Hogyan neveljen boldog tinit?

Ismerje meg a legfrissebb kutatási eredményeket, amelyek könnyebbé tehetik a tinédzserek és a szüleik életét

Úgy tartják, hogy a szülő számára a kamaszkor jelenti a legnagyobb megméretést. A tinédzserben hatalmas lelki viharokat kavar a függetlenedés és az összetartozás ellentmondásos vágya, és szinte ledönti lábáról a szülőt, aki jobbára egyedül, tehetetlenül áll a kérdés előtt: mit tegyen, hogy azzal a kapcsolatuk épülését, ne pedig a leépülését szolgálja? Az alábbi javaslatok segítenek lecsendesíteni a háborgó hullámokat.

Töltsenek időt együtt!
Ez a legfőbb tanács. Kutatások bizonyítják, hogy azok a fiatalok, akik rendszeresen a szüleikkel ülnek asztalhoz, rugalmasabbak társaiknál és jobbak a szociális készségeik. Ők megtanulják, miként lehet vitatkozni anélkül, hogy dühbe gurulnának.

Gill Hines nevelési tanácsadó szerint a különleges alkalmakat is célszerű felhasználni arra, hogy gyermeke érezze: a családhoz tartozik. – A tini idővel szeretné a barátaival tölteni az ünnepeket, például a szilvesztert – mondja Hines. – Tisztázzák, melyek azok az alkalmak, amikor ez rendben van, de ne hagyja, hogy gyermeke megfossza magát a jó dolgoktól, amelyek a családhoz tartozás biztos tudatából fakadnak.

– Ha megkérünk embereket – legyenek felnőttek vagy tinik –, hogy nevezzenek meg tíz dolgot, amelyektől a legboldogabbnak érezték magukat életükben, nem tárgyakat említenek, hanem szeretteikkel együtt átélt pillanatokat – mondja Andy Cope boldogságszakértő. – A legjobb tanács szülő és gyermek számára, hogy osztozzanak az élményekben, vegyenek részt közös tevékenységekben.

– Érdemes gyakrabban megölelni is egymást – teszi hozzá Cope. – Ám az ölelésnek legalább hét másodpercig kell tartania ahhoz, hogy átáramoljanak az érzelmek. Ha gyermeke hazaér az iskolából, vonja magához és alaposan szorongassa meg! Kisfia, kislánya először talán nyöszörög majd, ám hét másodperc után már egész biztosan el lesz olvadva.

Beszélgessenek!
A kommunikáció kapcsolatot, kötődést alakít ki. Gill azt ajánlja, hogy a fiával például autóban ülve beszélgessen, mert a fiúk előnyben részesítik a szemkontaktus nélküli kommunikációt. A lányok szeretik megadni a módját a társalgásnak, velük akár egy kávézóba is beülhet.

Ne csak az iskoláról és a viselkedésükről beszélgessenek, időnként kérjen tanácsot kamasz gyerekeitől! Így ők is elsajátítják a problémamegoldás képességét, és új idegpályák jönnek létre az agyukban. Gill fontosnak tartja, hogy közben megmaradjon az ember szülőnek. – Ne próbáljon baráttá előlépni! Az a feladata, hogy határokat szabjon, irányítson és feltétel nélküli szeretetet nyújtson. A barátság később alakul ki szülő és gyerek között, már felnőttkorban.

De mit tegyen a szülő, ha tizenéves fia, lánya durcásan, elutasítón válaszolgat? Emma Citron klinikai pszichológus arra int, hogy a negatív hozzáállást nem szabad pusztán a hormonális változásoknak tulajdonítani. – Ha a kamasz rosszkedvű és mogorva, annak oka van. És ha ez az ok nem tűnik is jelentőségteljesnek számunkra, attól még a tinédzsernek fontos. Hallgassa meg, beszélgessen a gondjairól, és támogassa őt.

Nem kell mindig tanácsot adnia, sokszor az is elég, ha kifejezi az együttérzését. – Ha azzal jönnek haza az iskolából – mondja Gill –, hogy XY ezt mondta vagy azt csinálta, a legjobb, ha nem tanácsokkal traktálja őket, csupán annyit mond: „Ez tényleg szörnyen hangzik!”

Néha csak megerősítésre vágynak. Ha ön folyton meg akarja oldani a problémáikat, fel fognak hagyni azzal, hogy beavassák a dolgaikba.

Le a rossz modorral!
A tizenévesen elsajátított rossz szokások életre szóló problémákat okozhatnak. Mit tegyen, ha a serdülő magatartása egyértelműen helytelen?

Gill szerint meg kell engednie „bizonyos mértékű viselkedésproblémát”, mivel a fiatal nehezen bánik az érzelmekkel, ám a gorombaság elfogadhatatlan. – Ha durván beszélnek, le kell állítani őket, majd nyugodt hangon tudatni velük, hogy megbántották önt, s azt is el kell mondania, miért. Nincs értelme bírálni őket azért, ami már megtörtént, adjon inkább tanácsot a jövőbeni helyzetekre: „Nagyon bánt, amit mondtál. Tudom, hogy nehéz időszakon mész most keresztül [együttérzés és kedvesség], de legközelebb, ha hozzád szólok, miközben olvasol, udvariasabban válaszolj, hogy utána mindketten jól érezzük magunkat.”

A brit Teenagers Translated igazgatója, Janey Downshire úgy véli, a viselkedést az alapvető érzelmi szükségletek irányítják. A szülői válasz rontja vagy enyhíti a szituációt. – Ne hagyja rá a gyerekre a viselkedését, inkább reagáljon az ösztönössel ellentétes módon. Ha ő dühös, ön maradjon nyugodt. Ha rémült, ön legyen magabiztos. A gyerek indulatai az ön reakcióihoz fognak igazodni.

Dr. Rachel Andrew klinikai pszichológus azt ajánlja, vizsgálja meg magában, amit „rossznak” ítél. – Az akaratosság például jelenthet eltökéltséget is. Kerülhet-e a gyerek magatartása más megvilágításba? Ha úgy látja, hogy nem kerülhet, akkor viszont legyen határozott és konzekvens, és magyarázza el, miért tartja elfogadhatatlannak a viselkedését.

Támogassa a tanulásban!
Cope szerint a tinik számára igen fontos, hogy éber aggyal menjenek iskolába. Ez két dolgot jelent: pihentető alvásra és célokra van szükségük. – Aki boldog, annak az agya bekapcsolt állapotban van. Kreatív, és látja a megoldásokat. Tanítottam már brit, indiai és afrikai iskolákban is, és azt tapasztaltam, hogy a brit gyerekek gyakran nincsenek tisztában azzal, miért járnak iskolába.

– A tizenéves diákoktól ezért azt szoktuk kérni, foglalják össze egy mondatban, milyen eredményt szeretnének elérni az életben, majd írják le egy A4-es papírra és ragasszák ki a szobájuk falára. Így mindennap láthatják, mi a céljuk az iskolával. Találkoztam egyszer egy tízéves leicesteri diákkal, aki tétlenül várta, hogy egyszer majd kamionsofőrként az apjának dolgozzon. A feladat felnyitotta a szemét, s ma már a Bristoli Egyetem orvostanhallgatója – teszi hozzá.

Ám Gill Hines figyelmeztet: nem szabad unszolni a gyerekeket a házi feladat miatt. – Gyilkos dolog a leckével nyaggatni őket. Azt kell elérnie, hogy önszántukból tanuljanak, és ez csak úgy lehetséges, ha célirányos gondolkodásra ösztönzi őket.

Gill egyik páciense, egy 14 éves fiú igen rosszul teljesített az iskolában. – Elbeszélgettünk, hol szeretné látni magát 10-20 év múlva. Nem volt határozott elképzelése a pályaválasztásról, ami rendjén is van az ő korában, de annyit tudott, hogy valamilyen módon szeretne híressé válni. Megvizsgáltuk néhány általa kedvelt sztár életpályáját, és azt láttuk, hogy egytől egyig keményen megdolgoztak a hírnévért. Nem sokkal ezután a fiú nekigyürkőzött a tanulásnak.

Biztassa sportolásra!
A testmozgás millió előnnyel jár egy tini számára. Dr. Anthony Seldon, a Wellington College igazgatója úgy véli, hogy a kamaszok többsége nem mozog, illetve nem alszik eleget.

– Heti három alkalommal kellene edzeniük ahhoz, hogy az agyuk és a szervezetük megfelelően működjön – mondja a szakember. – Nézzünk csak meg egy kutyát, amikor visszatér a sétából! A mi testünk is olyan, mint a kutyáké: pihenésre, mozgásra, vízre és nyújtózásra van szüksége ahhoz, hogy a legtöbbet hozhassuk ki belőle. Test és szellem pedig kölcsönös összefüggésben áll egymással.

Mint Downshire elmondja, bármilyen hobbi jó, ami fizikai erőfeszítéssel jár. Az ilyenkor szétáramló dopaminra szüksége van a szervezetnek az újjáépítéshez. – A hobbi megtanítja az agyat, hogy összpontosítson a feladatára és elmerüljön benne. Az agyat tornáztatni kell, mintha izom lenne, hogy képes legyen a koncentrálásra és az elmélyülésre.

– Inkább az erőfeszítéseiért dicsérje a gyerekét, mint a tehetségéért – javasolja Cope. – Ha a fia focizik, és 25 méterről a hálóba lövi a labdát, ne így dicsérje: „A mindenit, istenadta tehetség vagy!”, mondja inkább: „Látod, megérte az a sok edzés és fáradság!” Így hinni fog a fejlődésben, a sikert pedig a kemény munkával hozza összefüggésbe. Azok a gyerekek, akik elsajátítják ezt az úgynevezett fejlődési szemléletmódot, kitartóbbak a problémamegoldásban, és ellenállóbbak a társaiknál.

Mutasson példát!
A szülő hatása fontos és erőteljes ugyan, dr. Anthony Seldon azonban figyelmeztet: – Ösztönzőnek kell lennie, nem pedig „megmondóembernek”. Szónoklatokkal csak indulatokat vált ki, és tönkreteszi a kapcsolatát a kamasszal, aki ilyenkor úgy érezheti, hogy nem tisztelik eléggé.

– Ha a gyerek kicsi korában barátok voltak, hamarosan újra azok lesznek – biztatja a szülőket Carol Burniston gyermekpszichológus. – Fogadja el, hogy ön sem lehet mindig „jó fej”. Ha képes kinevetni saját magát, azzal gyakran megtörheti a feszültséget.

Vote it up
198
Tetszett?Szavazzon rá!