Kávé tejjel és elfogadással

Új értelmet kap a tolerancia egy kávézóban, ahol a vendégeket látás- és mozgássérült, illetve autista fiatalok várják

Kapcsolódó cikkek

Az asztalok között roppant szűk a hely, ám a kerekesszékes pincér magabiztosan igyekszik kezében a tálcával az egyik felé. Ekkor toppan be egy új vendég. A pincér hangosan üdvözli, a pulthoz invitálja, hogy rendelhessen, majd félrehúzódik az útjából. Ám ekkor egy asztalnál feláll egy másik vendég, veszi a kabátját, és a pincér szinte csapdába kerül. Fékez, magasabbra emeli a tálcát, rajta a nagy pohár vízzel és a süteménnyel, s jobb kezével megragadva a kereket, szinte helyben megfordítja a széket, mintha piruettezne. A manőver sikerül, mindenki számára szabad az út. Gyorsan a helyére gurul a rendeléssel, majd a távozó vendégek után letörli az asztalokat. Végül középre kormányozza magát, és széles mosollyal kijelenti: Záróra!

Társai, akik a helyiség sarkában ülnek, megtapsolják. Csorba Nóra projektmenedzser, aki a tréninget vezeti, sietve ellenőrzi az asztalokat, s lám, az egyik terítőn maradt egy vízfolt. – Bravó, Ricsikém, mondjuk, hogy kilencvenkilenc százalékos teljesítmény, mert ezt nem szúrtad ki – mondja. A kerekesszékes Ricsi kicsit csalódottan méregeti az apró tócsát. Igen, abból a magasságból, ahonnan ő néz, szinte lehetetlen észrevenni.

Ez még csak a próba, de hasonló jelenetekre készülnek élesben a Nem Adom Fel Cafe&Bar dolgozói. Most még a fűtést javítják a Budapest VIII. kerületi, Baross utca 86. szám alatti leendő üzlethelyiségben, de hamarosan már várják a vendégeket. Az lesz az igazi éles bevetés is, hiszen a tréningeken nem lehet begyakorolni minden helyzetet.

– A Nem Adom Fel Alapítvány 2006 óta működik, és két éve került a tulajdonába ez a több mint 200 négyzetméteres ingatlan, amelyben a kávézó nyílik majd – magyarázza Nóra, a kávézó felelőse. – Célunk, hogy sérült és megváltozott munkaképességű embereknek adjunk munkát, értelmes, hasznos tevékenységet. Úgy segítjük az integrációjukat a társadalomba, hogy közben a társadalmat is igyekszünk formálni, nyitottabbá, elfogadóbbá tenni.

A Nem Adom Fel Alapítvány korábban is híres volt meghökkentő ötleteiről. Nemzetközileg is ismert zenekara és gospelkórusa, siketekből álló takarítócsoportja és „érzékenyítő” csapata után szinte kézenfekvő volt, hogy ismét rendhagyó vállalkozásba fogjanak. Utóbbiban, vagyis az érzékenyítő csapatban tevékenykedik Ricsi, azaz Báder Richárd is, a kávézó kerekesszékes pincére.

A mentális akadályokat csak a vendégekkel,
az egész társadalommal együtt bonthatjuk le

– Ott az a feladat, hogy hat, különböző fogyatékossággal élő kollégámmal bevonulunk egy közösségbe és bebizonyítjuk az ottaniaknak, hogy nincs nagy különbség ember és ember között. Nekem nagyon jók a tapasztalataim, néhány perc, és mindenki barátkozik. Nem elutasító a társadalom, csak éppen továbbra sem tudja a többség, miként viselkedjen egy fogyatékos személy társaságában, bár azért van némi fejlődés – jelenti ki széles mosollyal Ricsi, aki éppen ezért a pincérkedést is nagyon várja már. Persze az érzékenyítő csapatot sem hagyja ott.

– Összesen több mint százan jelentkeztek a huszonhét állásra, így több körben is igyekeztünk a leginkább rátermetteket kiválasztani – mondja Koszta Attila, aki tapasztalati szakértőként segít a felkészülésben. Súlyos cukorbetegsége miatt megváltozott munkaképességű, de harmincöt éven át volt pincér, a szakma minden csínját-bínját ismeri. A fiatalok csak félistennek hívják a háta mögött. – A tréningeket októberben kezdtük. Elképesztő a kitartásuk, de a tehetségük is. Az egyébként épek számára is bonyolult kávékészítő automata használatát az egyik fiú tíz perc alatt tanulta meg. Egyszerűen érthetetlen, hogyan, hiszen csak nézte, mit csinálnak vele. Nagyon akarnak bizonyítani, egy teljes szakmát sajátítottak el néhány hét alatt – teszi hozzá.

A kávézó dolgozóit három csoportba osztották. A konyha, a pult és a kiszolgálás külön világ, bár lehet átjárás közöttük. A cél az volt, hogy mindenki olyan helyre kerüljön, ahol a fogyatékossága nem akadályozza a munkában, és a legtöbbet hozhatja ki magából.

– Van a konyhán olyan vak lány, aki nemcsak nagyon finom süteményeket csinál, de kinézetre is remekművek kerülnek ki a keze alól. Egyszerűen érthetetlen. Talán a lelkesedésük az oka, hogy most megmutathatják a világnak, mit tudnak – teszi hozzá Katona Angéla, aki két csípőprotézis-műtétje után nem dolgozhat felszolgálóként, ám a fiatalok felkészülését segíteni tudta.

– Persze hogy izgulok, milyen lesz majd – avat be kétségeibe Dani, azaz Horváth Dániel. A látássérült fiú alig november közepe óta van a csapatban, egy kieső helyére érkezett. – Fél évig éltem Angliában, ott sokkal természetesebb mindenki számára, ha a másik sérült. Itt még csodabogárként tekintenek ránk.

– Sajnos voltak, akiktől a felkészülés alatt meg kellett válnunk, így a helyükre a korábbi jelentkezők közül választottunk – mondja Nóra. – Sosem a fogyatékosságuk miatt került sor erre, az esett ki, aki nem tudott közösségben tevékenykedni, vagy gyakran volt ingerült, és nem tudott ezen uralkodni. A legfontosabb ugyanis a hozzánk betérők jó hangulata, hogy elégedetten távozzanak s máskor is visszajöjjenek.

A kávézó a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet kezdeményezéseként nyílik meg, s hogy a dolgozóknak jövedelmük legyen, arról a Társadalmi megújulás operatív program (Támop 2.4.3.) keretében gondoskodtak. A kávézó egyúttal akadálymentes közösségi tér is, amilyen nincs másik Budapesten. Mivel saját konyhájuk van, akár rendezvényeket is fogadhatnak majd, s mód nyílhat arra is, hogy maguk a sérült fiatalok bulizhassanak együtt.

– Az egész alapítványunk figyeli most, hogy milyen lesz a Nem Adom Fel Cafe&Bar fogadtatása. Hogy a kezdeti eufória után milyenek lesznek a hétköznapok – teszi hozzá Csorba Nóra. – A kávézóban nem lesznek fizikai akadályok, de a mentálisakat csak a vendégekkel, az egész társadalommal együtt bonthatjuk le.

Vote it up
143
Tetszett?Szavazzon rá!