Homoktortát sütni jó!

A szabadban szerzett élmények erősítik a testet és a lelket – s belénk plántálják a természet szeretetét is

 

At the tender age of two, Teddy Mirenda of East Dorset, Vermont, appreciates nature. “Give him a pile of dirt and rocks, and he’s happy,” says Jim, the toddler’s dad. “He’s fascinated with the world outside—and because he’s closer to the ground, he notices much more than adults do.”

Scientists, philosophers, poets and parents have long believed in the beauty and benefits of the outdoors. Never before, however, has the notion of playing outside seemed so in danger of losing its appeal. In 1981, according to surveys conducted by the Institute for Social Research at the University of Michigan, children ages 6 to 17 spent an average of 100 minutes outdoors in unstructured play each week. By 2002, that time was halved to a mere 50 minutes.

New findings point to the extraordinary gains from playing outdoors, romping and stomping and connecting with nature. As Richard Louv, author of the just-published book Last Child in the Woods, puts it, “Outdoor experience isn’t just something nice for kids to have. They have to have it.”

Here’s some compelling new research that will encourage your family to get outside this season and beyond.

Coming to Our Senses. Kids see the world differently than we do. Up to age 20 or so, the lenses of their eyes allow more blue light to reach the retina. Says George Brainard, professor of neurology at Thomas Jefferson University in Philadelphia, “They see more blue, violet and indigo”.

Zsenge kora ellenére a kétéves Teddy Mirenda a vermonti East Dorsetben igencsak kedveli a természetet. – Egy kupac föld és pár kavics már boldoggá teszi – mondja Jim, a kisfiú apukája. – Imád a szabadban lenni, és mivel közelebb van a talajhoz, több mindent észrevesz, mint mi.

A tudósok, filozófusok, költők és szülők régóta hisznek a szabad természet szépségében és előnyeiben. Azonban most először fenyeget az a veszély, hogy a szabad levegőn való játék elveszítheti vonzerejét. 1981-ben, a Michigani Egyetem Társadalomkutató Intézetének felmérése szerint a 6–17 éves gyerekek átlagosan heti 100 percet töltöttek a szabadban kötetlen játszással. 2002-re ez az idő a felére csökkent.

Az újabb kutatások arra utalnak, hogy a szabadban történő játék, rohangálás és természetbúvárkodás felbecsülhetetlen előnyökkel jár. Richard Louv, aki a közelmúltban jelentette meg az Utolsó gyermek az erdőben című könyvét, így vélekedik erről: „A szabadban szerzett élmények nem csupán kellemesek a gyermekeknek, hanem nélkülözhetetlenek.”

Íme, néhány új kutatási eredmény, amely arra ösztönözheti önt és a családját, hogy mostantól rendszeresen mozduljanak ki hazulról.

Az érzékek élesítése. A gyerekek másképp látják a világot, mint mi. Körülbelül húszéves korig a szemlencsék több kék fényt eresztenek a retinára. George Brainard, a philadelphiai Thomas Jefferson Egyetem neurológus professzora szerint „a gyerekek több kéket, lilát és indigókéket látnak”.

 

A szabadban szerzett élmények nem csupán kellemesek a gyermekeknek, hanem egyenesen nélkülözhetetlenek

 

That blue light, the blue of the sky, turns out to be a potent regulator of the body’s circadian system. It’s the human clock that not only tells night from day, but manages the whole neuroendocrine rhythm of the body and every organ within it. Other studies have demonstrated that exposure to light affects mood and performance.

Visual awareness is also heightened outside, where the eyes are exercised by motion. Gazing at a tree in the distance, or at a monarch butterfly fluttering nearby, children employ all their powers of sight—including peripheral vision—in three dimensions, as opposed to the sharp central vision used to read, watch TV or track video games. They actually see better and more, in truer colors, shapes, contrast and detail.

“Learning first comes in through the senses,” says neurophysiologist Carla Hannaford in her book Smart Moves. Our initial sensory patterns, she says, “are laid down on elaborate nerve networks” and become the reference points that give us the context for thought and creativity.

Experts in early childhood development and the neurosciences agree that the natural world is the primary source of unfailing stimulation, the place that demands full use of the senses. As a child becomes immersed in touching, hearing, seeing, smelling, and even tasting, the bonanza of senses creates a complex architecture in the brain. Throughout their lives, children will continually extend, remodel, and draw upon this architecture.

Movement for Growth and Learning. Outside is where kids engage in the “big behaviors”: running, shouting, and tumbling. As children dash around chasing each other or pause to examine a ladybug on a leaf, their vigorous and finite movements foster a host of growth and aerobic responses. Large and small muscles get a workout. A richer supply of blood and oxygen bathes the heart, lungs and brain. The skeletal system strengthens, and the body soaks in the vitamin D it needs from the sun.

Exuberant outdoor activity, so random and joyful, has another role to play. The areas of the brain responsible for movement are located in the cerebral cortex, the same territory that houses higher thought. Movement and “full brain activation and integration” work together, according to Hannaford. She notes that some of the great modern educators, people like Maria Montessori, Rudolf Steiner and Howard Gardner, recognize and stress the importance of movement to the learning process. Ironically, though, many school districts have been cutting back on recess—which for many kids is not only their favorite time of day but also an immensely important educational experience.

Erről a kék fényről, az ég kékjéről kiderült, hogy hathatósan szabályozza a szervezet 24 órás természetes ciklusát. Az ember belső órája nem csupán a nappalt különbözteti meg az éjszakától, de a szervezet és ezen belül minden szerv neuroendokrin ritmusát is szabályozza. Más kutatások kimutatták, hogy a fény mennyisége befolyásolja az ember kedélyállapotát és teljesítményét.

A vizuális tudatosság a szabadban, ahol a szemet a mozgás is edzi, szintén növekszik. Egy távoli fa vagy egy közeli királylepke megfigyelése során a gyerekek a látás minden adottságát igénybe veszik – beleértve a perifériás látást is – három dimenzióban, ellentétben az éles centrális látással, amit olvasáskor, tévénézéskor vagy a videojátékoknál használnak. Jobban és többet látnak – élesebb színekben, formákban, pontosabban érzékelik a kontrasztokat és a részleteket.

„A tanulás kezdetben az érzékelésen keresztül történik”– írja e tárgyú könyvében Carla Hannaford neurofiziológus. Kezdeti érzékelési mintáink bonyolult ideghálózatokon keresztül épülnek ki, állítja, s a gondolkodás és a kreativitás összekapcsolódásának referenciapontjaivá válnak.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a természeti világ az érzékelés elsődleges és leggazdagabb forrása, amely érzékszerveink legteljesebb kihasználására ösztönöz. Amikor egy gyermek elmerülten tapint, hall, lát, szagol, sőt ízlel valamit, az érzékek kavalkádja bonyolult struktúrákat hoz létre az agyban. A gyerekek egész életük folyamán ezt a struktúrát fogják kiterjeszteni, átformálni és hasznosítani.

A mozgás mint a növekedés és tanulás eszköze. Kint a szabadban a srácok is „elszabadulnak”: rohangálnak, kiabálnak, hempergőznek. Miközben kifulladásig kergetik egymást, vagy csöndesen szemlélnek egy katicabogarat, élénk mozdulataik vagy éppen mozdulatlanságuk rengeteg növekedési és oxigénigényes folyamatot indít el. Edzik a kis- és nagyizmokat. Javul a szív, a tüdő valamint az agy vér- és oxigénellátása. A csontrendszer erősödik, és a szervezet – a napsütésnek köszönhetően – dúskál a D-vitaminban.

A bőséges – kötetlen és örömteli – szabadtéri tevékenységnek van még egy fontos szerepe. A mozgást irányító agytevékenység az agykéregben zajlik, ahol a magasabb rendű gondolkodás irányító központja is található. Hannaford szerint a mozgás és az „agyműködés teljes összerendezése” szoros összefüggésben áll egymással. Megjegyzi, hogy a modern pedagógia legnagyobbjai, mint Maria Montessori, Rudolf Steiner és Howard Gardner, felismerték és hangsúlyozták a mozgás jelentőségét a tanulási folyamatban. Furcsa módon pedig sok iskolában egyre rövidítik a szüneteket, amelyek nemcsak a nap fénypontjai a legtöbb gyerek számára, de pótolhatatlan tanulási tapasztalatokkal is szolgálnak.

 

Az óraközi szünetek nemcsak a nap fénypontjai a legtöbb gyerek számára, de pótolhatatlan tanulási tapasztalatokkal is szolgálnak

 

The Parents’ Role. With outdoor time and territory shrinking, kids risk losing the habitat in which they learn best and most effortlessly. Parents and caregivers can re-tip the balance:

• Set reasonable limits on indoor time and organized sports, leaving lots of time and opportunity for free-flowing activity outside.

• There’s simply nothing like leading by example.

• Pay attention to what your kids enjoy and make sure to nurture it, whether it’s digging holes in search of dinosaur bones, chasing fireflies or climbing trees.

The pleasure of being outdoors is fundamental to human happiness and well-being. “There’s so much to learn about what all organisms can do,” says Gordon Orians, an ecologist and professor emeritus of biology at the University of Washington in Seattle. “What a source of delight to know about these things, to discover how exciting and wonderful the world is.”

Natural Tools and Resources. Even babies can enjoy feeling the texture of a tree or a gentle breeze on the skin. Trips to the park, or time on a blanket in the grass, offer rich stimulation and contentment. Toddlers and preschoolers love to play in sand and water, and can spend hours watching animals or plants. In your own yard, keep sand and water areas supplied with kiddie experimental equipment, like buckets, shovels and kitchen tools (colanders, sponges, basters, measuring spoons and cups).

As your child explores, try what’s called science-process talk: What do you think will float? How many ways can you fill the bucket? What do you notice about these ants? And how are these leaves—or rocks or flowers—different?

School-age kids will trigger higher-level thinking when they classify what they see and make inferences from their investigations. They might want to use old-fashioned field notebooks to record their discoveries, and you might also offer a tape recorder or video camera to help them capture their on-the-spot observations and discoveries.

Our children know almost instinctively: The world is at our fingertips. We just have to make sure we get out there and explore it.

A szülők szerepe. A szabadban töltött idő és a szabad területek összezsugorodása azt a veszélyt hordozza, hogy a gyerekek elveszíthetik azt a teret, ahol a legtöbbet a legkisebb erőfeszítéssel tanulhatják. A szülők és a pedagógusok így állíthatják vissza a szükséges egyensúlyt:

• Szorítsák ésszerű korlátok közé a lakásban és a szervezett sportolással töltött időt, hogy legyen elég alkalmuk a gyerekeknek felszabadultan tevékenykedni a természetben.

• Járjanak elöl jó példával, nincs ennél hatásosabb módszer.

• Figyelje meg, mit csinál a gyerek szívesen, és támogassa: legyen szó akár dinoszauruszcsontok felkutatását célzó ásásról, szentjánosbogár kergetéséről vagy fára mászásról.

A szabadban töltött idő okozta öröm az emberi boldogság és egészség elengedhetetlen feltétele. – Annyi mindent megtanulhatunk az élő szervezetek működéséről – magyarázza Gordon Orians ökológus, a Seattle-i Washington Egyetem professor emeritusa. – Mekkora élvezet megismerkedni mindezzel, fölfedezni, milyen csodálatos a világ.

Természetes eszközök és erőforrások. Már a csecsemők is élvezik a fa tapintását vagy a szellő simogatását a bőrükön. Egy séta a parkban vagy heverészés a fűben serkentően és kellemesen hat ránk. A pici gyerekek imádnak homokkal és vízzel játszani, és órákig boldogan elnézegetik az állatokat vagy a növényeket. Érdemes a kertben kis homokos, vizes területet elkülöníteni a gyerekek kísérleteihez: legyen ott vödör, lapát, néhány konyhai eszköz (szűrő, szivacs, mérőkanál, bögre).

Miközben a gyermek fölfedezi ezeket, a szülő kérdezzen: Szerinted melyik képes fönnmaradni a vízen? Hányféleképpen tudod megtölteni a vödröt? Mi érdekes ezeken a hangyákon? És miben különböznek egymástól ezek a levelek, kövek, virágok?

Az iskolás korú gyerekek magasabb szintű gondolkodására serkentőleg hat, ha osztályozzák, amit látnak, és következtetéseket vonnak le a megfigyeléseikből. Lehet, hogy szívesen írják le egy füzetbe a felfedezéseiket, de magnón vagy videokamerával is megörökíthetik a helyszínen tapasztaltakat.

Gyermekeink szinte ösztönösen tudják: a világ karnyújtásnyira van tőlünk. Csak oda kell mennünk hozzá, és föl kell fedeznünk.

Vote it up
226
Tetszett?Szavazzon rá!