Honnan származik a pattogatott kukorica?

A történet feltehetőleg több ezer éve kezdődött, volt benne ünnep, fejdísz és még sok minden más

Kapcsolódó cikkek

Kolumbusz Kristóf 1492-ben a karibi szigeteken megfigyelte, hogy a helybeliek pattogatottkukorica-füzérekből készült ünnepi fejdíszt hordanak. Tengerészei vásároltak is a pattogatott kukoricából az őslakóktól.

Cortez a csemegével 1519-ben találkozott először, amikor kapcsolatba került a mexikói aztékokkal. Ünnepeiken ők is pattogatott kukoricával ékesített fejdíszt viseltek, kukoricából fűzött nyakláncokat aggattak isteneik szobraira, és a fiatal azték nők pattogatott kukoricából font koszorúval a fejükön táncoltak.

A pattogatás lehetett az Újvilágban az ott őshonos vad kukorica első felhasználási módja. 1948-ban egy új-mexikói barlangban több mint 5600 éves, apró pattogatottkukorica-szemeket találtak.

A kukorica Dél- és Észak-Amerikában egyaránt előfordult vadon. A wampanoag törzsfőnök, Massasoit testvére pattogatott kukoricát hozott az első hálaadásnapi vacsorára, amelyet a massachusettsi Plymouthban tartottak. A telepesek rajongtak a pattogatott kukoricáért, azt ették reggelire – cukorral és tejszínnel – jóval azelőtt, hogy a puffasztott búzát vagy rizst feltalálták volna.

A 19. század végén gőz- vagy gázüzemű pattogatóval felszerelt kocsik jelentek meg a városi parkokban, a vásárokban és népünnepélyeken, és az árusok papírzacskókban mérték a forró pattogatott kukoricát.

A második világháború alatt, amikor a cukrot jegyre adták, a pattogatott kukorica népszerű, az édességeket helyettesítő rágcsálnivaló volt.

Percy Spencer, a mikrohullámú sütő feltalálója kísérleteit 1945-ben kukoricapattogatással kezdte.

A vaj nélkül, csupán forró levegővel pattogatott kukorica némileg divatjamúlt, de ma is nagyon egészségesnek tekintett rágcsálnivaló. Rostokban gazdag és tápláló anélkül, hogy sok kalóriányi energiával terhelné a szervezetet.

Vote it up
30
Tetszett?Szavazzon rá!