Időtálló szépség

Hélène Grimaud, a francia zongoravirtuóz nem foglalkozik a külsejével – bár azért szeretné, ha megállna az idő

Kapcsolódó cikkek

A francia születésű Hélène Grimaud ma a világ egyik legérdekesebb zongoravirtuóza. Nála a szenvedély és a fegyelem kéz a kézben jár. A koncerttermeken kívül még állatvédőként és nagy sikerű, Variations Sauvages (Vad harmóniák) című önéletrajza szerzőjeként is nevet szerzett magának. Az elmúlt években egymást követő súlyos betegségeivel került a lapok címoldalára – a tüdőgyulladást krónikus kimerültség szindróma követte, majd egy gyomordaganat.

A most Svájcban élő 43 éves kiváló zongorista ma már ismét teljesen a zenére tud összpontosítani. Az argentin-francia csellistával, Sol Gabettával együttműködve jelent meg új, Duo című albuma, amelyen Schumann, Brahms, Debussy és Sosztakovics művei szólalnak meg. A Reader’s Digest a luzerni fesztiválon tartandó zongorakoncert próbái közben érte utol Grimaud-t.

RD: Ragyogóan néz ki, művésznő. Hagytak valamilyen nem látható nyomot az elmúlt évek egészségi problémái?
HG: Igen, undokabb emberré tettek! (Nevet) Csak viccelek. De az igaz, hogy nem vagyok hajlandó több időt elvesztegetni. Azelőtt a „jó kislány szindrómában” szenvedtem, és igyekeztem mindig mindenkit boldoggá tenni. Ez már elmúlt – az élet ehhez túl rövid. Főleg, mert mindig tudtam, nagyon sok idő kell ahhoz, hogy az ember rájöjjön, kicsoda is valójában, és aztán ahhoz is, hogy olyan emberré váljon, amilyen igazából lenni szeretne.

RD: Ez azt jelenti, hogy mostanában nehezebb emberré vált?
HG: Ez bonyolult. Egy nő pontosan ugyanazt tudja tenni, mint egy férfi kolléga, de egy nőt rögtön „nehéznek” vagy „primadonnának” bélyegeznek, ha véleménye van arról, hogyan kellene a dolgoknak lenniük.

RD: Talán ennek a megítélésnek köze van az ön előnyös külsejéhez is?
HG: Igazából soha nem foglalkoztatott a külsőm. Azt hiszem, egyszerűen lusta vagyok az ilyesmihez.

RD: Ugyanakkor egyesek azzal vádolták önt, hogy tulajdonképpen önreklámra használja a farkasokkal végzett munkáját.
HG: Aki ezt gondolja, az hülye. Csak meg kell nézni mindazt, ami a Wolf Conservation Centerben (Farkasvédő Központ) történik, és máris nyilvánvaló, hogy az soha nem volt reklámakció – ahhoz messze nagyobb erőfeszítésbe került létrehozni.

Hélène Grimaud
Született: 1969-ben Aix-en-Provence-ban

Híressé válás: Bár csak 8 évesen kezdett el zongorázni, 13 évesen már ő a párizsi Konzervatórium legifjabb növendéke.

Állatvédelem: 1991-ben Grimaud találkozott egy nőstény farkassal a vadonban, és azonnal lelki rokonságot érzett az állattal. 1999-ben alapította meg a Wolf Conservation Centert az amerikai New York államban.

A jelen: Mat Hennek német fotográfussal Svájcban él, a Luzerni-tó mellett.

RD: Visszafogta magát egy kicsit, mert túl sok munkával járt?
HG: Az igaz, hogy az elmúlt néhány évben kevésbé vettem részt a munkában, de a fő célom amúgy is az volt, hogy létrehozzak valamit, ami túlél engem. És ez kétséget kizáróan sikerült!

RD: Akkor örül annak, hogy az emberek megint többet beszélnek a zenéléséről?
HG: Nem tudom, hogy örülök-e neki. Boldog vagyok, amikor valaki a környezetről és a nagyragadozók védelméről beszél, mert az nagyon fontos a természet és a minket követő generációk szempontjából.

RD: Sokan azért jönnek el a hangversenyeire, hogy lássák őket, nem annyira a zene miatt. Tudatában van ennek ott fenn, a színpadon?
HG: Igen, néha. De soha nem szabad elveszíteni a reményt, hogy az emberek valami hiteleset élnek át. Elvégre mindenkinek ugyanaz a célja – olyan élményeket akarunk, amelyek megállítják az időt.

RD: Mit csinálna most, ha nem lett volna zeneművész?
HG: Biológus vagy pszichológus lennék. Vagy ügyvéd. Jó ügyvéd lennék, mert mindig mindenkivel vitatkozni akarok. Olyan vagyok, mint egy pitbull: ha valamibe belekapok, azt nem egykönnyen eresztem el.

Vote it up
250
Tetszett?Szavazzon rá!