Jól teszi, ha megbocsát

Testét, lelkét egyaránt megvédi

Elizabeth Nassau megdöbbent. Felhívta egy jó barátnőjét, hogy felköszöntse a születésnapján, de ő hirtelen rátámadt. – Minden előzmény nélkül sorolni kezdte, mi minden zavarja velem kapcsolatban, és lehordott a sárga földig – mondja a 48 éves philadelphiai írónő.

Nassau az irigységet okolja: – A pályám akkor kezdett fölfelé ívelni. A könyvem megjelenés előtt állt, az esszéimmel díjat nyertem. Úgy éreztem, nem tetszik a barátnőmnek, hogy már nem szűkölködöm.

Két éven át dühöngött emiatt. – Valahányszor megláttam, az agyamba ment a vér, hevesen vert a szívem, és annyira feszült voltam, hogy hányinger kerülgetett.

Ki nem érezte még úgy, hogy becsapták, elárulták vagy méltatlanul bántak vele? Emiatt sokan dühöt és fájdalmat hordozunk magunkban, de vannak, akik nem így tesznek. A legújabb kutatások azt igazolják, hogy számos előnnyel jár, ha megbocsátunk a bennünket megsértőnek. Új módja ez a harag leküzdésének, a stressz csökkentésének, és ami talán a legfontosabb, az egészségi állapot javításának.

Egy 2003-ban Atlantában tartott konferencián mintegy 40 kutató tekintette át a megbékélés gyógyító erejére vonatkozó adatait. Az egyik vizsgálat arra mutatott rá, hogy a sértődöttség feladása csökkentheti a krónikus hátfájást. Egy másik azt bizonyította, hogy a megbocsátás csökkenti a visszaesés kockázatát a drogfüggőséggel küzdő nők körében. A Kampány a Megbocsátáskutatásért nevű nonprofit szervezet által támogatott eseményen MRI-felvételek segítségével azt is bemutatták, hogy már az empátia és a megbékélés gondolata is serkenti az agy bal középső halántéklebenyének működését, ami arra utal, hogy mindannyiunknak van mentális megbocsátásközpontunk.

Tehát a harag eloszlatása a nyilvánvaló érzelmi előnyökön túlmenően egyes szervi tünetek leküzdésében is segíthet. De hogyan történik ez? És mit jelent a megbocsátás?

Megbocsátani a megbocsáthatatlant
Betty Ferguson megtette azt, amit az emberek többsége nem tudna megtenni: megbocsátott gyermeke gyilkosának.

Miután 1975-ben megölték a 16 éves Debbie-t, Fergusont annyira lesújtotta a bánat, hogy minden este álomba itta magát, és nem törődött a másik négy gyermekével. Naponta elátkozta a gyilkost, Ray Payne-t, Debbie angoltanárát, aki megerőszakolta, majd megölte a lányát. A férfit életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de ez nem enyhítette Betty fájdalmát. – Emésztett a gyűlölet – mondja. Állandóan fájt a feje, és sokszor állni is alig tudott az erős hátfájástól.

1981-ben, a nővére temetésén megragadta egy sor a miatyánkból: „Bocsáss meg az ellenünk vétkezőknek.” A megbocsátásról szóló könyveket kezdett olvasni, és egyre inkább úgy érezte, hogy ez a megoldás. Elment Debbie sírjához, aztán gyakran eszébe jutott a sírkőbe vésett mondat: „A világnak most őszinte szeretetre van szüksége.”

Ferguson mint valami mantrát mondogatta: „Meg akarok bocsátani Raynek.” Néhány hónap múlva pedig azt írta neki: „Már nem gyűlölöm magát. Meglátogathatom?”

1986-ban, 11 évvel a gyilkosság után Ferguson felkereste Rayt a börtönben. – Elmondtam neki, hogy mennyire szerettem Debbie-t, és hogy mennyire lesújtott az elvesztése. Meghallgatott, és mindketten sírtunk. Más emberként jöttem el: megkönnyebbültem.

A tettén megütköző barátainak pedig ezt válaszolta: – A megbocsátás a legnagyobb ajándék, amit valaha adtam magamnak és a gyerekeimnek. – Ferguson ma egy erőszakos bűncselekmények áldozatait segítő pennsylvaniai programban tevékenykedik. – Hihetetlenül tanulságos utat tettem meg, ami elvezetett a gyógyuláshoz.

Feltétel nélkül
Amikor Elizabeth Nassau összefutott hajdani barátnőjével, megmondta neki, mennyire megsértette. – Végighallgatott, de nem kért bocsánatot. Aztán önmagamat is megleptem. Én kértem elnézést, amiért oly sokáig haragudtam rá. Miközben beszéltem, rájöttem, hogy megbocsátottam neki.

A hatás nem maradt el. – A dühöm elszállt – mondja. Nassau nem újította fel a barátságot, de most már, ha találkozik volt barátnőjével, nem gyorsul fel a lélegzése, sem a szívverése.

Nassau tapasztalatai egybecsengenek dr. Fred Luskin vizsgálati eredményeivel. A Stanford Egyetem programigazgatója azt állapította meg, hogy aki nem tart haragot, annak a stressz-szintje akár 50 százalékkal is csökkenhet. A vizsgálat önkéntes résztvevőinek energiaszintje, hangulata, alvásminősége és egészében véve a közérzete ugyancsak javult. – A méltatlan bánásmód miatt tartósan hordozott rengeteg keserűség és harag mérgező hatású – mondja Luskin.

Ez azért van így, mert az ember szervezete minden feszültséget kiváltó eseményt, legyen az tűzriadó vagy tartós ellenségeskedés, vészhelyzetként értékel. Ilyenkor két stresszhormon, adrenalin és kortizol szabadul fel, melyek hatására gyorsabban ver a szív, szaporább lesz a légzés, felgyorsul a gondolkodás. Az ezzel járó magasabb vércukorszint serkenti az izomműködést, a vérben pedig megnő a vérrögképződést elősegítő anyagok szintje. Mindez nem okoz betegséget, ha rövid ideig tart. Ám a tartós harag és gyűlölködés méreggé alakítja az önvédelmi hormonokat.

A kortizol immunrendszert károsító hatását súlyos betegségekkel hozzák kapcsolatba. Dr. Bruce McEwen, a New York-i Rockefeller Egyetem neuroendokrinológiai laboratóriumának igazgatója szerint a kortizol kimeríti az idegrendszert, ami sejtpusztuláshoz és memóriavesztéshez vezet. Emellett növeli a vérnyomást és a vércukorszintet, megkeményíti a verőerek falát, és szívbetegséget okoz.

A megbocsátás hatására viszont abbamarad e hormonok fokozott termelődése. A Wisconsin-Madison Egyetem kutatói 36 olyan férfit vontak be vizsgálatukba, akik amellett, hogy szívkoszorúér-megbetegedésben szenvedtek, súlyos pszichés problémákkal – háborúra visszavezethető vagy gyermekkori traumákkal, házasságon belüli, munkahelyi konfliktusokkal – is küszködtek. A férfiak fele kapott megbocsátástréninget, a másik fele nem. Azoknál, akik kaptak ilyen tréninget, javult a szívizom vérellátása.

Már az is segíthet, ha csak gondolunk a sérelem megbocsátására. Dr. Charlotte vanOyen Witvliet michigani pszichológus 2001-ben 71 főiskolai hallgató szívműködését, vérnyomását vizsgálta, miközben arra kérte őket, hogy éljék át újra rokonaik, barátaik vagy partnerük hazugságait, sértéseit, árulásait. Amikor az alanyok kérésre azt képzelték el, hogy megbocsátanak, a szívverésük és a vérnyomásuk jóval alacsonyabb volt, mint amikor arra gondoltak, hogy továbbra is haragudni fognak. – Ez arra utal, hogy a megbocsátás hatékony gyógyír a haragra, amely szorosan összefügg a tartósan magas vérnyomással és a szívbetegség megnövekedett kockázatával – mondja Witvliet.

A Denverben élő Sandra Lamb átélte ezt. Miután egyre jobban aggasztotta, hogy 82 éves édesapja milyen rosszul vezet, elhatározta, hogy beszél vele. – Megmondtam neki, hogy már nem volna szabad autót vezetnie, mert veszélyhelyzeteket teremt – idézi fel Lamb. – Erre ő felkiáltott: „Világéletemben vezettem, és senki nem fogja tőlem elvenni a kocsikulcsot.” Majd hozzátette, hogy többé látni sem akar engem. – Lamb úgy felháborodott, hogy hét hónapig szóba sem állt az apjával.

Aztán később mégis arra gondolt, ki kellene békülnie az apjával, amíg nem késő. Elment hozzá. – Most már tudom, mondtam neki, hogy másképp kellett volna hozzáállnom a problémához, és bocsánatot kértem, amiért felbosszantottam. – Ezenkívül megbocsátotta neki, hogy elkergette. – Apám átölelt, és azt mondta: „Rendben van.” Nagyon örültem, hogy rendeződött a kapcsolatunk. – A vezetéssel kapcsolatos vitát egészségi problémák rövidesen okafogyottá tették.

Út a lelki békéhez
• Összpontosítson a sérelem tényeire!

• Ne tekintse meg nem történtnek, de igyekezzen megérteni, mi vezetett el odáig!

• Tárja fel a vele kapcsolatos valódi érzéseit! Igyekezzen nem személyes sértésnek venni, nem ön az egyetlen, akit megbántottak.

• Összpontosítson az elkövető egész személyiségére, ne csupán a bántó magatartására!

• Önmaga érdekében bocsásson meg, ne a másik kedvéért! Tegye ezt magában, az elkövetőnek meg sem kell mondania.

Elfogadni úgy, ahogy van
Előnyei dacára sokakban fel sem merül a megbocsátás lehetősége. Witvliet szerint ez nagy hiba. Vegyük példának Catherine O’Brien esetét. A kaliforniai Pacificában élő videoproducer 1992-es válása után éveken át gyűlölte a volt férjét. Azért volt rá dühös, mert szerinte a válás tönkretette a jövőjét.

– Egyszer csak 12 éves lányát egyedül nevelő szülő lett belőlem. Kimerített és csalódottá tett, hogy nincs kivel megosztanom a gyereknevelés örömeit és gondjait.

A harag ártalmasnak bizonyult. – Állandóan feszült és ingerült voltam, folyton megfázásokkal küszködtem, mindig fáradt voltam – mondja az 55 éves O’Brien.

Még ennél is jobban bántotta, ahogy az emberek látták őt. – Társaságban egyszer így mutattak be egy nőnek: „Őt is elhagyta a férje.” Nagyon megviselt, hogy engem is megkeseredett volt feleségként kezelnek.

Aztán meghallgatta Fred Luskin egyik kazettáját. – Hirtelen megértettem, hogy kizárólag önmagamnak ártok. – Megmondta a volt férjének, hogy tovább akar lépni, és ettől nagyon megkönnyebbült. – Nagy tehertől szabadultam meg, és kezdtem sokkal egészségesebbnek érezni magam.

Luskin szerint az ilyen sértődöttség feloldása nyomán „az ellenséges érzelmek helyébe pozitívak lépnek, az ember megnyugszik, amitől javul az egészségi állapota”. Egyik kísérletében 17 olyan észak-írországi felnőtt kapott egyhetes megbocsátástréninget, akinek a hozzátartozója terrorcselekmény áldozata lett. A lelkiállapotuk mintegy 40 százalékkal javult, fejfájásuk, hátpanaszaik és alvászavaraik pedig 35 százalékkal enyhültek.

O’Brien és mások sokszor azért nem akarnak megbocsátani, mert nem értik, hogy az valójában mit jelent, magyarázza Luskin. – A legkevésbé sem jelenti azt, hogy a sértés helyénvaló, vagy hogy bele kell törődnünk, ha méltatlanul bántak velünk.

Továbblépni
Ha a megbocsátás nem megoldás, a lelki békét akkor is megtalálhatjuk. A San Antonióban élő 51 éves Julie Catalano is rátalált, holott egy állatorvos szerinte „elképesztő kegyetlenséggel” hagyta elpusztulni 19 éves macskáját. Azt mondja, hogy a macska letargiás volt, amikor elvitte hozzá. A vizsgálat vérszegénységet és vese-rendellenességet mutatott ki. Catalano azt állítja, hogy az állatorvos nem tett meg mindent Suki megmentéséért, viszont felesleges fogműtétet hajtott végre, és nem írt fel megfelelő gyógyszert. (Az állatorvos ezt tagadta, és a szakértői vizsgálat nem állapított meg műhibát.)

– Tudatosan döntöttem úgy, hogy nem bocsátok meg, és emiatt egyáltalán nincs lelkiismeret-furdalásom – mondja Catalano. Felháborodásából azonban jó is származott: állat-érdekvédelmi csoportot alapított. – A háziállatok védelméért vívott harc gyógyír a lelkemnek.

Jeanne Safer New York-i pszichoterapeuta szerint egyeseknek még az egyszerű megbékélés sem megoldás. Ám már azzal is meglelheti valaki a békét, mondja, ha nem a mérgében fortyog, vagy bosszún töri a fejét. – Az érzelmi problémákra nincs mindenki számára egyformán megfelelő megoldás.

Bármilyen módon csillapítjuk haragunkat, a megbocsátás eredményes lehet. Miután a múltat nem tudjuk megváltoztatni, a megoldatlan problémákkal és a mögöttük álló emberekkel való szembenézés boldogabb, egészségesebb jövőhöz vezethet.

Vote it up
54
Tetszett?Szavazzon rá!