Lajhárként lógok a két fa között kifeszített kenderkötélről, és lázasan gondolkodom, hogy ki rombolhatta le a somoskőújfalui várat. Az aljas labanc? A harcias török? Az az alacsony, tikkelő szemű fickó a szállodából, aki kizavarta a gyerekeket a medencéből? Nem csak úgy tét nélkül gondolkozom a kötélen. Ahogy véget ér az akadályverseny, indulunk a várba, ahol szellemi vetélkedő lesz.
Most azonban még a mászásra kell koncentrálnom. Három majomfogás, és ott vagyok a végén, aztán már csak a gólyalábas hajrá van hátra. Pilu anyukája szerencsére lezuhant a kötélről középtájon, és tőlem tíz méterre, a hátán kapálódzik az aljnövényzetben. Panni papája annál veszélyesebb: már föl is állt a gólyalábra. Megindul, de haha, elbízta magát, és megbillen. Hogy kompenzáljon, messze előre lendíti a jobb oldali gólyalábat, így belelép a pocsolyába, faláb megcsúszik, és Panni-apuka angolspárga-pozícióban eltűnik a páfrányok között.
Közösség-összekovácsoló osztálykiránduláson vagyunk, elsős gyerekek szülei, S. település közelében. Pompás, egyben félelmetes esemény ez: a gyerekeink már egy éve járnak egy osztályba, de mi még alig-alig láttuk egymást. Hajnalban a folyosón félájult cipőkötözgetés és eddmegazuzsonnádatozás közben nehéz ismerkedni, délután meg mindenki rohan haza a gyerekkel. Majd a születésnapi bulin – gondoltuk Imolával, hogy a május végi péntek délután döbbenten figyeljük, amint a szülők zuhanóbombázókként közelítenek az ajtónkhoz, elengedik a gyerekbombákat, majd felrántják a gépet, és eltűnnek az utca végén.
Vicces, hogy felnőtt, családos emberek mennyire rettegnek attól, hogy idegenekkel álljanak szóba. Még akkor is, ha ezekkel az idegenekkel úgy 5-7 évig rendszeresen fognak találkozni. Nem véletlen, hogy M. néninek, az osztályfőnöknek eszébe jutott ez a kirándulás.
Az ismerkedős kirándulások alapszabálya: ha vicces megjegyzést teszel egy jelen lévő anyára, az minden esetben a beszélgetőpartnered felesége. Majdnem ugyanekkora hiba kompenzálásból az egekbe dicsérni a mezőnyt, mert akkor az összes pasi hülyének fog nézni. Azt hinné az ember, hogy politikát ilyenkor szigorúan tilos szóba hozni. Óriási tévedés. Szabad, csak ügyesen kell csinálni. Például az ember talányos hangsúllyal csak annyit mond: „Ez a Schmitt, ez a Schmitt!”, aztán kérdőn néz a beszélgetőpartnerére. Aki – ha szerencsénk van – hosszan köszörüli a torkát, majd kigúvad a szeme, s a haja tövétől izzadságpatakok indulnak lefelé. Honnan is tudhatná, hogy most felháborodottan kéne ráznia a fejét, vagy mosolyogva palibácsiznia. Ha a másik apa előbb kezd schmittezni nálad, mondj el gyorsan egy disznó viccet és kényszerítsd, hogy virtusból húzzon le egy nagyobb adagot az anyósod 83 fokos nutriapálinkájából.
Ha a másik apa előbb kezd schmittezni nálad, itasd meg az anyósod nutriapálinkájával |
A kirándulás apai szempontból főleg ilyen diplomáciai beszélgetésekből áll, miközben az anyák olyan fura témákon rágódnak, mint a gyereknevelés. Maguk a gyerekek fél kilométerrel odább őrjöngenek a susnyásban.
A szállásra visszaérve összefutunk a gyerekekkel. Kétfajta szülői iskola létezik. A Frusztrált Idomár típus megpróbálja megmutatni, hogy ki az úr a háznál, és odahívja a gyerekét, sőt rosszabb esetben meg is tilt neki valamit. Az ilyennel azonnal szakítsuk meg a kapcsolatot. Ha engedelmeskedik a gyereke, az ránk nézve megalázó, ha nem, akkor végtelenül kínos ordibálás kezdődik.
A Bizonytalan Üregi Nyúl jellegű apa csak legyint, és „csak nem esnek le a fáról” kiáltással elmegy megkeresni a büfét. Ő a mi emberünk, aki tuti, hogy egyszer sem fog beszólni, amiért a kis Hugó a büféasztalon mutatja be a legújabb karatetrükkjét.
A szülős osztálykirándulások elmaradhatatlan szereplője még az ideges apuka, aki a gyerekek a felnőttek ellen focimeccsen nem tudja elviselni, hogy kicselezik, és egy óvatlan pillanatban ügyesen a kerítésnek taszítja valamelyik kis cselkirályt. A dolog előnye, hogy a sírás miatt gyorsan véget ér a meccs, és nem kell tovább égetnünk magunkat.
Az ismerkedős túra foglalata és csúcspontja mégis az esti tábortüzezés. Helyezkedjünk a nap közben megismert, normálisabbnak tűnő szülők közelébe, és készítsünk a kezünk ügyébe egy féldecisnek látszó, de annál jóval nagyobb űrtartalmú poharat, illetve a pálinkát. Egy-másfél órán belül le fogja leplezni magát a Kommunista Dalokat Gajdoló Vicces Apuka. Mire addig jut, hogy „Gyerekek, mit szólnátok ahhoz, hogy völgyvidéken...”, nekünk már akcióba kell lépnünk. Húzasd le vele a poharat, aztán vezesd oda a legvadabb fiúkból álló csapathoz, és jelentsd be nekik, hogy a Villő apukája most bárkinek megmutatja, hogyan kell röptében levadászni a szentjánosbogarat.
Ahogy fogy a pálinka és ritkulnak a gyerekek, úgy mélyülnek el az apabarátságok. Semmi sem cementezi össze jobban két felnőtt férfi friss kapcsolatát, mint az, ha az egyik pontosan emlékszik arra, hogy a másik, aki egyébként egy jól ismert nemzetközi vállalat magyarországi igazgatója, fél kettő tájban fogta magát, és „ha tudnátok, mit szívtam ezzel a rohadt cseresznyével” kiáltással a tábortűz közepébe dobott egy nagy szemű germersdorfival megtöltött műanyag rekeszt, majd eljárta körülötte a majomtáncot.
Jó ismerkedést!
Hozzászólás