Hol a kacsintás mostanában?

Van, aki forrón szereti: Marilyn Monroe egyetlen csábos kacsintásával egész Hollywoodot tűzbe hozta

Megjelent: 1997. október

Kapcsolódó cikkek

Nemrégiben felkerestem egy virginiai kisvárost, Purcellville-t: olyan amerikaiak után kutattam, akik járatosak a kacsintás művészetében. Korábban hónapokon át figyeltem Washington és környéke lakóit, ám azt tapasztaltam, hogy senki nem kacsint. Legalábbis nyilvánosság előtt nem, idegenre meg végképp soha.

Lehetséges, hogy mi már túl feszültek vagyunk ahhoz, hogy hódoljunk szüleink ártatlan kedvteléseinek, például a flörtölés eme játékos formájának? Hogyan reagálnánk, ha azt látnánk, hogy egy idegen csókot dob felénk, és közben leereszti a szemhéját? Volna-e a bátorságunk, hogy visszakacsintsunk?

Apám azok közé tartozott, akik bátran kacsintottak. Egyik fajta kacsintását, amivel elismerését fejezte ki, anyánknak tartogatta. A másik nekünk, gyerekeinek szólt, és azt jelezte: „Ezt jól csináltad!”

Kacsintani nem lehet csak úgy átabotában. Stílusosan kell csinálni. A feledhetetlen kacsintásokról az embernek Jimmy Stewart, Greta Garbo vagy Marilyn Monroe jut eszébe, meg az az érzéki fajtája, ahogyan Elizabeth Taylor Kleopátra szerepében kacsintott Richard Burtonre.

Azért esett a választásom Purcellville-re, mert a kisvárosban sok nyugdíjas él. A 76 esztendős Laura Gore épp a könyvtárból lépett ki, de hajlandó volt megállni, hogy váltsunk néhány szót kacsintásügyben.

– Manapság ritka – mondta. Lelkesen felemlegette, hogy fiatalkorában bezzeg mennyire másképp volt. – Mindenki kacsintott, és senki sem tekintette zaklatásnak.

Hogy őrá is kacsintottak-e? – Ó, sokszor – válaszolta mosolyogva. – Hízelgőnek tartottam.

Az idős asszony felidézte, hogy munkába menet szembejött vele egy ismeretlen férfi. – Mindketten annyit mondtunk: „Jó reggelt!”, kacsintottunk, és mentünk is tovább. Mulatságos volt.

A 72 éves T. C. Whitcombot egy vendéglőben találtam; intett, hogy üljek le az asztalához. Ő is a kacsintók közé tartozott? – Még manapság is szoktam kacsintani – felelte. – Valamelyik barátomnak, vagy jelzésül a szoba másik végében tartózkodó feleségemnek. Lehet szívélyes köszöntés, de kacérság is. Azt hiszem, mostanság kimarad az ilyesmi az emberek életéből.

Remélve, hogy ifjabb kacsintókra lelek, elmentem a virginiai Tysons Corner egyik bárjába. A helyiség csupa füst, elegáns ruhák, a világítás meg olyan, hogy minden nőt 28 éves, természetes szőkének néznénk. Úgy okoskodtam, hogy ez tökéletes környezet az igazi flörtöléshez – itt biztosan előfordul, hogy kacsintanak!

Se egy hunyorítás, se egy arcrándítás.

– Kiment a divatból – vélte egy 48 éves vendég, Dave Endres. – Ósdi szokásnak tartanák. – Meg nincs is rá szükség, tette hozzá vele egykorú barátja, Bill Boczany. – Ma a szemek találkozásán múlik minden. Belenézek egy nő szemébe, és már tudom, hogy felkeltettem-e az érdeklődését.

Hogy ezt követheti-e a kacsintás? Boczany tagadólag rázza a fejét. Endres hozzáfűzi: – Nincs olyan nő, aki egy bárban rákacsintana egy férfira.

Ezt meg is erősíti három nő a bárban. Az elmúlt egy óra alatt elég sok férfi tanúsított érdeklődést irántuk, de egyikük sem kacsintott.

– Ha látok valakit, aki megtetszik, szemezek vele – mondta Jean Cutsail. Barátnője, Tracey Switzer bevallotta, hogy ő szokott kacsintani, de csak a barátaira – olyanokra, akikre kockázat nélkül kacsinthat.

Hol lehet kockázat nélkül kacsintani? Jim Steele, a harrisonburgi James Madison Egyetem szociológiaprofesszora szerint leginkább a munkahelyeken, ahol a kollégák körében megengedett a barátságos évődés.

– A munkahelyen a cinkos összekacsintás elfogadott, de a flörtölő kacsintás nem – hangzik a véleménye.

Ahogy a nemzedékek követik egymást, eltűnnek a szórakozás egynémely fajtái. Kár, hogy ezt a hajdan oly sokféle jelentést hordozó gesztus ma már megszűnőben van.

Vote it up
6
Tetszett?Szavazzon rá!