IKEA – Egy férj meséje

Ha nem sziklaszilárd a kapcsolatuk, nem biztos, hogy jó ötlet a kék-sárga áruházban vásárolgatni

Kapcsolódó cikkek

 

I'm standing in Ikea watching a drawer being opened and closed by some kind of pneumatic machine that, like everything else, is probably named after a Swedish fishing village, or a type of pickled herring.

“Ikea furniture is tested to withstand treatment much tougher than everyday life,” says a sign. The machine pumps away with perfect Scandinavian discipline and economy of movement. A digital display counts the number of times the drawer has been opened and closed: 231,041… 231,042… 231,043…

Someone taps me on the arm. Annoyed that I might miss the crucial moment when the drawer snaps off its hinges – and the ensuing drama as the pneumatic machine tears out its ballbearings in frustration after attempting to return the drawer to the customer service department – I turn around nonetheless.

It’s my wife. In her hands is an object called an Idealisk – a colander with handles that extend outwards to rest on the edge of a sink, so the colander hangs over the sink in midair.

“It's incredible,” she says, who for the purposes of this story shall be known as Inge. “Ingenious.”

Presumably, after the colander has been placed in perch position, the user puts spaghetti in it. Or lettuce. Perhaps pickled herrings. I stare blankly.

“You don't understand,” gasps Inge, gripping my arm with all the force of a pair of Koncis tongs. “Even though it's cheap, it's quality,” she says.

Az IKEA-ban álldogálok, és nézem, ahogy egy pneumatikus masina kihúzogat és becsuk egy fiókot, melyet, mint minden egyebet, feltehetően egy svéd halászfaluról vagy pácolthering-fajtáról neveztek el.

„Az IKEA-bútorokat a napi használatnál jóval erősebb igénybevételnek kitéve teszteljük”, olvasható egy táblán. A masina skandináv fegyelmezettséggel dolgozik. Egy digitális kijelző számlálja, hányszor nyílt és csukódott a fiók: 231041... 231042... 231043...

Valaki megbökdösi a karomat. Mérgelődöm, hogy esetleg elmulasztom a pillanatot, amikor a fiók lerepül a sínjeiről, majd a drámát, amikor a pneumatikus masina elkeseredésében letépi a golyóscsapágyait, miután megpróbálta visszavinni a fiókot a vevőszolgálathoz, de azért mégis megfordulok.

A feleségem kezében egy Idealisk nevű tárgy – egy kifelé nyúló támasztókkal ellátott szűrő, mely így a mosogató peremére tehető, és maga a szűrőrész a mosogató fölött marad félúton a levegőben.

– Nahát! – álmélkodik a feleségem, aki eme történet elbeszélése során az Inge nevet fogja viselni. – Zseniális.

Miután a szűrő a helyére kerül a mosogatóban, a használója spagettit tesz bele. Vagy fejes salátát. Talán pácolt heringet. Üres tekintettel bámulok.

– Nem érted? – háborog Inge, két Koncis csipesz erejével ragadva meg a karomat. – Olcsó és praktikus!

Az IKEA gyermekmegőrzőről és büféről is gondoskodik, hogy az olyan kellemetlenségek, mint a csemete vagy az éhség ne gátolja a vásárlást, de a párkapcsolati tanácsadó szolgálat sem tűnik rossz ötletnek

Ikea offers creches and canteens so that inconveniences such as children and hunger won't get in the way of shopping, but relationship-counselling services might be a good idea, too.

Sure, it all starts off fine. Inspired by the neat, minimalist room layouts that greet them as they enter the store, couples can become neat and minimalist too. So hand in hand they stroll through the utopian panoramas, imagining themselves on Ektorp lounges, drinking from Mjod glasses, reaching to a Billy bookcase to grab a copy of Ett Enkelt Brolt by Eva Umbrenk.

Battle-hardened women careerists and staunch feminists suddenly turn into homemakers with a passion for cushions and throws, shelves and can-openers. Ikea tells them they can be interested in ironing boards and still be cool and modern. They can also find ingenious ways of storing the vast collection of stuff they have acquired over the years, thus freeing up room to fill with more stuff.

Their menfolk tag along because, well, they've shopped before and survived. But this is not just shopping.

Ikea stores are vast, averaging 28,000 square metres. They employ a strict one-way system that makes urban traffic planners look like anarchists. With the exception of the odd shortcut, you have to walk through every section before you get to the checkout. While filling up your giant yellow Ikea bag with candle-holders, lampshades and bottle stoppers along the way is optional, it's hard to resist.

The experience can take so long that it sometimes can't be completed in a day, so Ikea stores in Norway thoughtfully offer customers the chance to stay overnight.

After starting out in 1943 as a store selling pens, picture frames and nylon stockings in the southern Swedish town of Älmhult, Ikea has become one of the world's most recognised brands. There are 260 Ikea stores worldwide. New Zealand is expected to get its first in the next couple of years.

Aucklanders who plan to turn up for the opening might want to get in training now – self-defence would be the best preparation. Five people were hospitalised three years ago after the opening of a store in north London turned into a riot. Three people in Saudi Arabia were crushed to death in September 2004 when Ikea offered free US$150 vouchers. Surely even Inge would agree that Idealisks aren't worth dying for.

Ikea describes its business idea as “good design and function at prices so low that as many people as possible will be able to afford them”. It keeps prices down with economies of scale, advanced production technology and selling furniture that customers have to assemble themselves.

Its supporters see it as more than just a shop – it's a godsend that has made style affordable. And those supporters are turning the company into an empire. Ikea published 191 million catalogues last year. Revenue was over US$30 billion. In Europe the company even sells low-cost kit homes, called BoKloks. Soon we'll not only all have the same lamps and bookshelves; we'll all have the same timber homes.

It's not just the middle classes that have fallen under Ikea's spell. Giorgio Armani has furnished his yacht with Ikea products, and the King and Queen of Sweden own Ikea furniture.

Yet detractors are many and vociferous, with numerous websites dedicated to catapulting stones at the Swedish giant. Their main criticisms are that Ikea products aren't built to last, queues are long and the customer service is terrible, that multinationals such as Ikea send small businesses bust, and that the world is being homogenised enough without us all having the same salad spinner.

Resistance may be futile. At the checkout we pay for Grundtal hooks and a Mula wooden toy, two Indira bedspreads, a Hallskar rug, ceramic food containers, Andrea cushions and cushion covers, a football and an Asker magnetic knife rack. And more – much more. We stagger to the car burdened with goods but relieved that we've dodged a bullet. Our relationship has survived trial by Ikea.

We almost didn't make it, but in the canteen, at the halfway point of our epic hunt, lights hang so low that they hide the face of the person opposite. A mistake? A rare blunder by the Scandinavian design geniuses? I don't think so. More likely the Swedish version of marriage guidance. It's just what we need: a little time apart. They've thought of everything.

Az IKEA gyermekmegőrzőről és büféről is gondoskodik, hogy az olyan kellemetlenségek, mint a csemete vagy az éhség ne gátolja a vásárlást, de a párkapcsolati tanácsadó szolgálat sem tűnik rossz ötletnek.

Pedig a dolog jól indul. A takarosan és minimalistán berendezett szobabelsők hatására az áruházba érkező párok is takarossá és minimalistákká válhatnak. Kéz a kézben sétálhatnak, elképzelhetik magukat Ektorp kanapékon, amint Mjod poharakból iszogatnak, és kiveszik a Billy könyvszekrényből Eva Umbrenk Ett Enkelt Brolt című könyvét.

Csatában edzett női karrieristákból és rendíthetetlen feministákból tör elő hirtelen az otthonteremtési igény, és vágyakozni kezdenek párnákra és konzervnyitókra. Az IKEA azt mondja nekik, hogy érdekelheti őket vasalódeszka, mégis modernek maradnak. Zseniális módokat is találhatnak arra, hogy elhelyezzék tengernyi holmijukat, ily módon hely szabadul fel, amit további holmikkal lehet megtölteni.

Párjuk pedig ott kullog mellettük, mégpedig azért, mert már korábban is voltak vásárolni, és túlélték. Csakhogy ez nem egyszerű vásárlás.

Az IKEA áruházak hatalmasak, átlag 28 ezer négyzetméter alapterületűek. Szigorúan egyirányú haladási rendszert alkalmaznak, melynek láttán a városi forgalomtervezők anarchistának tűnnek. Egyetlen kis átjárót leszámítva az embernek végig kell mennie minden részlegen, mielőtt a pénztárhoz ér. Útközben nem kötelező megtölteni az óriási sárga IKEA-szatyrot gyertyatartókkal, lámpaernyőkkel és üvegdugókkal, de nehéz ellenállni.

A kaland olyan sokáig tarthat, hogy néha nem lehet befejezni egy nap alatt, ezért a norvégiai IKEA áruházak éjszakai szállásról is gondoskodnak.

Amióta az IKEA 1943-ban tollakat, képkereteket és nejlonharisnyát forgalmazó áruházként megnyitott egy Älmhult nevű dél-svédországi városban, a világ egyik legismertebb márkája lett. Szerte a világon 260 IKEA áruház működik. Új-Zélandon egy-két éven belül megnyílik az első.

Azon aucklandieknek, akik szeretnének nyitáskor ott lenni, nem ártana már most formába jönniük – valamilyen önvédelmi sport volna a legjobb felkészülés. 2005-ben öten kerültek kórházba, amikor egy észak-londoni áruház megnyitása lázadássá fajult. Szaúd-Arábiában 2004 szeptemberében három embert halálra tapostak, amikor az IKEA 150 amerikai dollár értékű vásárlási utalványokat kínált. Bizonyára abban Inge is egyetértene, hogy egy Idealiskért nem érdemes meghalni.

Az IKEA üzletpolitikája: „kiváló tervezés és funkcionalitás olyan alacsony áron, hogy a lehető legtöbb ember megengedhesse magának”. Bővülő árukészlettel, fejlett gyártási technológiával és olyan bútorok eladásával tartja alacsonyan az árszintet, melyeket a vevőknek kell összeállítaniuk.

Hívei egyszerű áruháznál többnek tartják – áldásnak, amely elérhetővé teszi a stílust. És ezek a hívek teszik a céget birodalommá. Az IKEA tavaly 191 millió katalógust jelentetett meg. Bevétele meghaladta a 30 milliárd amerikai dollárt. Európában a cég még olcsó, összeállítható házakat is árusít Bo-Kloks néven. Rövidesen nemcsak ugyanolyan lámpája és polca lesz mindenkinek, de ugyanolyan faháza is.

Az IKEA bűvkörébe nem csak a középrétegek kerültek. Giorgio Armani IKEA-termékekkel rendezte be a jachtját, és a svéd királyi párnak is van IKEA-bútora.

Az ellenzők tábora is nagy és hangos: több weboldal szakosodott arra, hogy kövekkel hajigálja a svéd óriást. A fő ellenvetésük, hogy az IKEA-termékek eleve nem tartósak, sokat kell sorban állni, az IKEA-hoz hasonló multik tönkreteszik a kisvállalkozásokat, és hogy a világ már anélkül is eléggé egynemű, hogy mindenkinek egyforma salátacentrifugája lenne.

Az ellenállás értelmetlen. A pénztárnál kifizetjük a Grundtal akasztókat és egy Mula fajátékot, a két Indira ágytakarót, egy Hallskar szőnyeget, a kerámiaedényeket, az Andrea párnákat és párnahuzatokat, egy futball-labdát és az Asker mágneses késtartót. És még sok minden mást. A megvásárolt holmikkal felpakolva vánszorgunk ki a kocsihoz, de megkönnyebbülve, hogy sikeresen eltérítettünk egy golyót. A kapcsolatunk túlélte az IKEA-próbát.

Majdnem nem sikerült, de a büfében, a kincsvadászat felénél, a lámpa olyan alacsonyan volt az asztal fölött, hogy eltakarta a szemközt ülő arcát. Hiba? A skandináv tervezőzsenik egy ritka baklövése? Nem hiszem. Sokkal valószínűbb, hogy ez a házassági tanácsadás svéd változata. Épp az, amire szükségünk van: egy kis időre külön. Mindenre gondolnak.

Vote it up
238
Tetszett?Szavazzon rá!