézték át a könyvelést, és közben sokat beszélgettek. – Tőle tanultam a legtöbbet magyarul – mondja Hayes.

Mivel az egyetemi fizetésből csak nehezen lehetett megélni, Hayes angol szövegeket fordított, és a feleségével együtt angol nyelvet tanítottak, illetve korrektori és szerkesztői munkát is vállaltak.

Idővel Hayes organikus tangazdaságot épített ki, amelyben a zöldségtermesztés környezetkímélő módszereit tanították a hallgatóknak. Eleinte sok akadályt kellett leküzdeniük, mivel csak minimális támogatást kaptak, és fejletlen volt az infrastruktúra.

A házaspár 2000-ben elvált, és a férfinak ekkor nehéz döntést kellett meghoznia: visszamegy-e Angliába? De akkor itt kellene hagynia a gyerekeit, amit nem tudott volna elviselni. Ráadásul az itteni földeken végzett rengeteg munka is kárba veszne. – Végül úgy döntöttem, maradok – emlékezik Hayes –, és ekkor éreztem először, hogy itthon vagyok Magyarországon.

Matthew Hayes a dobozrendszerrel hidat épít a termelő és a fogyasztó, a város és a falu közöttHayes megszerette az itteni tájat, klímát, és szívébe zárta a magyarokat is, akik „csak némi ismeretség után oldódnak, de akkor rendkívül barátságosak”. Sok magyar is megkedvelte a nyelvünket kedvesen törő, szalmakalapos angolt, aki a kevésbé jómódúaknak is elérhetővé óhajtja tenni a biotermékeket, ezért vezette be azt a dobozrendszert, amelynek keretében heti rendszerességgel két fővárosi kerületbe is szállítja több gazda friss terményeit, a biopiacinál olcsóbb áron.

Az egyik helyszín a Wekerle-telepi kispiac. – Matthew egy csoda – mondja Schneider Gabriella, az Átalakuló Wekerle mozgalom koordinátora. – Kivételes a szaktudása, a tisztelet, amellyel a földdel bánik, és megbíznak benne az emberek, ami elengedhetetlen a biodobozprogramhoz.

Hayes boldog, hogy valamit visszaadhat az őt befogadó országnak. – A dobozrendszerrel hidat építünk a termelő és a fogyasztó között, a város és a falu között – magyarázza. – Ez a fajta kereskedés egészséges ételeket juttat az emberekhez, támogatja a helyi gazdálkodókat, és segít a természet megóvásában is.

Vote it up
233
Tetszett?Szavazzon rá!