Internetfüggőség

Ön is rákeres a neten olyanokra, akiket évtizedek óta nem látott? És örül, ha az illetők meghíztak és/vagy megkopaszodtak?

Van itt internet? – Ez az első kérdés, amit felteszek, amikor elutazom valahová. Azzal áltatom magam, hogy egyetlen napot sem lennék képes eltölteni net nélkül. A számítógép számomra munkaeszköz, de valójában egy csomó tökéletesen haszontalan dologra is használom:

• Rákeresek emberekre, akiket húsz éve nem láttam. Ez szánalmas kis örömök forrása lehet, mint amikor kiderül, hogy a gimi legszebb lánya mára tohonya tehénné lett.

• Lakáshirdetéseket mustrálok a legcsekélyebb vételi szándék nélkül. Mintha pornót nézegetne az ember.

• Vadidegenek Facebook-oldalát olvasgatom, és fantáziálok az életükről.

• Ráklikkelek reklámokra, amelyek mindennemű diétázás nélkül is gyors fogyással kecsegtetnek.

• Átböngészem a bulvárhírek minden szaftos részletét.

• Vírusként terjedő népszerű videókat bámulok, és utána elolvasom az összes hozzászólást.

Ha a gyerekeim kérnek valamit, amikor a monitor előtt ülök, morogva válaszolok: – Jó… majd mindjárt, várjatok egy kicsit… nem látjátok, hogy dolgozom?

A múltkor azonban, amikor kaptam egy „Anyu, mi lesz ebédre?” szövegű e-mailt, elhatároztam, hogy sürgősen leszámolok a függőségemmel. Tanúk előtt megesküdtem, hogy egy teljes héten át nem megyek a számítógép közelébe. De előtte még rákerestem a Google-on a „netfüggőség” kifejezésre, és 4590000 találatot kaptam. Holnap átfutom mindet, aztán kikapcsolom a gépet – ígérem!

Vote it up
160
Tetszett?Szavazzon rá!