Kínai baba

Az Estée Lauder nemzetközi arca, a topmodell Liu Ven fényévnyi távolságba került kis falujától, most azonban visszatért

 

Slipping into a pair of blue Marc Jacob pants in the back of a rented van in Yongzhou, China, super model Liu Wen feels an unusual degree of jitters. Changing clothes on the go is standard practice for shooting on location, and under most circumstances China’s first supermodel is gracious and professional. But as the van pulls up to her old middle school, she peers worriedly out the window at the hundreds of frantic teenagers in white uniform jackets, spitting images of her former self. The students chant’ ‘Liu Wen, Liu Wen’’ and are armed with cellphone cameras and notepads for autographs.

Yet the anxiety wears off when she steps into the shrieking crowd, shaking hands and answering questions. ‘’I feel like here is home,’’ she says. ‘’It’s been a long time, but it still feels very warm.’’

At 24, Liu is not so far removed, in years, from her time at school. The daughter of a construction worker, she grew up in the southern province of Hunan, most famous as the birthplace of Mao Zedong and as a powerhouse of domestic pork production. Back then there were ‘’no fashion stores, not even fashion magazines,’’ Liu says, “Our sense of the outside world came mainly from South Korean soap operas.”

In other words, it was hardly fated that a girl from China’s pig country would become the global face of Estée Lauder and the first Chinese model to walk Victoria’s Secret’s runway. She has learned to wear stilettos and taught herself English. She moved to Beijing and then to New York City. Perhaps the only thing that remains the same is that she is single. ‘’I have never had a boyfriend,’’ she says. “In my school days, everyone thought I’m too tall for a Chinese girl. And now, I travel so much.”

Liu’s success rides largely on her looks. ‘’She’s not a soft, delicate beauty. But she has that very indefinable ‘It’ factor, full of presence,’’ a casting director for Victoria’s Secret told me.

Yet her rise is due also to the extraordinary moment in China’s history from which she emerged. With roaring economic growth every year of her childhood (Liu was born in 1988), Beijing was transformed and had become a magnet for China’s young dreamers -- artists, writers, designers, models -- by the time an 18-year-old Liu arrived there in 2006. She had come alone, clutching two suitcases full of warm clothes and snack foods her mother had packed. In 2005, she had won a modeling contest in Hainan province; her victory gave her the idea that modeling might be a career, but in no way assured success. She had come on a leap of faith.

In 2007, Liu was discovered by a creative director at Marie Claire International, and soon she was appearing in major fashion magazines. In 2009, she moved to New York, and today she is one of the most booked Asian runway models in the world.

Back in Hunan and in the rented van, Liu has fallen asleep. Outside, the view through the window changes from city to rolling fields where farmers toil in small plots still untouched by modern farm equipment. Both worlds, the ancient and the hyper-modern, exist in China today. And Liu has learned the art of slipping between them.

At about midnight, the van pulls into a rest stop. Liu and members of the crew wander into the 24-hour convenience store and stroll down its brightly lit aisles. She picks up a red tin containing a sugary concoction labeled ‘’Wang Zai Milk Drink.’’

 ‘’It’s my favorite from my teenage years,’’ she says nostalgically. Then, though half asleep, she had the good grace to offer to translate between the drowsy store clerk and the New York makeup artist.

‘’Yes, we have chips,’’ Liu said. ‘’Shrimp flavor or cheese flavor?’’ 

Ven, a szupermodell, szokatlan izgalmat érez, miközben a bérelt furgon mélyén a kínai Jungcsouban bebújik egy kék Marc Jacobs nadrágba. A menet közben átöltözés bevett gyakorlat a külső helyszíneken történő fotózások során, és Kína első szupermodellje általában mindenféle körülmények között megőrzi kedvességét és profi hozzáállását. De amikor a furgon az egykori középiskolája elé kanyarodik, Ven aggodalmasan les ki az ablakon a fehér blézeres, őrjöngő tinédzserek százaira, akik kiköpött másai korábbi önmagának. – Liu Ven, Liu Ven! – skandálják a diákok, mobiltelefon-kamerákkal és autogramra nyújtott noteszekkel felfegyverkezve.

Mégis alábbhagy benne a szorongás, amikor kilép a sikoltozó tömegbe, kezet ráz, kérdésekre válaszol. – Olyan, mintha még most is itt laknék – mondja. – Rég volt, de még mindig nagyon jóleső érzés.

24 évesen Liu nincs még olyan távol az iskoláskortól, legalábbis időben. Az építőmunkás lánya a déli Hunan tartományban nőtt fel, amely leginkább arról híres, hogy itt született Mao Ce-tung, valamint ez a kínai sertéstenyésztés központja. – Az én időmben nem voltak divatüzletek, se divatmagazinok – meséli Liu. – A külvilágot főleg a dél-koreai szappanoperákból ismertük.

Vagyis szinte semmi esély nem volt arra, hogy egy lány a kínai sertések hazájából az Estée Lauder kozmetikai cég nemzetközi arca legyen, valamint az első kínai modell, aki végigvonulhat a Victoria’s Secret kifutóján. Magától tanult meg tűsarkúban járni és angolul. Pekingbe, majd pedig New Yorkba költözött. Talán csak egyetlen dolog nem változott: még mindig szingli. – Soha nem volt fiúm – mondja. – Iskoláskoromban mindenki túl magasnak talált. Most meg rengeteget utazom.

Liu sikere nagyrészt a külsejének köszönhető. – Nem egy diszkrét finom szépség, de van benne valami meghatározhatatlan intenzív jelenlét – magyarázta nekem a Victoria’s Secret modellnyilvántartó főnöke.

De felemelkedése Kína történelmének azzal a rendkívüli pillanatával is összefügg, amelyből érkezett. Liu gyermekkora (1988-ban született) a dübörgő gazdasági növekedés éveiben telt, Peking átalakult, és mágnesként vonzotta az ifjú álmodozókat – művészeket, írókat, tervezőket, modelleket –, mire a 18 éves Liu 2006-ban megérkezett oda. Egyedül jött, két bőrönddel a kezében, amelyeket az édesanyja telepakolt meleg ruhával és harapnivalóval. 2005-ben már megnyert egy modellversenyt Hajnan tartományban; győzelme adta az ötletet, hogy esetleg modellként próbálkozhatna, de semmi biztosítéka nem volt a sikerre. A hit szárnyai repítették.

2007-ben a Marie Claire International kreatív igazgatója fedezte fel, és hamarosan felbukkant a vezető divatmagazinokban. 2009-ben New Yorkba költözött, és ma a világ egyik legkeresettebb ázsiai manökenje.

Otthon, Hunanban, a bérelt furgonban Liu elaludt. Az ablakból látható táj megváltozik, a várost a mezők látképe váltja föl, ahol a parasztok apró parcelláikon gürcölnek, és nyoma sincs a modern mezőgazdasági felszereltségnek. Mindkét világ, az ősi és a hipermodern létezik a mai Kínában. És Liu megtanulta a köztük való egyensúlyozás művészetét.

Éjfél körül a furgon megáll egy autóspihenőben. Liu és a stáb bevonul az éjjel-nappal nyitva tartó bolt fényesen kivilágított polcsorai közé. A modell felkap egy „Vang Caj tejital” feliratú konzervdobozt, amelyben valami cukros kotyvalék van.

– Ez a kedvencem tinédzserkorom óta – mondja nosztalgiával. Azután, bár még félálomban van, odapattan a laposan pislogó bolti alkalmazott és a New York-i sminkmester közé tolmácsolni.

– Igen, van chipsünk – fordítja Liu. – Garnélásat vagy sajtosat szeretne?

Vote it up
184
Tetszett?Szavazzon rá!