Isten a kosaramban

Sokszor egy röpke találkozás is átformálhatja az ember életét

Kapcsolódó cikkek

 

It’s been many years since I was in high school, but one assignment has stayed with me always. My class was supposed to write about someone over 70, so I decided to visit a nursing home.

I went to the office, explained my assignment, and the director told me to go to Room Six. The room had a bed, a chair and a picture of a rose on the wall. An elderly woman was in the chair, knitting diligently.

When I knocked, she looked up and squinted. “Yes?” she asked.

“I’m in high school,” I said. “I’m supposed to write an essay.”

“Come in.” She stopped knitting and patted the bed. “Sit here.”

I sat down, and the woman returned to her knitting.

“What are you making?” I asked.

“God’s in my basket,” she answered.

I spoke a little louder. “What are you knitting?”

She stopped again, smiled and repeated, “God’s in my basket.”

I looked around the room, then peeked into her basket, just in case I might catch a glimpse of God.

“Oh, he is there,” she said. “I prayed for him to come, and he has.”

The woman returned to her knitting and didn’t say another word. Finally I thanked her and left.

“What did you think of her?” asked the director of the nursing home.

“She says God’s in her knitting basket,” I said. “I think she’s a little crazy.”

“She was when she first arrived,” the director said. “Her husband had died, and she was alone. I suggested she pray for peace, and that is what she did.

“A few months later an aide taught her how to knit. In six months she was knitting socks for everyone. At the Christmas fair she sold over $1000 worth of socks, sweaters and blankets.

“She even taught knitting in school as a volunteer. She became the most popular person in the neighborhood.”

“What about now?” I asked.

“Well, now she’s in her 90s and sick. But she can still knit, and she is at peace.”

Weeks later I received a package. Inside was a beautiful brown wool sweater just my size, along with a note from the nursing-home director:

Dear Christopher,
The woman you met here asked that we send you this gift. She thought you might like a piece of God to keep you warm.

She died three days ago. She was very happy.

Sok-sok év telt el azóta, hogy középiskolás voltam, de az egyik fogalmazásra azóta is emlékszem. Az osztály azt a feladatot kapta, hogy írjunk egy hetvenéves emberről, s én úgy döntöttem, elmegyek az idősek otthonába.

Bekopogtam az iroda ajtaján, elmagyaráztam, mi a feladatom, és az igazgató azt mondta, menjek a hatos szobába. A szobában egy ágy, egy szék és a falon egy rózsát ábrázoló kép volt. Az idős hölgy a széken ülve szorgosan kötögetett.

Kopogtatásomat hallva fölnézett, és felém sandított. – Tessék – mondta.

– Gimnazista vagyok, és fogalmazást kell írnom – magyaráztam.

– Kerülj beljebb, foglalj helyet – mutatott a néni az ágyra, és egy pillanatra abbahagyta a kötést.

Leültem, ő pedig tovább kötögetett.

– Mi lesz belőle? – kérdeztem.

– Isten a kosaramban van – felelte ő.

Kissé megemeltem a hangom: – Mit tetszik kötni?

Megint abbahagyta, elmosolyodott, és megismételte: – Isten a kosaramban van.

Körülnéztem a szobában, aztán belekukkantottam a kosarába, hátha megpillanthatom Istent.

– Igen, ott – mondta a néni. – Imádkoztam, hogy eljöjjön, és eljött.

Ezután már csak kötögetett, és egy szót sem szólt. Végül elköszöntem tőle, elmentem.

– Mi a véleményed róla? – kérdezte az otthon igazgatója.

– Azt mondja, hogy Isten ott van a kézimunkakosarában – feleltem. – Szerintem egy kicsit hibbant.

– Igen, az volt, amikor ide került – mondta az igazgató. – Meghalt a férje, egyedül maradt. Azt javasoltam neki, hogy imádkozzon a lelki békéért, és ő így is tett.

Pár hónappal később az egyik gondozó megtanította kötni. Fél év múltán már mindenkinek kötött zoknit. A karácsonyi vásáron 1000 dollár értékű zokni, pulóver és takaró talált gazdára.

Még egy iskolában is tanította a kötést, ingyen. A környék legnépszerűbb asszonya lett.

– És most? – kérdeztem.

– Már elmúlt 90 éves, és beteg. De kötni még mindig tud, és megtalálta a lelki békét.

Hetekkel később csomagot kaptam. Gyönyörű barna gyapjúpulóver volt benne, éppen az én méretem, mellette pedig az otthon igazgatójának levele:

Kedves Christopher!
Az a néni kért meg rá, hogy küldjem el neked az ajándékát, akivel itt találkoztál. Úgy gondolta, örülni fogsz neki, ha Isten egy darabkája melegít.

Három napja halt meg. Nagyon boldog volt.

Vote it up
17
Tetszett?Szavazzon rá!