Jótékony rezgések

Sokan elszoktunk a fizikai munkától, és nem a jó helyen keressük panaszaink enyhítését

 

Here was Tony, the whole top of his body shaking as he pressed on the red jackhammer. His work crew was digging up Eighth Avenue in Manhattan to fix the cables and sewers underneath.

“Upper arms!” Tony shouted. I put a hand on his right arm. It was humming from the jackhammer.

“Shoulders!” They, too, were almost singing from the vibration.

“The big thing! The back! Beautiful!” Tony yelled. He was right. A steady hum ran up and down his spine.

Now Tony handed me the jackhammer. I pressed down on the handle. The whole top of my body vibrated as the square silver blade dug into the asphalt.

“Your back!” Tony yelled.

The jackhammer massaged my spine better than those ridiculous expensive massages.

Here in the afternoon heat, a great truth appeared to me. Most bad backs in this country start with a bad front. A guy drinks beer for 20 years, and his belly causes his backbone to bend like a fishing pole. One day he opens a window, his back goes, and he says, “I just touched the window!” Or a woman sits in the kitchen and eats cake for 15 years, then she claims that one single bend ruined her back.

Out here on Eighth Avenue, I could feel the vibrations from the jackhammer attacking the place that counts. Tony poked my midsection. “The vibration fries all the fat on your belly,” he explained.

Several people in business suits watched from the sidewalk. “What were you saying?” one queried.

“This is good for the back,” I said.

“Can I try?” the guy asked.

“Ten dollars,” I said as a quip.

The guy handed ten dollars to Tony, who took it so fast it looked like sleight of hand. Tony gave him the jackhammer, and the guy howled with glee as it shook him to the toes.

“This is great!” he yelled.

Another man said, “Can I try?”

Tony held out a second jackhammer. Again he was given ten dollars, and the businessman let out a yelp as the jackhammer shook him. A third man took off his jacket and waited.

This session was far from those health clubs where people put on headbands, things over wrists, bundles around thighs, shorts over trunks over leotards. The most exercise they do is get dressed.

In the street, Tony’s customers were shaking and sweating. Their faces were relaxed and delighted. Their hair was wet, their foreheads shiny.

This is something understood only by a few, but there is virtually no value to standing in a gym and pushing on some boring weight machine. There is exhilaration in drilling the street, though, and being an equal of workmen. The muscles sing, the back is soothed, the pride soars. This is useful, enjoyable work.

Tony’s customers stayed for a quarter of an hour. It was the first money Tony ever received for doing nothing. He began to rethink his entire life as a working man. “I have a health club right on the street.”

As the men walked off, Tony noticed another guy watching. “You want to have some fun?” Tony said. The man hesitated. “Ten dollars and you never get a backache.”

Íme Tony: egész felsőteste rázkódott, amint ránehezedett a piros légkalapácsra. Brigádja a Manhattanben lévő Nyolcadik sugárutat ásta fel, hogy hozzáférjenek az alatta húzódó kábelekhez és csatornákhoz.

– Felkar! – kiáltotta Tony. Rátettem a kezem a jobb karjára. Zümmögött a légkalapácstól.

– Váll! – Az is szinte dalolt a rezgésektől.

– A lényeg! A hát! Pompás! – üvöltötte Tony. Igaza volt. Egyenletes zümmögés futkározott föl-le a gerincén.

Aztán Tony átadta nekem a légkalapácsot. Lenyomtam a kart. Az egész felsőtestem rezgett, ahogy a lapos acélpenge belevájt az aszfaltba.

– A hátad! – üvöltötte Tony.

A légkalapács jobban megdolgozta a gerincemet, mint azok a nevetséges, drága masszázsok.

Ott a délutáni hőségben nagy igazság világosodott meg előttem. Hátpanaszaink zömének oka elöl keresendő. A húsz éven át buzgón sörözgető férfiember pocakot növeszt, s ettől meghajlik a gerince, mint a horgászbot. Egy napon kinyitja az ablakot, megsajdul a háta, és azt mondja: – Hiszen csak megfogtam a kilincset! – Vagy a 15 éven át a konyhában nassoló hölgy azt állítja, hogy egyetlen lehajlás tönkretette a hátát.

Ott, a Nyolcadik sugárúton éreztem, hogy a légkalapács keltette rezgések a legfontosabb tájékot veszik célba. Tony a hasamra bökött. – A rezgések kiégetik az összes zsírt a pocakodból – magyarázta.

Néhány öltönyös férfi figyelt bennünket a járdáról. – Mit mondott? – érdeklődött egyikük.

– Ez jót tesz az ember hátának – mondtam.

– Kipróbálhatom? – kérdezte a férfi.

– Tíz dollár – feleltem tréfa gyanánt.

A férfi átadott tíz dollárt Tonynak, aki azt bűvészt meghazudtoló gyorsasággal vette el. Tony odaadta neki a légkalapácsot, a fickó pedig kéjesen nyögdécselt, ahogy a rezgések átjárták egész testét.

– Ez óriási! – kiáltotta.

Megszólalt egy másik férfi: – Kipróbálhatom?

Tony felkínált neki is egy légkalapácsot. Újabb tíz dollárt kapott, az üzletember pedig felkiáltott, ahogy a légkalapács megrázta. A harmadik férfi levette a zakóját, és várt.

Nem testedző klubban voltunk, ahol az emberek pántot raknak a homlokukra, szorítót a csuklójukra, fáslit a combjukra, sortot vesznek a trikóruhájukra húzott alsójukra. Amott a legtöbb testmozgás a beöltözés.

Tony kuncsaftjai ott rázkódtak és verejtékeztek az utcán. Arcuk nyugodt volt, sugárzott az örömtől. Hajuk csatakos, homlokuk fényes lett.

Valami olyasmi ez, amit csak kevesen értenek meg, pedig nem sok értelme van álldogálni az edzőteremben és lökdösni valami ostoba súlygépet. Az utcatúrás viszont felvillanyoz, és az ember egynek érzi magát a munkások közül. Az izmok dalolnak, a hát kilazul, a büszkeség dagad. Ez hasznos, örömteli munka.

Tony kuncsaftjai negyedóráig maradtak. Tony akkor keresett először pénzt úgy, hogy nem csinált semmit. Kezdte átértékelni egész addigi, munkával eltöltött életét. – Testedző klubom van az utca közepén.

Miután a többiek elmentek, Tony észrevette, hogy még egy fickó figyel. – Beszáll egy menetre? – kérdezte Tony. A férfi habozott. – Tíz dollár, és többé nem fáj a háta.

Vote it up
6
Tetszett?Szavazzon rá!