Hat módszer az empátia elsajátítására

Mikor próbálta utoljára beleképzelni magát másvalakinek a bőrébe? Segítünk, hogy sikerüljön

Tudósok, üzletemberek, oktatási szakértők és politikai aktivisták hirtelen mind az empátiáról kezdtek el beszélni. Az empátia nemcsak erkölcsiségünk kiterjesztésének módszere, de az életminőséget javító szokás is, mutatják új kutatási eredmények.

De mi is az empátia? Az a képesség, amellyel mások bőrébe bújunk, hogy átéljük érzéseiket, megismerjük szemléletüket, és ezzel a tudással felvértezve cselekedjünk. Más ez, mint a kedvesség vagy a szánalom. És nem szabad összekeverni a Biblia aranyszabályával: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” (Mt, 7:12). G. B. Shaw így írta át ezt a szabályt: „Ne tedd másokkal azt, amit kívánsz, hogy mások tegyenek teveled, mert lehet, hogy nekik más az ízlésük!” Az egyéni ízlések felfedezése, ez az empátia.

És az empátia tanulható. Új könyvemben (Empathy: A Handbook for Revolution – Empátia: Egy forradalom kézikönyve) hat olyan módszert mutatok be, amelyet az empátiát magas szinten gyakorló emberek beépítettek a mindennapjaikba. Lássuk, hogyan tanulhat ön is empátiát!

1. módszer: Kapcsolja agyát empatikus üzemmódba!
Az empátia mint téma mostani népszerűsége abból ered, hogy az ezzel foglalkozó tudósok újabban másként írják le az emberi természetet. A korábbi nézetet, miszerint alapvetően önző lények vagyunk, félresöpörték a tények, amelyek azt bizonyítják, hogy az ember Homo empathicus is, vagyis természetéhez hozzátartozik az empátia, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás.

A 2000-es években fedezték fel az idegtudósok, hogy az emberek 98%-a képes az empátiára. Azonosították az agy tíz területét összekötő „empátiaáramkört”, amely ha megsérül, csökken a mások érzéseit megértő képességünk. Az evolúcióbiológusok, köztük Frans de Waal, azt állítják, társas lények vagyunk, akikben természetes módon alakult ki az egymással törődés képessége, hasonlóan főemlős rokonainkhoz. A pszichológusok pedig kimutatták, hogy az empátia képessége az élet első két évében kialakuló szoros kötődésekben fejlődik ki.

Amikor az agyát empatikus üzemmódba akarja kapcsolni, először csak figyeljen fel az empatikus gondolkodás vagy cselekvés példáira. Esetleg annak tanúja, hogy a főnöke figyelembe veszi valaki más szempontjait, vagy gyermekeinél tapasztalja, hogy empatikus módon működnek együtt. Kezdjen „empatikus nyomozásba”!

2. módszer: Képzeletben cseréljen személyiséget!
A jó empatikus képességűek tudatosan törekednek arra, hogy mások bőrébe képzeljék magukat. A képzeletbeli átalakulást elősegítheti az „empatikus odafigyelés”.

– Alapvetően fontos – állítja Marshall Rosenberg pszichológus, az erőszakmentes kommunikáció elméletének kidolgozója –, hogy képesek legyünk felfogni, mi zajlik a másik emberben, felismerni a másik érzéseit, szükségleteit az adott pillanatban.

Az empátia feltételezi, hogy valóban odafigyelünk partnerünkre, legyen ő egy barátunk, akinél nemrég diagnosztizáltak rákot, vagy a házastársunk, akit az bánt, hogy túl sokáig dolgozunk.

Mindnyájan ösztönösen sejtjük, hogy az empátia remek eszköz az egészséges kapcsolattartáshoz. Ön is emlékszik olyan alkalomra, amikor vitába bocsátkozott partnerével, és közben azon járt az esze: Hogyan értethetném meg vele, mit érzek? Mire vágyott ekkor valójában? Empátiára. Arra, hogy a másik egy pillanatra bújjon az ön bőrébe.

Megéri hát gyakorolni az odafigyelést a másikra. Legközelebb, ha feszültség kezd kialakulni ön és a partnere között, kényszerítse magát arra, hogy tényleg odafigyeljen a másik fél érzéseire és szükségleteire – anélkül, hogy félbeszakítaná (ami könnyen azt segítheti elő, hogy ön is végigmondhatja majd, amit akar). Esetleg kérje meg partnerét, hogy mondja el, mit érez, mire vágyik. Ezáltal megakadályozhatja, hogy egy kis torzsalkodás komolyabb veszekedéssé fajuljon. Végül is mind arra vágyunk, hogy odafigyeljenek ránk és megértsenek minket.

Eljön az empátia kora?
Álljunk meg egy pillanatra! Miért olyan fontos elsajátítani ezt a hat módszert?

A 20. század az önmegfigyelés kora volt, amikor a önképzési és terápiás segédanyagok arra ösztökéltek minket, hogy forduljunk befelé, és értsük meg, kik vagyunk valójában. Ám ez a köldöknézésen kívül sehová nem vezetett.

A 21. század lehetne az empátia kora, amelyben saját magunkat nemcsak az önmegfigyelés révén ismerjük meg, hanem azáltal is, hogy mások iránt érdeklődünk. Az empátia új forradalomhoz vezethet. Nem hagyományos forradalomhoz, amely törvényeket, intézményeket vagy politikai elveket változtat meg, hanem az emberi kapcsolatok radikális átalakításához.

3. módszer: Élje át mások életét!
Úgy gondolja, a jéghegymászás vagy a siklórepülés a legextrémebb sport? Próbálja ki az „empatikus átélést”! Meg fog lepődni, mekkora kihívást jelent – és milyen nagy haszonnal kecsegtet. A magas szintű empátia eléréséhez az kell, hogy a gyakorlatban átélje mások életét, mintegy megvalósítva az észak-amerikai indián mondást, miszerint: „Mielőtt megítélsz valakit, sétálj egy-két kilométert a mokaszinjában.”

Kövesse a nagy angol író, George Orwell inspiráló példáját. Miután az 1920-as években a burmai brit birodalmi rendőrségnél szolgált, visszatért Angliába, és úgy döntött, felfedezi, hogyan élnek a társadalom számkivetettjei. Ócska cipőbe és ruhába bújt, majd elvegyült az észak-londoni utcákon élő koldusok és csavargók között. Mint arról a Csavargóként Párizsban, Londonban című könyvében beszámol, ez az élmény alapvetően megváltoztatta a világlátását és a kapcsolatait. Nemcsak arra jött rá, hogy a hajléktalanok nem „részeges csirkefogók”, de új barátságokat kötött, módosította az egyenlőtlenségről alkotott nézeteit, és felbecsülhetetlen irodalmi nyersanyagot gyűjtött. Úgy tartotta, ez volt élete legbecsesebb úti élménye. Ráébredt, hogy az empátia révén nemcsak jobbak leszünk, hanem jobban is járunk.

Mindenkinek része lehet ilyen élményben. Ha ön hívő ember, próbálja ki az „istencserét”, látogasson el más vallások, akár vallástagadók rendezvényeire. Ha ateista, menjen el különböző vallások istentiszteleteire. Töltsön el egy hétvégét önkéntes munkával egy kis faluban.

Ha legközelebb utazni készül, ne azt kérdezze magától: hová menjek?, hanem azt: kinek a bőrébe bújjak?

4. módszer: Gyakorolja a társalgás művészetét!
A jó beleérző képességhez az kell, hogy az ember csillapíthatatlan kíváncsiságot érezzen idegenek iránt. Elegyedjen szóba a buszon ön mellett ülőkkel, élessze fel magában a gyermeki érdeklődést, amelyet a társadalom oly sikeresen fojt el. Fedezzen fel másokat, de ne faggassa őket. Fogadja meg az életútinterjúkat készítő történész, Studs Terkel tanácsát: – Ne kérjen számon semmit, de érdeklődjön minden iránt!

A kíváncsiság újabb szintre emelheti az empátiás készségünket, ha a saját társadalmi rétegünktől eltérő emberekkel érintkezünk, bepillantást kapunk az életükbe, megismerjük a mienkétől különböző szemléletüket. Ha elbeszélgetünk idegenekkel, gazdagodhat az emberismeretünk, túlléphetünk azokon az előítéleteinken, amelyeket a megjelenés vagy a beszédmód alapján alakítunk ki. Ráadásul remek ellenszere a krónikus magányosságnak, amely a fejlett világban élők egynegyedét sújtja.

A kíváncsiság kielégítése több annál, hogy elcsevegünk az időjárásról. Mélyebb beszélgetést jelent a valóban fontos témákról, mint a szerelem, a halál vagy a politika. Tűzze ki célul, hogy hetente egyszer elbeszélget egy idegennel. Nem kell hozzá más, csak egy kis bátorság.

5. módszer: Utazzon a karosszékében!
Ha a fentiek kissé fárasztónak tűnnek, pihenhet egy kicsit közben: gyakorolja az empátiát a karosszékben.

Ha könyvet olvas vagy filmet néz, olyan emberek helyébe képzelheti magát, akik ugyancsak távol állnak öntől. Például kölcsönözze ki az Istenek városa című filmet, amely két fiú életét követi nyomon a riói nyomornegyed kegyetlen világában. Vagy lapozza fel Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! című regényét, amelyben ilyen híressé vált mondatokat olvashat: „Csak akkor értheted meg őket, ha az ő helyzetükbe képzeled magad... valósággal bele kell bújnod a másik ember bőrébe” (Máthé Elek fordítása).

Ma már tengernyi idegtudományi és pszichológiai tanulmány bizonyítja, hogy ha könyvek és filmek segítségével éli át mások sorsát, hatékonyan fejleszti átélőképességét.

Mivel nem könnyű hatásos empatikus könyveket és filmeket találni, létrehoztam egy „empátiakönyvtárat” (angol nyelven elérhető itt), ahol összegyűjtöttem a legjobb empátiára nevelő regényeket, gyermekkönyveket, játékfilmeket és videókat.

6. módszer: Tartson a közösséggel!
Empátia nemcsak egyének között jöhet létre, hanem nagyobb közösségekben is, és társadalmi változásokat idézhet elő. Az Occupy mozgalomhoz vagy az arab tavasz felkeléseihez sokan csatlakoztak együttérzésből – átérezték azok helyzetét, akiket kisemmizett a gazdasági válság, illetve bántalmazott a rendőrség.

Magasabb szintre emelheti az empátiát, ha olyan tevékenységben követ másokat, amelynek az együttérzés az alapja – akár a gyermekszegénység miatti elkeseredés vagy az aggódás a jövő generációkért, amelyeknek az életét károsan befolyásolja az üvegházhatás. De ha kórusban énekel vagy focizik a barátaival, már azzal is részt vesz a közösség életében és hozzájárul az emberek közötti akadályok lebontásához.

Az empátia közösségi szinten is fejlődhet, ha idejében erre nevelik a gyerekeket. Ezt tűzte ki célul a kanadai Roots of Empathy (Az empátia gyökerei) kezdeményezés, amelyben már több mint félmillió iskolás vesz részt. Különleges tantervük központi eleme, hogy a gyerekek nyomon követik egy csecsemő fejlődését, és ezáltal gyarapítják érzelmi intelligenciájukat.

A program sikerét bizonyítja, hogy csökkenti a gyerekek közötti erőszakos cselekedetek számát, illetve javítja a tanulmányi eredményeiket.

Most, hogy megismerte a fenti módszereket, két kérdéssel zárom soraimat: Kinek az irányában szeretné javítani empatikus készségeit? Hogyan készül ezt megvalósítani?
 

Roman Krznaricnak egy könyve jelent meg eddig magyarul: Hogyan találjuk meg a nekünk való munkát? (HVG Kiadó, 2014).