Jobb velük a világ

Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen – vélik a Nemadomfel Együttes tagjai, és ezt be is bizonyítják

Megjelent: 2010. december

Kapcsolódó cikkek

A 12 ezer férőhelyes budapesti Papp László Sportarénába 2008. november 14-én folyamatosan érkezik a közönség a koncertre. A Nemadomfel Együttes tagjai közül már a színpadon áll Ricsi, a vak billentyűs, Zsolti, a gitáros, és Zoli, a frontember. Aztán lassan elhalványulnak a fények, a nézőtér sötétbe borul, a reflektorok a színpadra irányulnak. Egy kerekes székes fiatalember gurul előre a mikrofonhoz. „Szívből örülünk, hogy ennyien eljöttek – mondja kissé megilletődve. – Köszönet érte. Ezt a koncertet a sérült emberek hozták létre, a bevétellel a dévai árva gyerekeken segítünk.” Még néhány pillanat, és felcsendül az első szám. Hosszú utat tettek meg idáig.

Másokon segíteni
Dely Géza kétgyerekes apaként kapta meg sorkatonai behívóját 1994-ben. Akkoriban épp egy pesti ház gondnoka volt, családjával vidékről költözött vissza a fővárosba. A magas, jó kiállású, sportos fiatal férfi számára nem volt kérdés, hogy a fegyveres szolgálat helyett a polgári szolgálatot válassza.

– Olyan helyet kerestem, ahol hasznosnak érezhetem a munkámat. Érdekesnek tűnt a felajánlott szolgálati hely a Down Alapítványnál – meséli Géza (43), aki annak előtte nem ismert fogyatékkal élő embereket, arról pedig végképp nem volt elképzelése, hogyan is kellene bánni velük. De azt, hogy mindenkinek – legyen sérült vagy bármilyen hátránnyal élő ember – joga van és reménye lehet a boldogsághoz és a boldoguláshoz, a velük való találkozás előtt is vallotta.

A munkát pedig annyira a sajátjának érezte, hogy a polgári szolgálat után az alapítvány asszisztenseként kezdett dolgozni, és az évek múlásával szinte minden összefüggésben megismerte a sérült – elsősorban az értelmileg akadályozott – emberek életét. Közben bővült a család, immáron három gyermek édesapjaként tette a dolgát a mindennapokban, és közben főiskolára járt, szociálpedagógus szakon végzett.

A zenére fogékony sérült fiatalokkal először csak a saját örömükre gyűltek össze zenélni táborokban, intézményi rendezvényeken, de érezte, hogy ebben a csapatban több van. Ám ahhoz, hogy a házi zenéléstől a profi működésig eljuthassanak, rengeteg gyakorlásra volt szükség. Meg kellett ismerni, ki miben erős, ki énekelhet, kinek jut az a feladat, hogy a koncert elején kisétáljon a nézők elé, és csupán azt mondja, „Sziasztok!”

Bár akadtak kínos helyzetek az első fellépéseken (volt, hogy a hallgatóság már régen hazament, mire a műsor lefutott), ám a közös munka nyomán egyre nagyobb csomag volt az, amelyet ajándékként – ha jelképesen is, de – másoknak átadhattak.

Hádész nélkül nem is lehet próba, hiszen ő vezeti el oda Durgonics Tamást, a másodbillentyűst

A kitartó munka eredményeként 2004-ben megalakult a Nemadomfel Együttes. Eleinte a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek slágereit és keresztény dalokat énekeltek, később már elsősorban saját dalokat, amelyeknek zömét maguk a sérült fiatalok szerezték.

Idővel máshonnan is csatlakoztak hozzájuk hangszeres zenében tehetséges, sérült fiatalok, illetve a hiányzó helyekre ép zenészek. Az évek során az aluljárókban „zenélte össze” a csapat a Nem Adom Fel Alapítvány négyszázezer forintos pénzügyi alapját is, ami jó befektetés volt, hiszen az alapítvány ma már közel ötven főt, szinte kizárólag sérült embert foglalkoztat.

Dely Gézát hosszú ideje foglalkoztatta, vajon mi teheti igazán boldoggá az embert, hogyan találhatják meg a sérültek is boldogságukat. – Arra jutottam, a legnagyobb karrier az ember életében, ha minden helyzetben igyekszik megtenni a tőle telhető maximumot azért, hogy jobb legyen a világ – vallja. – Erre pedig ép és sérült ember egyformán képes.

Vote it up
451
Tetszett?Szavazzon rá!