Két keréken hat olimpiára

A 68 éves szentesi testnevelő tanár úgy érezte, nem bírja tovább. Attól tartott, lemarad a hatodik olimpiájáról

Kapcsolódó cikkek

Kissé fáradtan, álmosan ébred 2012. július 24-én Cseuz László az alsó-ausztriai Amstettenben. Hajdani tanítványa előző este vacsorával, szállással várta. És arról is beszélgettek, hogy néhány napja Solton meghalt egy újvidéki kerékpáros. Ettől a hírtől Cseuz László keveset és nyugtalanul alszik. A hozzá hasonló korú férfi szintén az olimpiára igyekezett. Baljós előjel – gondolja. – Én is Solton jöttem keresztül.

Hiába, hogy a 4. napon végre szűnőben a gyűlölt erős ellenszél, ami július 21-i szentesi indulása óta hátráltatja. A bal kézfeje állandóan zsibbad.

A 68 éves férfi lelkileg és fizikailag is elesettnek érzi magát. Ha ez így megy tovább, nem teljesítem a kitűzött célt – fogalmazza meg a félelmét.

Pedig ez eddig mindig sikerült neki. A hatodik olimpiájára tart. Két keréken. És egy út kivételével egyedül.
 

Cseuz László szentesi testnevelő tanár életében – országosan jegyzett mellúszó édesapja hatására – a sport mindig is meghatározó volt.

– Segédmunkásként dolgoztam a régi Sportcsarnoknál Budapesten, és a napi munka után 3-4 órát edzettem, hogy felkészüljek a Testnevelési Főiskola felvételijére. Ehhez erőt kaptam Balczó András többszörös olimpiai és világbajnok öttusázótól, aki ott tartotta napi sok kilométeres futóedzéseit – meséli.

Barcelona, 1992Élete egy rendkívül nehéz időszakában a sport segített: második gyermekük megszületése után, az 1980-as évek végén megromlott a házassága, a felesége beadta a válókeresetet, imádott gyerekei az anyjukhoz kerültek.

– Elhagytam a pedagógusi pályát, hogy a bennem lévő állandó feszültséget ne vigyem a tanítási órákra – mondja. – Átmenetileg magánvállalkozó lettem. Ebben az időszakban a sport tudott megtartani a normális emberek táborában.

Cintia, a lánya, megérezte apja pszichikai állapotának romlását. – Tizenkét éves volt, amikor váratlanul közölte, hogy nem tér vissza többé az édesanyjához. Most is úgy érzem, hogy a döntése életmentő volt a számomra – mondja Cseuz László.

Apa és lánya – mindketten imádták a triatlont, az úszást – 1990-től együtt edzettek, versenyeztek. – Megesett, hogy a küzdelemben alulmaradtam – mosolyog az apa.

Amikor 1991 végén kitalálták, hogy elkerekeznek Barcelonába, rendszeresebbé tették az edzéseket. Úszás, futás, bicajozás szerepelt a programban. Cintia 16 éves volt, amikor első olimpiai útjukon 5198 km-t tettek meg, Barcelonáig napi átlagban 120, visszafelé pedig 200 kilométert bicikliztek. Akkor úgy tervezték, hogy négy év múlva Atlantában is ott a helyük.

Atlanta, 1996A rá következő évben komoly szervezőmunkába fogtak. Aztán Cintia úgy döntött, hogy mégsem tart vele. Főiskolai felvételi előtt állt, mellette junior magyar triatlonbajnokságra készült. Házassága után pedig Kanadában telepedett le férjével és kisfiával.

Cseuz László magára maradt. – Idegenekkel nem szívesen kerekeznék együtt ilyen hosszú úton – válaszolja, valahányszor rákérdeznek. –Általában reggel hatkor már nyeregben ülök, és este fél kilenckor fejezem be a napi, előre betervezett táv teljesítését.

Az atlantai út szervezésénél megfeledkezett arról, hogy Amerikában a távolságokat mérföldben mérik. – Mivel előre meghatározott napon várt egy szekszárdi triatlonista barátom, jelentősen növelni kellett a naponta megtett kilométereket – meséli.
 

Az atlantai út után még úgy nyilatkozott, hogy a következő olimpia helyszínére, Sydney-be eljutni túl veszélyes vállalkozás számára. Két évvel később – bár a tervet ő is őrült ötletnek tartotta – meggondolta magát.

Sydney, 2000Budapestre kerékpárral, onnan az ausztráliai Perthbe repülővel tette meg az utat. Ausztráliában 43 napig bringázott. Az ausztrál főváros előtti vadkempingezése kellemetlen élményként maradt meg benne: hiányos ruházata miatt éjszaka fázott, óránként tornáznia kellett, hogy így kimelegedve aludni tudjon. A kulacsában éjjel megfagyott a víz.

– Az athéni út 231 km-es napi átlagteljesítménye fizikailag nagyon kimerített, de már az út alatt tudtam, hogy Pekingbe is el kell mennem – meséli. – Az öt karika jegyében az ötödik olimpiai utamat terveztem Kínába.

Eleinte úgy gondolta, hogy Oroszországon és Mongólián keresztül közelíti meg Kínát. Erről hamar letett, mivel megtudta, hogy a vízumok megszerzése nehéz, de az is előfordulhat, hogy kerékpárral be sem engedik az országba. Ezért nyugat felé vette az irányt. Ausztria, Svájc, Franciaország, Spanyolország, Portugália útjait koptatva jutott el Lisszabonba, onnan átrepült New Yorkba, majd ismét kerékpárra ült, hogy – Kanadán át, egy Vancouver–Sanghaj repülőút közbeiktatásával – eljusson Kínába. (A Sanghaj–Peking közötti távolságot szintén kerékpáron tette meg.)

Peking után némi gondolkodási időt adott magának. Nyugdíjas testnevelő tanárként egyedül az életkora késztette arra, hogy mérlegelje a helyzetet. – Az ember 68 évesen már nem ficánkol annyira. Egészségesnek, fittnek éreztem magam, ám hogy mindez bebizonyosodjék, teljes körű orvosi vizsgálatot kértem – mondja.

Athén, 2004Az ismerős orvos szavai azóta is mosolyra késztetik: – Lacikám, ez fantasztikus! Irigylésre méltón jók az eredményeid. Nyaktól lefelé minden oké – szólt az orvos, majd a fejére mutatott: – Ott lehet egy kis probléma, hogy egy ilyen útra egyedül vállalkozol.

– Már eldöntöttem. Meg fogom csinálni! – jelentette ki határozottan.
 

A londoni út hatodik napján ezt írja barátainak drótpostán: „A tegnapi nap nem esett jól, így csak 170 km-t tekertem. A bal kézfejem állandóan zsibbad. Mindkettő szokott kormányzás közben is zsibbadni, de a kormány elengedése után azonnal megszűnik.”

Menni kell előre! Tovább! – győzködi olykor hangosan magát. Fizikailag soha nem kerülhetek olyan mélypontra, hogy feladjam!

Ráadásul többször is eltéved. Fájdalmai közepette nagy szüksége van a biztonságérzetre, ezért lehetőleg bicikliutakat választ. Würzburg előtt a korábban kerékpárral is használható út megváltozott, le is tanácsolják róla a rendőrök, de más lehetőségről nem tud, marad az úton. A rendőrök hamar rátalálnak, leszidják, majd útbaigazítják, hogyan jut el Frankfurtba. Mönchengladbach után lépi át a holland határt, Eindhovenben az unokahúga várja, egy nappal később Amszterdamban gyerekkori barátja, Lehota András hegedűművész látja vendégül. Amszterdamból Calais-n és Doveren át négy nap alatt ér Londonba.

Peking, 2008Hét esemény a világjátékokból – a nagy távolságok miatt ennyire futja Cseuz Lászlónak kevéske pénzéből és idejéből. A kajakosok most is fantasztikusak! A három aranyérem – Kozák Danuta egyesben, a Kökény–Dombi páros és a Kozák–Fazekas–Szabó–Kovács női négyes – győzelmét hatalmas ovációval fogadja a magyar tábor. – A szenzációs eredményt követően hidegzuhanyként ér a két szentesi pólóssal felálló női vízilabdacsapat veresége. Hiába lengettem a nézőtéren a Szentes feliratú nemzeti zászlót – jegyzi meg szomorúan Cseuz László. – Többre hivatottak.

De látja a női öttusázók versenyének záró szakaszát és a bronzérmes öttusázó, Marosi Ádám örömtáncát is.

Ezután „már csak” a 2362 kilométert kellett letekerni hazáig.
 

Odahaza, Szentesen barátok, ismerősök, rokonok vastapsa fogadja, s a városi fúvószenekar eljátssza a magyar Himnuszt. – Ma is úgy érzem, hogy ez az út volt a legnehezebb, pedig ez volt egyben a legrövidebb is – sóhajt fel.

London, 2012Brezovai Sándor kjokusinkarate-mester – többszörös Európa-bajnok – gyermekkora óta ismeri Cseuz Lászlót. Kiváló úszóedzőnek, nagyszerű testnevelő tanárnak tartja. Három olimpiai biciklitúrájának volt a főtámogatója.

– Olimpiai útjaival óriási tettet hajtott végre, úgy vélem, amit húsz év alatt véghezvitt, arra csak a legmegszállottabb, legfanatikusabb emberek képesek.

Mi az, ami erőt ad mindehhez? Cseuz László a sportolásra esküszik. Azt mondja, a sport tette akaratilag és lelkileg is erőssé. – A sportnak köszönhetem, hogy az életem nehéz szakaszában is felül tudtam emelkedni a megpróbáltatásokon. Útjaimat sem kirándulásként terveztem. Megköveteltem magamtól, hogy komoly sportteljesítmény legyen minden olimpiai út mögött. Huszonöt éven keresztül folyamatosan edzettem, sportszerűen éltem, hogy képes legyek a céljaim elérésére. Sikerült!

Vote it up
125
Tetszett?Szavazzon rá!