Hurrá, strandolunk!

A parton tökéletesen ellazulhat az ember, és csupa olyasmit csinálhat, ami máshol tilos. Így fokozza a gyönyöröket

Ha jön a nyár, hívogat a vízpart: langymeleg föveny a lábujjak közt, bokanyaldosó hűs habok, a hullámverés moraja, chipssóvár sirályok fülsértő rikoltozása, na meg parkolóhelyre vadászó emberek, az elkóricált csemeték panaszos bömbölése és önszántukon kívül helybeli dongólegyekkel találkozó idegenek meghökkent ordítása. Hát igen, akkor könnyű az élet, kivált a nagy kékség közelében. Lám, a vízmelléki népek eleve beleszületnek a jóba.

A strand maga a szabadság. Móka, kacagás, ez a menő, ez a jövő, csupa élet, felpörget és kikapcsol, nézni is tök jó, és mindenkié. Senki sem birtokolja a homokot és a tengert. Ki-ki kedvére lustálkodhat, lődöröghet, legeltetheti a szemét. Mármint addig, amíg le nem telik a kifizetett parkolási idő.

A strand felszabadít. A strandon szabadon szárnyal a szellem, megszabadulunk a kilétünkkel, foglalkozásunkkal vagy hitelminősítésünkkel együtt járó minden kelléktől és kötöttségtől, sallangtól és szorongástól. Itt tökéletesen elfogadható dolog személyi okmányok, pénz, kulcs, sőt karóra nélkül mászkálni. Egynémely pajkos teremtmények még a mobiljukat is képesek a kocsiban hagyni.

Öltözhetünk habókosan, megjelenhetünk ócska strandpapucsban és agyonmosott úszógatyában, vállunkra vetett törülközővel. Feszíthetünk falatnyi bikiniben, ami egy szem pilótakeksz eltakarásához sem elég. Vagy bújhatunk bő, batikolt, sarkig érő hacukába, akkorába, hogy lakodalmas sátor is kitelne belőle, viselhetünk hozzá szatellitantenna méretű szalmakalapot és/vagy olyan napszemüveget, amelyben egyenesen A légy című horrorfilm forgatásáról is érkezhettünk volna.

Így fokozhatja a strandolás gyönyöreit
Egy nőnek nem kell feltétlenül fürdőruhát viselnie! Mindegyiket arra tervezték, hogy szenvedést okozzon.

• Vásároljon szörfsortot. Kényelmes, jópofa, előnyös, úszáshoz találták ki, és nem szükséges belefogyni, semmit sem kell behúzni, összepréselni. Ráadásul garantáltan becsípődésmentes.

• Viseljen búvárpólót. Véd a napkiütéstől és az UV-sugaraktól, és nem kell naptejjel vesződni. Aki dús keblű, aláveheti a régi sportmelltartóját. Én is ezt teszem. Kényelmesen érzem magam, tartózkodó viselet, és kellő önbizalmat ad a ficánkoláshoz.

• A ficánkolás a lényeg. A hullámokban ugrabugrálni, forgolódni, csapkodni, bukdácsolni a legtisztább és legönfeledtebb öröm. Átadhatja magát a lelkében élő gyermeknek. De nyakig a nedves homokba temetkezni se rossz. Vagy homokvárat építeni vagy gödröket ásni, vagy nedves hínárt pottyantani szundikáló barátaira, vagy jégkémet csorgatni a dekoltázsába. Rajta! Nem kell hozzá bizottsági jóváhagyás.

Általában a kutya se figyel oda, ámbátor attól már esetleg fölszalad a szemöldökünk, ha bronzbarna bőrű öregúr parádézik a víz mellett, finom bőrborítású XL-es pocakja rikítóan kanárisárga tasak fölé borul, amelyben alighanem teljes talajfúró-szerszámkészlet rejtőzik. Ez nem annyira előtető a játékbolt fölött, mint inkább kupolával koronázott málhazsák. Na jó, azért minden szabadságnak megvan a hibahatára.

És ahogy az lenni szokott, a szabadságnak támadnak ellenségei. Mindenekelőtt a divat sakáljai és hárpiái. Minden tavasszal azon törik magukat, hogy kísértésbe ejtsenek és kínlódásra kárhoztassanak bennünket az ez évi „strandmódival”, vagyonokba kerülő, lengén sikkes holmikkal, amelyeket kifejezetten azzal a szándékkal aggatunk magunkra, hogy a strandon legyen mit levetni. A divatot túlnyomórészt arra tervezik, hogy porig alázzák mindazokat, akik nem kifutón suhanó hivatásos imádkozó sáskák. Jól ismerjük ezt. Ami a manökeneken csábosan redőződik, rajtunk pattanásig feszül. Ami a gazellákon istenien mutat, abban mi debellának érezzük magunkat. Még rosszabb a helyzet a fürdőrucival, amelybe először bele se fér az ember, aztán vagy löttyedten lóg rajta, vagy szétszakadással fenyeget, mint a naranccsal degeszre tömött, vizes papírstanicli.

Még szerencse, hogy nincs az a stranddivat, amely túlélné a vízparttal való találkozást. A luxusmagazinok lapjain jól mutathat, ahol paszulykaróra emlékeztető felépítményű hölgyemények viselik, de a strandon mozogni kell, márpedig az ilyen törékeny jószágokra az első rendesebb hullám végzetesnek bizonyulhat.

Nem vitás, hogy a strand a képes magazinok keltette testképszorongás tökéletes ellenszere. A strandon közszemlére kerül az emberi test minden szemkápráztató, bámulatos, röhejes, megnyugtató változata, a sajátunkat is beleértve. Akad mindenféle méret és alkat, sziluett és tónus, gömböc és piszkafa, töpszli és nyakigláb, hurka és ránc. A strandon minden összehasonlításon felül állunk; másokhoz hasonlítani magunkat olyan lenne, mint kategóriák nélküli kutyakiállításra benevezni, törpe uszkárt bernáthegyivel versenyeztetni. Semmi értelme.

A vízparton irigykedés nélkül csodálhatjuk a szépséget, bámészkodhatunk vágyakozás nélkül, vetkőzhetünk tetszelgés nélkül. Azok a nők, akik órákat tipródnak azon, milyen melltartót vegyenek föl az irodába (főnökizgatót, erőt sugárzót, hímnőset), simán letépik a felsőjüket, és tükörtojás fazonú lesülésre hajtanak: tyúktojás, fürjtojás, strucctojás, az évek előrehaladtával buggyantott tojás.

Igaz, a fizika egyik törvénye, hogy ha egy nő a strandon leveti a felsőjét, sok férfi behúzza a hasát. Magunkban kuncogunk, mert tudjuk, hogy kénytelenek lesznek kilélegezni.

Így teheti tönkre a strandolást
• Mindenképpen kánikulai napot válasszon. Így biztosan harcolni kényszerül a helyért, és a lehető legkényelmetlenebbül érezheti magát.

• Ügyeljen arra, hogy délelőtt 11 és déli 1 óra között érkezzen a strandra. Ez a legzsúfoltabb időszak, a parkolás ilyenkor válik azzá a rémálommá, amelyet vár.

• Pakoljon be annyi cuccot, hogy a vízpartot a távoli parkolóhelyről kizárólag bennszülött teherhordók igénybevételével közelíthesse meg.

• Vakon higgyen abban, hogy a négyórás naptej négy órán át védelmet nyújt.

• Mindig szeles időben látogasson a strandra.

• Okvetlenül olyasvalaki mellé telepedjen le, aki rádiót hozott magával. Így biztosíthatja a legidegesítőbb környezetet.

• A csúcsforgalomban induljon haza. A tűzforró üléshuzat eltávolításáról mindaddig feledkezzen meg, amíg be nem ül a kocsiba.

• Legalább egy gyereket felejtsen ott.

Az érzékek esküdt ellenségei a bőrünkről locsognak, hogy távol tartsanak bennünket a naptól, meg mindenféle víziszörnyekről, nehogy a habok közé merészkedjünk. Bólogatunk, hogy persze, persze, és sajnáljuk szegényeket.

Ezzel eljutottunk az evésig, s e téren tobzódnak a szabadság ellenségei. Nyár közeledtével a magazinokban egymást érik a villámfogyókúrák és pánikszerű edzéstervek. „Tíz lépés az áhított nyári alakhoz!” „Öt eledel a strandképes alakhoz, amelyre mindig is vágytál!” Ugyan, kérem! Nem létezik „strandképes alak”, csak igazi alak a strandon, márpedig a strand kacag a nyúltápon. Ugyan hány salátát lát a strandon az ember? Nullát. Mert az is fizikai törvényszerűség, hogy a saláta vonzza a homokot. Azért mossuk le.

Főidényben az egész strandot átfésülhetjük két szem gyümölcs vagy néhány szál sárgarépa után – mindhiába. A strandon végre csupa ártalmas dolgot fogyasztunk: zsírban tocsogó fokhagymás, tejfölös lángost, buborékos üdítőket és fagylaltot. Homok ment a pizzára? Egy kis sör nyomban orvosolja. A strandon tutira csak olyasmit eszünk, ami ízlik.

Mint kölyökkorunkban. Mert ez a strand varázsa. A kortól független ifjúság titka. Minden strandolásunk alkalmával átéljük összes többi strandolásunkat. Pucér popsijú bölcsődéstől csoszogó mámiig ugyanazzal a felszabadult, fiatalos, gondtalan, jégkrémnyalogató élvezettel. Ficánkolunk a strandon, s az időt nem méri más, csak az a szívtelen, kérlelhetetlen parkolóőr, akinek fogalma sincs, miről marad le.

A strand további hatalmas előnye, hogy ez az a hely, ahol teljesen elfogadott dolog az egyedüllét. Vendéglátóhelyen feltűnőnek érezheti magát az ember, azt hiheti, mások azt gondolják róla: „Ennek a nőnek nincs senkije”, vagy ami még rosszabb, azt hiszik, nem jött el a randira a pasi. Sporteseményen, közparkban vagy moziban facér, „portyázó” vagy „magában motyogós” benyomást kelthet.

A strandon abszolút elfogadható a facérság. Egyedül sem magányos az ember, mert a strand közösségi, nem pedig társasági intézmény. Vidám, kellemes, lármás hely, ahol emberek futólag érintkezésbe kerülnek egymással, ahol a gyerekei homokot rúgnak mások sült krumplijára, és emiatt nincs harag, ahol a kutyák csirkecsontot ropogtatnak, és nem pusztulnak bele, ahol a testünkhöz senki másnak semmi köze. Az egyedüllét olykor társaságban a legélvezetesebb, de azt nem árt megjegyeznie, hová terítette le a törülközőjét.

Vote it up
175
Tetszett?Szavazzon rá!