Igazi kihívás

Ismerje meg Paulovits Dénest, akinek gyermekkori lelkesedéséből, a vitorlázásból világraszóló magyar siker lett

Kapcsolódó cikkek

Mit keres még itt? Paulovits Dénes magyar hajóépítő válaszul egy gyufaskatulya méretű orrvitorlatartó-árbocfeszítő profilt dugott az orruk alá. Azok meg csak bámulták. Azután odavitték a híres ember elé.

A vitorlázás Peléjének tartott új-zélandi Russell Coutts nem volt éppen jókedvében. Néhány perce szabdaltatta fel legújabb fejlesztésű versenyhajójának prototípusát, amelyet több hónapig tartó versenytárgyaláson kiválasztott topfejlesztő-teamek építettek. A többszörös Amerikai Kupa-győztes, olimpiai bajnok vitorlázó azonban hibákat talált a hajótestben, nehéz volt a kormány, és gyengének ítélte az árbocot. A topfejlesztők dühösen csomagoltak. Kivéve a magyar hajóépítőt.

Eredetileg egy árboccal jelentkezett a Coutts által tervezett karbontestű versenyhajó tenderére. Ajánlatát azzal utasították vissza, hogy egy ilyen fényes hajóhoz fényes cégnév dukál. Felkérték viszont egy kisebb alkatrész, egy új-zélandi fejlesztésű orrvitorla-rögzítő profil elkészítésére. Az egyszerű helyett egy teljesen újat tervezett. Russell Coutts pedig azonnal észrevette a különbséget. Egy amerikai fejlesztőcsapat hónapok óta dolgozott a problémán – eredménytelenül –, erre jön egy magyar, kezében a megálmodott profillal. Beszélgetni kezdtek. Másnap felkérte a karbon hajótestek gyártására. Az elsőt egy hónapos határidővel.

Paulovits pedig rábólintott. Holott a gyúrói bérműhelyben alig három munkatárs várta, professzionális gyártóberendezés pedig egy sem. – Nyilvánvaló őrültség volt – ismeri el Paulovits Dénes –, de kihagyhatatlan ajánlat.

Bérelt hát egy szerelőcsarnokot Budaörsön, és határidőre elkészült a különleges precizitást igénylő karbon hajótest. Még kettőt gyártottak belőle, azután bedőlt a befektető. Paulovits meg ott maradt a speciálisan erre a célra kifejlesztett százmilliós eszközparkkal. Szerencséjére Coutts ragaszkodott álmai ébenfekete RC44-eséhez. Ezúttal biztosra ment, és a teljes hajó építését rábízta a találékony magyarra.

A hajóépítőnek pedig arcizma se rándult, már iskolás évei alatt hajókat épített, főként egymagában, de időnként alkalmi segítőket is toborzott. Szerelmét se romantikus sétákra vitte, hanem hajót építeni. Mellesleg jó taktikának bizonyult. Azóta is együtt vannak. Öt gyerekük született.

A vitorlások iránti rajongás is gyerekszerelemnek indult. Azután élethosszig tartó szenvedéllyé mélyült. A kiskamasz Paulovits naphosszat állt a Balaton partján a fehér vásznak rebbenését figyelve. Apja is bűvöletbe esett. Vettek hát egy kiszuperált öreg Kalózt. És mire újraépítették, az ifjú Paulovits sorsa megpecsételődött.

Eleinte a vágyait a versenyzésben élte ki. De folyvást átszabta klubja versenyhajóit

Eleinte a versenyzésben élte ki vágyait. De már akkor is többről szólt neki a dolog futamoknál és győzelmeknél. Folyvást átszabta klubja versenyhajóit. Az egyik dingi aljába több száz lyukat fúrt, és gyantával töltötte ki. Így csökkent a hajó súlya, de a szerkezet nem gyengült meg. Másik találmányával a fedélzet alá csévélte a kötelet a könnyebb manőverezhetőség kedvéért.

Tizenhét évesen kezdte el építeni az első túrahajóját. Mindent maga csinált a hajótesttől a tőkesúlyig, a veretek hegesztésétől a matrachuzat varrásáig. Két évig dolgozott rajta. Közben a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán folytatta tanulmányait, majd a Vendéglátó-ipari Főiskolára váltott. De délutánonként inkább hajót épített a gyakorlóhelyéül kijelölt Erzsébet Szálló pincéreit felfogadva. Aligha meglepő, hogy a főiskola befejezése után se a vendéglátóiparban helyezkedett el. Jobb szeretek vendég lenni – tárja szét a karját.

Első eladásra szánt hajóját (Balaton 18) a füredi hajógyár egyik kidobott sablonjában építette, de nem volt megelégedve a hajó menetteljesítményével. Átalakította hát a formát, és a tömzsi kacsából kecses hattyú lett. A Dinó 22-re keresztelt túrahajóból csaknem száz készült később. Az első eladott hajó árából vette az első profi szerszámokat. Néhány év múlva építette meg első versenyhajóját, a ma már kulthajónak számító 70-es cirkálót.

Csillapíthatatlan kíváncsisággal kísérletezett anyagokkal és technológiákkal. A Sauber Forma–1-es csapat kompozitspecialistája által nyílt lehetősége a karbonszálak alkalmazási rejtelmeinek megismerésére. Az acélnál erősebb, az alumíniumnál jóval könnyebb anyag kiválóan alkalmas például árbocgyártásra. Tíz évig hiába próbált betörni árbocaival a német piacra. Mielőtt azonban feladta volna, jött Coutts tendere meg az RC44. A félmillió eurót kóstáló ébenfekete versenygép fejlesztése és gyártása azóta is töretlen erővel folyik. Tavaly októberben rendezték meg első ízben az RC44-világbajnokságot a Kanári-szigeteken, ahol a csapatok tagjai között a világ legjobb profi vitorlázóit találjuk. A mezőny összes hajója Paulovits jelenlegi cégének, a Paugernek a gyártmánya.

A magyar hajóépítő közben továbbra is karbonárbocokról álmodik. És az utóbbi években támogatókra is talált. Az Európai Unió és a magyar állam kutatás-fejlesztést támogató Euréka pályázatán elnyert 42 millió forintos támogatásával el tudta indítani a költséghatékony, tömeggyártásban előállítható karbon rudazatcsalád kifejlesztését célzó, francia árbocgyártó partnerével közös nemzetközi projektjét. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Magyar Gazdaságfejlesztési Központ anyagi támogatása mellett a projekt sikeres lebonyolítását két másik tendergyőzelem is segíti. – Annyi műszaki és üzleti lehetőség van ebben az anyagban – mutat egy megmunkálásra váró karboncsőre Paulovits –, de ez most nem a kísérletezés kora.

A fejlesztést sajnos háttérbe szorítják a rövid távú szempontok. Pénzt kell keresni. Csak az a baj, hogy ez kevéssé hozza lázba az embert. Mert a valódi teljesítményhez igazi kihívások szükségeltetnek.

Vote it up
260
Tetszett?Szavazzon rá!