Józsi szeretne az ismerősöm lenni

Attól tartok, csúnyán beszippantódtam a közösségi oldalakba. Az egész egy ártatlan kvízzel kezdődött

Kapcsolódó cikkek

Az történt, hogy megböktek. Most már mindegy, nem titok, minden ismerősöm tudja, az üzenőfalra is kikerült.

Jó, tudom, egy rajzolt mutatóujjal történt virtuális bökés a fészbukon még nem a lejtő legalja, de azért bánt. Ez az üzenőfaldolog is nyomaszt, utoljára hétévesen kerültem fel azzal, hogy óra alatt ettem, és a nevemhez ragasztottak egy boszorkát. Igaz, nem kaphat az ember mindennap Cicaszívet. Nem dicsekvésből mondom, de nekem az is van.

Úgy történt, hogy amikor azt hittem, senki se lát, elmerültem a virtuális társasági életben. Először kvízt játszottam – MENNYIRE VAGY INTELLIGENS? Semmit nem kell csinálni, csak a feliratra klikkelni, és máris kiderül. A válaszlehetőségek: baromira intelligens, eléggé intelligens, egysejtű… Nem mondom meg, melyik lettem. Aztán beregisztráltam egy farmos játékba, és több órán át igyekeztem elültetni a krumplit véres verejtékkel. (Ezt később bevallottam pszichológus végzettségű barátnőmnek, de ő megfogta a kezem, és így szólt: – Ne félj, egy-két hét, és belejössz, nekem már a csirkéim is kikeltek.)

A farmot végül az enyészetre bízva a Küldj egy szívet oldalra sodródtam, és felelőtlenül rá is kattintottam a legszebbre, persze véletlenül magamnak küldtem el. És kikerült az üzenőfalra. Bernadett (akit megböktek 23 órája) kapott egy Cicaszívet. Nem baj, most legalább minden ismerősöm megpukkad a kíváncsiságtól, hogy kitől. (Holnap egy Selymes Szívet fogok kapni.)

Csúnyán beszippantódtam az internetes közösségi oldalakba. (Mert nem szabad ám leragadni egy helyen, ahol meg se bök a kutya se, amikor minden ismerős már rég máshol lájkolja egymást.) Mégiscsak közösség, meg amúgy sem maradhat ki az ember az információs mátrixból, honnan tudná meg különben, hogy milyen csoporthoz illik csatlakozni (például: Le a ruhamolyokkal!), vagy milyen fontos társadalmi eseményen kell megjelenni (például: Időutazás). És kinek van ideje ápolni a régi barátságait, hacsak nem oly módon, hogy a Kovácsék által „megosztott” kölyökkutyás fotót „lájkolja”, sőt „véleményezi”, „Hát ez csúúúcs!” Ami persze, megint csak felkerül az üzenőfalra: Bernadett – akit megböktek 76 órája – megjegyzést fűzött Kovácsék fényképéhez.

Úgyis van már több ezer ismerősöm, elfér köztük a Józsi is. Ekkor Józsi üzent nekem

A minap kaptam egy levelet, miszerint Józsi szeretne az ismerősöm lenni. Összeszorult a szívem, amiért Józsinak annyira nincs ismerőse, hogy épp én kellek neki. Visszajelöltem, úgyis van már több ezer ismerősöm, elfér köztük a Józsi is. De akkor Józsi üzenetet küldött nekem. A kis piros borítékban ez állt: „Bocs, csak összetévesztettelek valakivel. De miért jelöltél vissza? Mégis ismerjük egymást? Józsi”.

Töprengtem, mit válaszoljak, de inkább megismételtem a kvízt, és alaposabban megnéztem, mennyire vagyok intelligens.

A múltkor összefutottam egy régi osztálytársnőmmel a gimiből, hajdanán barátnők voltunk, száz éve nem láttam. Azonnal „lájkoltuk” egymás küllemét. Aztán beültünk egy cukrászdába, ahol „megosztottuk” a nálunk lévő összes fotót. Ezeket „véleményeztük” is. Aztán „üzentünk” egymásnak, ott helyben, élő szavakkal, egymás szemébe nézve, arcjátékkal, nevetéssel. És néhány perc után épp úgy ismertük és szerettük egymást, mint régen. Cicaszív! Megbeszéltük, hogy ezentúl az a cukrászda lesz a törzshelyünk. Búcsúzóul összeölelkeztünk, aztán még sokáig integettünk a szemközti villamosmegállókból. Két órát töltöttünk igazán együtt, de még nagyon sokáig velem maradt.

Amikor hazamentem, kikerestem a temérdek ismerős közül azt a néhány igazán jó fej, régi barátot, jól megbökdöstem őket, aztán üzenetet írtam. Hogy mi lenne, ha találkoznák abban a bizonyos cukrászdában, és beszélgetnénk egy jót. A krumpli nő addig úgyis, magától is.

Vote it up
268
Tetszett?Szavazzon rá!