Hogyan indítottunk forradalmat?

A Reader’s Digest rövid cikke megváltoztatta a világ gondolkodását a dohányzásról

1952 decemberében a Reader’s Digest megjelentetett egy rövid cikket Cancer by the Carton (Rák a dobozban) címmel, amely az újságírás történetének egyik legfontosabb darabja lett. A cikk arra az orvosi körökben növekvő aggodalomra hívta fel a figyelmet, amely a dohányzást mint a tüdőrák egyik rizikófaktorát övezte.

Az korábban is köztudott volt, hogy a dohányzás irritálhatja a száj, orr és torok nyálkahártyáját, illetve súlyosbíthatja a krónikus hörghurutot és a mandulagyulladást. Felmerült azonban a gyanú, hogy sokkal veszélyesebb következményekkel is járhat. Az Amerikai Rákkutatók Társaságának egyik alapítója, dr. James Ewing patológus már az 1920-as években felvilágosító kampányt szorgalmazott a rák lehetséges kockázati tényezőiről.

Csakhogy meggyőző bizonyíték híján az ő és a többi kutató aggodalmaskodását elnyomta a dohányipar harsogó reklámgépezete. A nagyközönség békésen bagózott tovább anélkül, hogy tudatában lett volna a kockázatoknak, míg végül a Reader’s Digest közbe nem lépett.

Az 1950-es évek elejére egyre intenzívebb lett a kutatás a dohányfüst és a rák közötti lehetséges összefüggés feltárására. Mindez azonban a tévé és az internet korszaka előtt történt – és az emberek többsége semmit sem hallott az orvosok körében terjedő aggodalmakról. Cikkünk megjelenése egy csapásra véget vetett ennek.

Lapunk közérthető nyelven beszámolt egy az Amerikai Orvosi Kamara folyóiratában abban az évben publikált kutatásról, amely kimutatta, hogy „a tüdőrák okozta növekvő halálozási arány gyanús egybeesést mutat a cigarettafogyasztás növekedésével”. A cikk idézte Anglia és Wales Orvosi Kutatási Tanácsa vizsgálati eredményét: „45 éves kor fölött a dohányzás mértékével egyenes arányban nő a tüdőrák kialakulásának kockázata.” Végre az emberek is megtudták.

Bátor tett volt megjelentetni a cikket és szembeszállni a dohányipar hatalmasságaival. Azelőtt csak nagyon kevés újságcikk utalt arra, hogy a dohányzás bármi módon káros lehet. A dohányipar lesöpörte ezeket a célzásokat, és tovább növelte a cigarettaeladást, nem kis részben az intenzív reklámkampányok következtében, amelyekben nemegyszer orvosok is szerepet vállaltak.

A Reader's Digest szóban forgó cikkeA Reader’s Digest cikkének hatására a dohánykereskedelem első ízben szenvedett el visszaesést a második világháború óta. Hirtelen világszerte mindenki erről kezdett beszélni.

Olyan nagy volt a felzúdulás, hogy a Dohányipari Kutatási Bizottság közlemény kiadására kényszerült: „Hisszük, hogy a termékeink nem károsak az egészségre.” És „mindig szorosan együttműködtünk és a jövőben is együtt fogunk működni azokkal, akiknek feladata a nagyközönség egészségének megőrzése”. De titokban pánikba estek.

Újabb tíz évnek kellett eltelnie, mire a brit orvosi kamara kiadta Dohányzás és egészség című jelentését, és ez után két évvel, 1964-ben az Egyesült Államok tiszti főorvosának jelentése is napvilágot látott. Végre a dohányzás és a rák kapcsolata általánosan ismertté vált az orvostársadalomban. A cikk miatti aggodalom kétségkívül hozzájárult a kutatás felgyorsulásához, és felvillanyozta az orvostársadalmat.

Mint Alistair Cook riporter írta 1954-ben: „Korunk társadalomtörténetében a Reader’s Digest valószínűleg döntő szerepet vívott ki magának a világ dohányzásról való leszoktatása terén.”