Jelenkori rabszolgák

Erőszakos vagy csaló gazemberek keresnek vagyonokat azokon a szerencsétleneken, akik jobb életet remélve indulnak Nyugatra

Megjelent: 2010. október

Kapcsolódó cikkek

A tizenhat éves Ariana* (*A neveket megváltoztattuk) egy albán kisvárosban élt az édesanyjával. Ott ismerkedett meg a nyolc évvel idősebb Burimmal, aki levette a lábáról hízelgő figyelmességével. Miután a férfi azt mondta, egy Firenze melletti vegyiüzemben jó állás várja, Ariana vele tartott.

A barátja olaszországi lakásán töltött harmadik napon azonban szexi ruhákkal és egész szatyornyi óvszerrel teli szekrényt fedezett föl. Addig nem is látott óvszert. A férfi azt mondta, egy másik lányé, de amikor a padlásra akarta vinni a holmit, rászólt: – Hagyd csak ott! Szükséged lesz rá.

A lány élete rémálommá változott: éjszaka idegenekkel feküdt le, nappal Burim verte és megerőszakolta. Ariana szökni próbált, de a férfi mindig elkapta. Végül a londoni Earls Court negyedben egy bordélyházba vitte.

A huszonöt év körüli Vlagyimir* hirdetésre válaszolt, amely jó pénzért orosz építőmunkásokat, háztartási alkalmazottakat és fordítókat keresett Nyugat-Európába. Szerződést írt alá, de miután Hollandiába érkezett, kiderült, hogy az állás nem létezik. A közvetítője adósrabszolgaságra kényszerítette, utazási és ügyintézési költség címén hatalmas összeget követelt.

– Azt állítja, ötvenezer euróval tartozom neki – mondta Vlagyimir. – Hogy tudnék valaha is ennyit kifizetni? Hogy szabaduljak tőle?
 

Több mint kétszáz évvel a rabszolgaság eltörlése után világszerte 12,3 millió felnőttet és gyermeket kényszerítenek robotolásra és prostitúcióra.

Ariana és Vlagyimir csupán kettő a hírek szerint évi 44 milliárd amerikai dollárt jövedelmező illegális emberkereskedelem áldozatai közül. A kábítószer és a fegyver után ez a harmadik legnagyobb bűnözői üzletág.

Európában járványos méreteket öltött az emberkereskedés, amelynek új lendületet adott a kommunizmus összeomlása, az Európai Unió kibővítése és a határellenőrzést huszonöt országban feloldó schengeni egyezmény.

– Ellentétben az embercsempészettel, amikor egyének lefizetnek valakit, hogy bejuttassa őket egy országba, az emberkereskedelem az érintettek kizsákmányolására irányul; arra késztetik őket, hogy szabadságukban korlátozva vagy attól megfosztva, nyomorúságos körülmények között dolgozzanak és éljenek; olykor elveszik az útlevelüket, vagy adóssággal kötik helyhez őket, és csekély vagy semmi fizetséget sem kapnak. A kizsákmányolás e formái a szexiparban, a háztartási munkában és az üzletszerű házassági piacon jelennek meg, de olyan, jobban szabályozott munkaterületeken is, mint az építőipar és a mezőgazdaság. Ez ma is az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértése Európában – mondja Suzanne Hoff, az emberkereskedés ellen küzdő La Strada International európai társadalmi hálózat nemzetközi koordinátora.

2009 őszén Saban Baran emberkereskedő kérvényezte, hogy pár napot újszülött gyerekével tölthessen. Elképesztő módon a holland bíróság kiengedte a börtönbőlEurópában becslések szerint negyedmillió személyt csalnak tőrbe évente az emberkereskedők. Vélhetően az áldozatok 10 százaléka gyermek. Az üzletág földrészünkön évi 3 milliárd dollárt hoz. Az üzérkedők úgy adják-veszik az „árut”, mint a lókupecek.

A La Strada olyan területeken dolgozik, amelyek a bandák fő „forrásországai”, köztük Fehéroroszországban, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Macedóniában, Ukrajnában, Moldovában és Lengyelországban. A La Strada a Nyugaton rabszolgasorba kényszerítettekkel is foglalkozik. Hollandia éppúgy kiemelt emberkereskedelmi célország, mint Németország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Belgium, Skandinávia és Nagy-Britannia. Nem hivatalos adatok szerint évente mintegy 50 ezer orosz állampolgárt adnak el külföldre, és zsákmányolnak ki szexmunkásként Nyugat-Európában, a Közel-Keleten vagy Észak-Amerikában. Lengyelországból 15 ezren, Magyarországról 30 ezren érkeznek. Albán falvakban a szülők nem engedték iskolába gyermekeiket, mert féltek, hogy emberkereskedők rabolják el őket.

A globális emberkereskedelmi térképen cél- és tranzitországként is szereplő Németországban román lányok, akik azt hiszik, éttermekbe jönnek dolgozni, olyan újfajta bordélyházak csapdájában rekednek, ahol a kuncsaftoknak „átalánydíjas szexet” kínálnak: napi száz euró fejében annyi lányt kaphatnak, és annyi időre, amennyit csak akarnak. 2009 júliusában a Stuttgart melletti Fellbach egyik lokáljában tartott razzián 179 férfit és 89 nőt találtak, utóbbiak között sok 21 év alattit.

Sanne Kroon az áldozatoknak életük újrakezdésében segítő Bonded Labour in the Netherlands (BLinN), azaz Adósrabszolgaság Hollandiában nevű szervezet kommunikációs igazgatója és lobbistája felidéz egy esetet: – Egy prostitúcióra kényszerített lánynak ezzel az üzenettel küldték el egyéves kisfia fényképét: „Tudjuk, hogy a szüleidnél van. Képzeld el, mit művelhetünk vele.”
 

Az emberkereskedelem nem lenne ennyire alattomos és kiterjedt, ha nem akadna rengeteg gátlástalan munkáltató – bártulajdonos, gazdálkodó, gyáros, boltos, építési vállalkozó, rendezvényszolgáltató és vendéglős –, akik a minimálbér alatti fizetségért, egészség- és balesetvédelemmel mit sem törődve alkalmaznak ilyen munkaerőt.

– Mindannyian emberüzérek – szögezi le Herman Bolhaar amszterdami főállamügyész. – Ebben az összetett problémában szerepet játszik a szervezett bűnözés mellett az a társadalmi-gazdasági nyomás is, amely a nyerészkedők karjába kergeti az áldozatokat. A rendőrségnek, az igazságszolgáltatásnak, a kormányoknak és társadalmi szervezeteknek kezdeményező szellemben, koncentráltan és egymással összehangoltan kell erre reagálniuk.

Azok a kedves fiúk
Az emberkereskedelem legújabb célpontjai a nyugat-európai középosztálybeli lányok

A tizenöt éves Linda a hollandiai Gelderland tartomány egy kistelepülésén élt szüleivel, amíg azok el nem váltak. A lány önértékelése zuhanórepülésbe kezdett, tanulmányi eredménye romlott.

Két török származású – 15, illetve 16 éves – fiú összebarátkozott a karcsú, barna szemű lánnyal, segítettek neki a leckében, vigyáztak rá. Elnyerték a bizalmát.

Egy szép napon azután arra buzdították, hogy pénzért feküdjön le egy férfival. Linda visszautasította ezt, mire megmutatták neki 13 éves húga iskolai órarendjét, és megfenyegették, hogy ha nem fogad szót, elkapják a kistestvérét. Kábítószert adtak be neki, és pisztollyal kényszerítették, hogy egy erdőben tegyen az ügyfeleik kedvére, azután Arnhem városába vitték, és bezárták.

A „kedves fiúk”, akik Lindához hasonlóan védtelen nyugat-európai lányokat néznek ki maguknak, az emberkereskedelem legújabb fogását alkalmazzák. Miután egy lány bizalmába férkőznek, és ravaszul eltávolítják a szüleitől és a barátaitól, prostitúcióra csábítják, olykor a határokon is túlra.

Internetes kapcsolatépítő eszközök, például az MSN segítségével lépnek érintkezésbe áldozataikkal, vagy az iskola előtt lesnek rájuk. 

A kedves fiúkból különösen Hollandiában akad sok. – Kivált a falvakban és kisvárosokban fordulnak elő ilyen esetek – mondja Herman Bolhaar amszterdami főállamügyész. Számos bűnvádi eljárás zajlik holland bíróságokon, de Bolhaar úgy véli, „a megelőzés a döntő”. 

– Először is felhívjuk a figyelmet a jelenség létezésére, és arra, hogy iskolákban, falvakban az orrunk előtt zajlik.

A rendőrség beavatkozásának következményeként négy hónap múlva Linda kiszabadult. A főkolompos egy 23 éves holland férfi, aki jelenleg a tárgyalására vár.

Linda tanul, szociális gondozói képesítést akar szerezni. Diákcsoportoknak tart előadást a kedves fiúkról. – Nemrégiben azt mondta nekem, hogy a család nélkül nem boldogult volna. Helyreállt közöttünk a kölcsönös bizalom – mondja Marieke, az édesanyja.

Bolhaar vezeti az emberkereskedelem elleni akciócsoportot, amely rendőrök, ügyészek, polgármesterek és politikusok bevonásával száll szembe az emberkereskedelemmel. De az olyan országokban, mint Hollandia, ahol a prostitúció legális, nem könnyű megmondani, ki dolgozik saját jószántából és ki kényszerből.

– Ezért mérföldkő jelentőségű a Sneep-ügy – mondja Bolhaar. 2006-ban egy lengyel nő feljelentést tett az amszterdami rendőrségnél, miszerint lengyel, bolgár és román társaival együtt prostitúcióra kényszerítik a piros lámpás negyedben. Ez a városrész évente az emberkereskedelem mintegy négyezer áldozatának célállomása. – A futtatói elvették az útlevelét, pihenőnap nélkül dolgoztatták, és naponta több mint ezer eurót kellett leadnia – tette hozzá a főállamügyész.

Azokat a lányokat, akik nem kerestek eleget, nemegyszer megerőszakolták, baseballütővel verték, majd jeges vízzel teli kádba lökték, hogy mérsékeljék a zúzódások nyomát, és visszazavarták őket dolgozni. Másokat tetoválással bélyegeztek meg, ebből mindenki tudhatta, hogy a török testvérpár, Saban és Hasan Baran tulajdonai.

A hatóságok összehangolt megfigyelési akció után végül letartóztatták a fivéreket és hat bűntársukat. 2008-ban kilenc áldozatuk vallott ellenük, néhányan a tanúvédelem keretében. A 43 éves Hasan és a 38 éves Saban ember- és drogkereskedő birodalmat épített ki, amely Belgiumra és Németországra is kiterjedt. Négy év alatt több millió eurót zsebeltek be. Sabant hét és fél évi szabadságvesztésre ítélték, amelyet gyilkossági kísérletért további nyolc évvel fejeltek meg. Hasan két és fél évet kapott, de fellebbezett.

– Körülbelül százhúsz áldozatról tudunk – mondja Bolhaar. – Olyan brutális esetekkel találkoztunk, hogy minden lehetséges jövőbeli áldozat miatt minden létező vészharangot megkondítottunk. A Sneep-ügy az emberkereskedők elleni összehangolt akció kiváló példája.
 

Míg 2009-ben világszerte 4166 eredményes hatósági eljárás folyt emberkereskedők ellen, csupán 335 vonatkozott kényszerdolgoztatásra. Pedig az áldozatok több mint ötven százalékát nem bordélyházakban, hanem építkezéseken, a mezőgazdaságban, kikötői rakodásnál, veszélyes munkaterületeken és cselédként alkalmazzák. Jóllehet a nemzetközi jog súlyos bűncselekménynek tekinti a kényszerdolgoztatást, az emiatt hozott elmarasztaló ítéletek száma a 2007-es 80-ról 2008-ban 16-ra esett vissza, bár 2009-ben 149-re szökött fel.

– Ezt részben az magyarázza, hogy az esetek nehezen felderíthetők – mondja Sanne Kroon. – Éppúgy lehet áldozat a sarki boltban mindig túlórázó asszony, mint az óránként egy euróért a földeken görnyedő spárgaszedők.

Roger Plant szerint, aki 2009-ig vezette Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet kényszerdolgoztatás elleni speciális akcióprogramját, az európai bűnüldöző szervek mégiscsak kezdenek „ráébredni [...] a kirívó visszaélésekre”.

Utazási irodák „a nyaralóturizmus paradicsoma”-ként jellemzik a dél-olaszországi Apúlia régióban található Foggia megyét. A Lengyelország szegényebb vidékein élők számára nagyon csábítóak voltak azok a hirdetések, amelyek jól fizetett állással, hateurós órabérrel, valamint ingyenes szállással és ellátással kecsegtettek a virágzó foggiai mezőgazdasági ágazatban. Az 51 éves Stanisław Fudalint azonban a kimerítő utazás végén a helyi földbirtokosoknak dolgozó ukrán bandagazda várta. „Itt én írom a szabályokat – közölte –, ti meg a rabszolgáim vagytok. Aki szökni próbál, utolérem és agyonverem. Szemeteszsákban kerül haza Lengyelországba.”

Az útleveleiktől megszabadított lengyelekkel napi tizenhat órában paradicsomot szedettek. Az eleve magas kamatú utazási „kölcsönnel” megterhelt rabszolgamunkások egyeurós órabért kaptak, ebből kellett élelmet vásárolniuk és fizetniük a szállásért, a víz és villany nélküli, fűtetlen barakkokért, amelyekbe éjszakára bezárták őket, és fegyveres őrök vigyáztak rájuk. Aki megbetegedett, az húsz eurót fizetett a bandagazdának minden kiesett munkanapért. Csak az ütlegeket kapták számolatlanul. Örökös adósrabszolgaságba taszították őket.

Bírságoló svédek
Svédország 1999-ben a világon elsőként tiltotta jogszabállyal a szexuális szolgáltatások igénybe vételét, és azóta drasztikusan csökkentette az emberkereskedést és a prostitúciót. A svédek úgy vélik, a bűnözés visszaszorítására nem a lányok, hanem a kuncsaftok megcélzása a legjobb módszer.

Bár Svédországban legális a prostitúció, becslések szerint az évente prostituáltként munkába álló nők száma csupán 400 és 600 között mozog. A jóval kisebb népességű Finnországban ez 10-15 ezer.

2008 szeptemberéig több mint 1700 férfit tartóztattak le, és több mint hatszázat ítéltek pénzbüntetésre szexuális szolgáltatások megvásárlásáért. A bírságot a terhelt fizetése alapján szabják ki , és legfeljebb hathavi elzárásra váltható át. A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy a lakosság elsöprő többsége helyesli a törvényt.

– A jogszabály hatása nem mérhető föl pusztán az elmarasztaló ítéletek számából – mondja Kajsa Wahlberg, az országos rendvédelmi tanács detektívfelügyelője, az emberkereskedelem elleni küzdelem felelős irányítója. – Az áldozatok vallomásai szerint az emberkereskedők gyönge piacnak tartják Svédországot. Szervezett bűnözői hálózatok tagjainak lehallgatott telefonbeszélgetéseiből kiderült, hogy e tevékenységekre kedvezőtlen helyszínnek látják az országot.

Izland és Norvégia követi a svéd modellt. Amióta Norvégia megszigorította a szabályozást, a brazil és nigériai szexmunkások átköltöztek a szomszédos Finnországba.

Az ottani törvény tiltja szexuális szolgáltatás igénybe vételét az emberkereskedelem áldozataitól, de miként Seppo Sillanpää, a helsinki rendőrség illetékese elmondja: – Az átlagos ügyfél nem tudja megállapítani, kit futtatnak, és kit nem. Vagy teljes tilalom, vagy teljes legalizálás szükséges.

Végül néhányan megszöktek, és szívszaggató elbeszéléseik hatására indult el a Terra promessa (Ígéret földje) művelet, az olasz csendőrség szervezett bűnözés elleni hivatalának és a varsói rendőrség emberkereskedelem elleni központi egységének közös akciója, amelyet az Interpol és az Europol telefonlehallgatási és más titkos adatgyűjtő részlegei is támogattak.

A 2006. július 18-i rajtaütés-sorozatban 113 munkást szabadítottak ki. Letartóztattak 19 emberkereskedőt – 16 lengyelt, két ukránt és egy algériait. Jelenleg tizenheten töltik négy és tíz év közötti börtönbüntetésüket.
 

A házi rabszolgaság is egyre aggasztóbb. – Rendkívül nehéz rábukkanni azokra az áldozatokra, akiket a munkáltatóik megfélemlítenek – mondja Sophia Lakhdar, a francia Bizottság a Modern Rabszolgaság Ellen (CCEM) munkatársa.

A 27 éves algériai Alice-t négy éven át dolgoztatta rabszolgaként egy párizsi kávéház-tulajdonos házaspár, mint dajkát, takarítónőt és kutyasétáltatót. A földön kellett aludnia, soha nem engedték ki egyedül a lakásból, megalázták és megfenyegették.

– Két évig semmit sem fizettek. Az asszonyom azt mondta, hogy le kell dolgoznom a repülőjegyem árát. 2004-ben és 2005-ben hatszáz eurót küldött a szüleimnek. A saját kezembe egyáltalán nem kaptam pénzt.

2007-ben sikerült megszöknie a gazdáitól, és mára családot alapított Párizsban. A házaspárt nem ítélték el.

Cecilia Malmström, az Európai Bizottság uniós belügyekért felelős biztosa az „égbekiáltó bűn” legyőzésére európai emberkereskedelem elleni koordinátort javasol. – Erősebb jogi keretek, hathatósabb védelem és szigorúbb büntetések szükségesek – jelentette ki nemrég egy beszédében.

Az emberkereskedelemért kiszabott ítéletek száma csupán töredéke a drogüzérkedésért meghozottaknak. Hatvankét országban eddig egyetlen személyt sem vontak felelősségre az ENSZ-nek az emberkereskedelem megelőzése, visszaszorítása, valamint büntetése érdekében elfogadott, 2003-ban hatályba lépett palermói protokolljához igazodó jogszabályok alapján.

Ám még a börtön sem mindig tartja vissza üzelmeiktől az emberkereskedőket. 2006-ban az észt központi bűnügyi rendőrség és helsinki megfelelője földerítette, hogy három bűnöző észtországi cellájából intézkedve juttat nőket Finnországba, hogy prostituáltként dolgozzanak. Egy kapcsolatépítő weboldalon szemelték ki az áldozatokat, becsempészett mobiltelefonon léptek velük érintkezésbe, gazdag üzletembereknek adták ki magukat, akik dajkát és hölgykísérőt keresnek, kinti barátnőik pedig lebonyolították az utaztatást, majd tisztára mosták a nyereséget.

Egyes hatóságok ráadásul még segítik is a bűnözők szökését. Saban Baran 2009-ben kérvényezte, hogy néhány napot újszülött gyermekével tölthessen. Bármilyen hihetetlen, a holland bíróság kiengedte a börtönből. Természetesen kereket oldott.

Nyikolaj Rancev lánya, Okszana viszont nem tudott elmenekülni. A húszéves nyelvszakos diákot azzal az ígérettel csalogatták Oroszországból Ciprusra, hogy valóra válthatja az álmát, fordítóként dolgozhat. 2001 márciusában érkezett meg, és három hét múlva holtan találták a limassoli utcán. Kizuhant egy negyedik emeleti ablakból. Hiába próbált elszökni „mulatói” állásából, amelynek nem sok köze volt a fordításhoz.

Nyikolaj Rancev húszéves lánya, Okszana képévelNyikolaj évekig tartó küzdelme eredményként a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságának 2010 januárjában új korszakot nyitó határozata bűnösnek mondta ki Ciprust és Oroszországot, amiért nem védték meg Okszanát az emberkereskedelemtől, és 40 ezer, illetve kétezer euróra bírságolta a két államot. Kis összegek, de Nyikolajnak nem a pénz számít.

– A lányommal együtt én is meghaltam, félig-meddig mégis tovább éltet a remény: azt szeretném, hogy a potenciális áldozatok megtudják, mi történt vele. Tudatosítani kell bennük, hogyan járhatnak.
 

Ariana végül 2006-ban szökött meg. Ma 31 éves, Hollandiában él, ott szorgalmazza, hogy vádat emeljenek Burim ellen. A férfi valahogy rábeszélte a brit hatóságokat, hogy menedékjogot adjanak neki, így Londonban szabadon él. Talán az idő begyógyítja a sebeket.

– Most megismertem az élet másik oldalát – mondja Ariana. – Kezdem elhinni, hogy ember vagyok.

Állampolgárságot kapott, nyelvtanfolyamra jár, és takarításból él. A Samen Sterk, azaz „Együtt Erősebb” nevű tanácsadó csoport tagja, amely a sorstársainak nyújt segítséget.

– Nem könnyű az alvilágból a jogrendbe csöppenő nőknek – magyarázza Ariana –, és nehezen értenek szót rendőrökkel vagy szociális munkásokkal. Mi hidat képezünk, mert már megfordultunk a másik oldalon.

A Vlagyimirhoz hasonlóknak nincs sok reményük a szabadulásra. Az emberkereskedők rendszerint elkobozzák az útlevelüket, és azzal fenyegetődznek, hogy illegális bevándorlásért följelentik őket, vagy a családjuknak ártanak. Vlagyimirnak mégis sikerült megszöknie, és a BlinN segítségével megvádolnia rabtartóit. Ők azonban eltűntek.

– A rendőrség nem tudta elfognia őket – mondja Sanne Kroon. – Most megszakadt a kapcsolatunk Vlagyimirral. Nem tudjuk, nem került-e ismét a bűnözők kezébe.

Vote it up
299
Tetszett?Szavazzon rá!