Határvidék Európában

Szlovénia szélén utazgatva ötféle kultúra keveredését láthatjuk. Tartson velünk e zsebkendő méretű országba

Kapcsolódó cikkek

Léteznek helyek a világon, ahol a táj annyira lenyűgöző, hogy az ember meg sem tud szólalni, csak ámuldozva gyönyörködik a látványban. Én is csak ezt tudtam tenni a Mangart-hegyen, fenn a Júliai-Alpokban. Messze lenn zöldellő völgyek húzódnak, észak felé azúrkék tavak. Mintha a világ szélén lettem volna, és bizonyos értelemben ez így is van. Ahol ültem, az Szlovénia, a völgyek alattam Olaszország, Ausztria meg azokon túl. Valójában nem lehetett megállapítani, hol ér véget az egyik ország, és hol kezdődik a másik.

Körülbelül egyórányi szemlélődés után legyalogoltam a Mangart-hegynyergen álló kőfalú házba, Szlovéniába, ahol Erik Cuder és a felesége sűrű, kolbászos káposztalevessel kínált. A fekete ruhát és a nyaka körül vörös kendőt viselő Cuder alacsony, sötét hajú férfi, aki rengeteget tud mesélni. Mint mondta, a Mangart olyan hely, ahol a határok soha nem voltak teljesen egyértelműek.

– Találkozási pont ez – mutatott kezével körbe a horizonton – szlávoknak, osztrákoknak és olaszoknak. – És már több száz éve az, még ha az országhatárokat elmozdították is. Azóta Szlovénia, Ausztria és Olaszország már az Európai Unió tagja. – De mélyen gyökerező lélektani korlátok vannak bennünk – mondta. – Igen, német nevem van, igen, sötét a hajam, akár egy olaszé, de szlovénnak érzem magam – döngette a mellkasát.

Hajlamosak vagyunk a határokra úgy gondolni, mintha élesen elválasztanának egymástól jellegzetességeket. A világ legnagyobb részén azonban a nemzeti identitás nem a térképre rajzolt politikai határoktól függ, inkább a történelem, a népcsoporthoz tartozás és a vallás határozza meg. Ezt nevezi Colin Thurbon angol útikönyvíró „az országhatárok hamisságá”-nak.

Elgondolkodtam azon, vajon mit jelentenek a határok a ténylegesen a közelükben élőknek. Így született meg a tervem: úgy járom körbe Szlovéniát, hogy ki- és belépkedek az ország és a szomszédai, Olaszország, Ausztria, Magyarország és Horvátország közötti határokon. Szlovénia ideális kísérleti terepnek ígérkezett: kis ékkő, hegytetőin várakkal és falvakkal, amelyek érintetlenek maradtak a szocialista jugoszláv uralom évtizedei alatt, amikor szintén sok minden történt a határok dolgában.

Gorizia északnyugatolasz városnál léptem át a határt Nova Goricába, Szlovéniába, a Piazzale della Transalpina nevű téren. Az olasz oldalon lévő étterem + szálloda, az Albergo Ristorante AHa Transalpina tulajdonosa már egy évszázada ugyanaz a család. A piazza túloldalán Nova Gorica vasútállomásának osztrák-magyar klasszicista stílusú épülettömbje magasodik.

– Anyósom 73 éves. Ő már négy különböző nemzet zászlaját látta annak a vasútállomásnak az épületén – mondta Mauro Gubana, a Transalpina étterem séfje, amikor beültem oda egy kávéra. Az étterem 1908-ban nyílt meg, amikor ez a piazza Ausztriához tartozott. Egy évtizeddel később, az első világháború következtében, Gorizia Olaszországhoz került. A második világháború idején a várost és a piazzát kettéosztották. Az egyik oldal olasz maradt, a másik oldal a szocialista Jugoszláviához került.

Úti tippek
Turisztikai szempontból áprilistól októberig a legalkalmasabb az időjárás. Alább néhány további tipp az utazáshoz.

Odajutás Számos európai nagyvárosból indulnak naponta buszok és vonatok. Az Adria Airways szlovén légitársaság Ljubljanába viszi az utasokat. Motorcsónak visz Velencéből, Triesztből, Porečból, Rovinjból.

Utazgatás Autóval egyszerű, az utak jól jelzettek, sok a benzinkút. Az autópályák igénybevétele előtt matricát kell venni a benzinkútnál.

Szálláshelyek 2009 óta Szlovéniában minden szálláshelyre kötelező kategorizálást vezettek be. Sokféle szálláshely közül lehet választani.

Étel A fogadókban (gostilne) kínált menükben legalább három étel helyi vagy regionális specialitás. A vacsorához érdemes jó minőségű helyi bort inni.

Túrázóknak Szlovénia 400, 2000 méternél magasabb hegye a Triglav Nemzeti Park területén található. A gyalogösvények mellett sokféle hegyi szállás kínálkozik.

Info & foglalás: slovenia.info

Elindultam egy kétsávos úton, amely erdős dombokon és a szelíd Soča (Isonzó) folyó zöldellő völgyében haladt fölfelé. Nehéz volt elhinni, hogy ezen a vidéken évezredeken át katonák és kereskedők vonultak. A kelták a Kr. e. 3. században árasztották el tömegesen, a rómaiak alig valamivel Krisztus születése előtt. Hat évszázaddal később a szlávok vonultak be ide kelet felől. Az első világháború néhány kemény csatája itt, ezekben a hegyekben és völgyekben zajlott.

Magasabbra másztam az Észak-Szlovénia, Olaszország és Ausztria közötti határ fűrészfogszerű bércei között. A népszerű üdülőhely, Bovec felé tartottam, amely Szlovénia legmagasabb hegye, a Triglav árnyékában húzódik meg.

Bovec mesésnek bizonyult: mintegy négyszáz méter hosszú, kávézókkal és boltokkal szegélyezett főutcája körül zegzugos kis utcák kanyarognak. A város egyik végén akadtam rá a Dobra Vila Bovec nevű, szépen helyreállított fogadóra. Vacsorára pisztrángtatárt rendeltem, tengerialga-pestóval, bárányraviolit édes gorgonzola sajttal, és őzlábat. Evés közben jutott eszembe, hogy Szlovénia falusiasnak és háborítatlannak tűnik ugyan, ugyanakkor kifinomult és kellemesen modern, mint az elfogyasztott vacsorám is.

A hegyeket nézegetve egyszer csak kedvem támadt átkelni rajtuk Olaszországba. Egy szabadidő- és sportfelszerelésboltban találtam rá a 28 éves Jože Flajsra, aki jól ismeri a vidéket. Másnap reggel kilenckor beszálltunk a felvonó kabinjába, majd fél óra múlva 2194 méter magasan, a Kanin-hegyen szálltunk ki. Morénafödte csúcsok vettek körül bennünket.

Vote it up
571
Tetszett?Szavazzon rá!