Kölykök veszélyben

Akár egy egész faj fennmaradása is múlhat néhány újszülött életben maradásán. Íme, pár elragadó példány

Kapcsolódó cikkek

Martin Hughes-Games egy új ismeretterjesztő sorozatot forgatva a legveszélyeztetettebb fajok után kutat az egész világon. Megkértük, vezessen naplót…

2009. december 3. Orosz Távol-Kelet
A BBC valóban szórja a pénzét! Fejenként 150 rubelbe (3 font) kerül, hogy itt lakhatunk egy kunyhóban az orosz erdő közepén. Izgalmas éjjelente kisétálni a „vécékunyhóba” (egy földbe ásott gödör egy kis fészerben). Körös-körül leopárdok, tigrisek és medvék nyomai a hóban! Ma –16 Celsius-fok volt.

December 4.
Filmezés közben egy amuri leopárd friss lábnyomára bukkanok a hóban. Linda Kerley (amerikai kutató) elmondja nekünk, hogy ma már csak 35 amuri leopárd él szabadon, s a legritkább nagymacskafélék közé tartozik a világon. Megdöbbent, hogy 14 éves itteni működése során Linda csak egyszer látott élő leopárdot ezekben a hatalmas erdőkben. A többit csak az elhaladó leopárdok által működésbe hozott kamerás csapdák készítette képekről ismerjük.

December 5.
Miközben felvesszük az eltervezett részeket, a befagyott folyónál egy jéggel borított kunyhót találunk. Linda közli velem, hogy ez a fürdőkunyhó, amelyet hetente csak egyszer fűtenek fel, hogy vizet melegítsenek neki meg az erdőőröknek heti egyszeri mosakodásukhoz. Linda nagydarab, csillogó szemű orosz férje segít megmosni a hajamat egy vödörben.

Utolsó éjszaka az orosz Távol-Keleten; holnap vissza Vlagyivosztokba (ha nem havazik). Linda szerint egyetlen rendkívül kemény tél, betegség vagy a vadorzók kicsit nagyobb aktivitása elegendő ahhoz, hogy az amuri leopárdok vadon élő populációja egy idény alatt kimúljon. Reményt egyedül a fogságban való tenyésztés adhat.

Megnézünk néhányat a kamerás csapdák által készített felvételekből – gyönyörűek ezek az állatok! Olyan különös leopárdot látni egy behavazott erdőben – én valahogy meleg égövi állatnak gondolnám. A bundájuk telenként csaknem 7,5 centi vastagra nő.

December 6.
SMS Emmának, a produkciós koordinátorunknak: BEHAVAZVA A VLAGYIVOSZTOKI REPTÉREN. REPTÉR EGYELŐRE ZÁRVA. KIRÁLY.

December 7.
SMS: MÉG MINDIG HAVAZIK, KIJUTUNK INNEN VALAHA? BOLDOG KARÁCSONYT!

2010. január 7. Nairobi, Kenya
Ma cumisüvegből megetettem Makenát, egy elárvult elefántbébit, aztán birkóztunk egy jót – végleg megadtam magam, amikor kezdte kitépdesni a hajam az ormányával. Ez nem ér! Hathatós emlékeztető ez arra, hogy még a legkisebb kölykök is elképesztően erősek.

Martin az elárvult elefántbébit, Makenát eteti Kenyában, a David Sheldrick Wildlife Alapítvány parkjában

Január 8.
Ha az ember elnézi az egymással játszadozó elefántbébiket, akik olyan boldognak tűnnek (lehet ilyet mondani? szerintem lehet), könnyen elfelejtheti, hogy mi mindenen mentek keresztül. A kis Makena napokat töltött el édesanyja teteme mellett, miután az orvvadászok lelőtték és darabokra hasogatták az anyaállatot – ennél az alapítványnál minden kis állat élete döbbenetes körülmények közt kezdődött. Néha lesújtó véleménnyel vagyunk az emberiségről – az itteni ápolók azonban teljes odaadással dolgoznak: a nap 24 órájában az elefántok mellett élnek, szó szerint egy fedél alatt alszanak a kicsinyekkel, hogy biztonságérzetet adjanak nekik. Az emberiség legjobb és legrosszabb tulajdonságait itt egyszerre lehet megtapasztalni. Daphne Sheldrick szerint, aki már 25 éve dolgozik ezekkel az állatokkal, rá kellett jönniük, hogy az elefántborjak lelki szükségletei ugyanolyan fontosak, mint a fizikai igényeik.

Február 15.
Mióta ideértünk, próbálom megtalálni Emilyt, de aztán végre találkozunk. Rendkívül érzelmes viszontlátás ez. Ez a masszív nőstény elefánt kiválik a csordából, átdübörög hozzánk (én a terepjáró tetején ücsörgök), és felajánlja az ormányát, hogy fújjam le (megtanultam, hogy kell rendesen üdvözölni az elefántokat!). Egyáltalán nem félelmetes – egyenesen megtisztelve érzem magam, hogy Emily úgy döntött, odajön hozzánk.

A háttérben két „nagynéni” közt bújik el aprócska elefántbébije. Emily tehát visszatért a vadonba, és párzott egy vadon élő bikával. A David Sheldrick Alapítvány mintegy 50 éves munkájának eredménye ez (Emily esetében 13 évé). Sikerült az első árvájukat visszajuttatniuk a vadonba – vagyis ezt meg lehet csinálni. Remélem, hogy Toby, a kameramanunk tud filmezni, mert a kocsi ide-oda billeg a nekidőlő Emilytől.

Április 14. Atlanta, Egyesült Államok
Ma megtudtam, hogy egy panda „bérlése” 1,1 millió dollárba kerül. A világ összes pandájának Kína a tulajdonosa, és ezeket az állatokat kölcsönözni lehet. Akkor hát a panda egy jól jövedelmező vállalkozás, vagy őszinte törekvés arra, hogy ezt a fajt megőrizzék? Most nagyon izgulok: holnap találkozom ugyanis az első pandámmal, Lun Lunnal.

Egy pandabébi az inkubátorban elszundít az ellenőrzés alatt, aztán visszakerül a mamájához

Április 15.
Egek! A pandák bámulatosak! Minden tudományos objektivitásom elszáll, mihelyt meglátok egy élő, lélegző pandát – nem akarok mást, mint felkapni és dédelgetni! MI AZ ÖRDÖG FOLYIK ITT?! Egyszerűen nem fér a fejembe. Nem tudom elhinni, hogy az ápolók itt ilyen kapcsolatban vannak a pandákkal. Olyan rendszerük van, amiben Lun Lun a parancsszavakra válaszul (némi eledel ellenében) hagyja, hogy bármit megtegyenek vele. Ma a hímnek, Yang Yangnak, még szemcseppet is adtak. Egyszerűen odatartotta a szemét, és hagyta, hogy belecseppentsenek.

Április 17.
A látogatásunkat úgy időzítettük, hogy Lun Lunnak párzási időszaka legyen és teherbe essen, de ő egyáltalán nem tűnik késznek erre. Remélem, jól számítottuk ki az időt, de mind ez idáig … semmi!

Április 19.
SMS: MENNYI IDEIG HOSSZABBÍTHATJUK MEG ITTENI TARTÓZKODÁSUNKAT?

Április 19.
SMS: OKÉ, DE MÉG SEMMI JELÉT NEM MUTATJA A VEMHESSÉGNEK. GONDOLOD, HOGY AZ IZLANDI VULKÁNKITÖRÉS BEFOLYÁSOLHATJA A DOLGAINKAT?

Április 19.
SMS: HŰ, HÁLA ÉRTE A JÓISTENNEK!

Április 20.
A Grúz Akvárium egyszerűen gigantikus – négy cetcápájuk van, te jó ég! Boeing–747-eseken szállították ide őket Tajvanról, gépenként kettőt-kettőt – komolyan mondom, ez elképesztő! Lun Lunnál még mindig a nagy semmi. Gyerünk, kislány! Nemsokára haza kell mennünk.

Április 20.
SMS: VULKÁNKITÖRÉS MIATT AZ ÖSSZES GÉP TÖRÖLVE. ÚJ FOGLALÁST KÉREK A SZÁLLODÁBA

Április 22.
SMS: HOUSTONBA AUTÓVAL NEW ORLEANSON ÁT. MEGPRÓBÁLOK GÉPET SZEREZNI

Szeptember 2. Ausztrália
Ma reggel felébredek, és szó szerint fogalmam sincs, hogy melyik ausztrál városban vagyok. Kiderül, hogy Adelaide-ban. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem hiszem, hogy jó ötlet volt megcsinálni a tasmánördög-sztorit a sorozat részeként – egy olyan állatról szóló epizód, melyet szörnyű ragályos rákbetegség miatt kihalás fenyeget, még a BBC1 számára is túl nehéznek tűnik. De most úgy vélem, tévedtem – sok szempontból pontosan erről szól A természet csodálatos kicsinyei sorozat.

Szeptember 5.
Be kell vallanom (egyenest a kamerába), soha nem láttam még eleven tasmán ördögöt, és úgy egy héttel ezelőttig nem is ismertem volna fel, ha látok is. Ezt a szégyent! Most az enyém egy aranyos (nagyon harapós!) kis ördögbébi, Mildred, miközben felvesszük a történet „nevelős” részét.

A házilagosan felnevelt tasmán „ördögfiókák” nem is tűnnek oly ördöginek

Találkozom Lorraine Dewey-val, aki egyike azoknak az inspiráló embereknek, akikkel a forgatás során ismerkedünk meg. A háza tele van elárvult kölykökkel, vombatokkal, oposszumokkal és tasmán ördögökkel, és mindőjüket ő gondozza.

Nem érzelgős, két lábbal jár a földön, és hihetetlenül elkötelezett. Ilyen emberek társaságában érzem a kicsinységemet.

Mi bemegyünk, felvesszük a filmet, és odébbállunk, de Lorraine számára a munkahét hét napból, a nap 24 órából áll.

Szeptember 8.
Egész nap kint vagyunk Stuart Huxtable-lel és a csapatával, ellenőrizzük és újra felállítjuk a csapdákat. A csapda célja az, hogy a fertőzött tasmán ördögöket eltávolítsák a populációból, és így megpróbálják megfékezni a betegség terjedését (közvetlenül, harapással fertőz). Stuart elmondja, hogy az állomány egyes helyeken 95 százalékkal zsugorodott.

A tasmán ördög olykor úgy fest, mint egy hatalmas fej, tele borotvaéles fogakkal, melyhez hátul egy kiskutya testét csapták hozzá. Stuart elképesztően jól kezeli az ördögöket, ha már a csapdából kiemelve a zsákvászon tarisznyába tuszkolta őket, de néha… megfogjuk ősi ellenségét, Roxanne-t, és ő újra megharapja Stuartot! Átharapja az ujját, minden csupa vér. Stuartot gyorsan a kórházba kell szállítani, hogy oltást kapjon.

Nem vagyok biztos benne, hogy ez a csapda-dolog sikeres lesz-e. Lehet, hogy a végén majd csak az egészséges, fogságban született populációk maradnak meg. Elképesztő, ha arra gondolok, hogy egy betegség egész fajokat törölhet el a föld színéről (és honnan az ördögből jött?).

Panaszkodom, hogy egy kicsit elfáradtam, mire egy segítőkész hölgy, Nadeen, a Mentsd meg a tasmán ördögöt! programtól hozzám fordul, és odaveti: – Ne nyavalyogjon itt nekem! – Iiigenis, Nadeen!

Szeptember 9.
A mai utolsó csapdából rémálom kerekedett. Stuart rögtön kijelenti, hogy nem tetszik neki szegény ördög tekintete, és igaza is van. Az állat száját és fejét ronda rákos sebek borítják, de az igazán rossz még csak eztán jön. Négy parányi, de makkegészséges picinye van az erszényében. Mit tehetünk?

Kétségbeejtő az este. Colette Harmison, az állatorvos, csapot-papot odahagyva négy órát autózik Hobartból, hogy megnézze, vajon szegény anya megoperálható-e, hogy legalább annyi ideig éljen, míg a négy kicsinye elég nagy lesz a gondozáshoz. Szegény Colette-nek a kamera jelenlétében kell megvizsgálnia az anyát és meghoznia a döntését. Meg vagyok győződve róla, hogy operálni fog, de tévedek – az egyik rákos seb már nagyon előrehaladott stádiumban van. Colette úgy dönt, hogy a legkíméletesebb dolog, ha ott nyomban elaltatja. Nem csak az anyát, de a négy kicsit is. Meg se tudok szólalni. Szörnyű! Ez az egész sorozat legkeservesebb része.

Szeptember 12. Csengtu, Kína
Az utolsó tervbe vett forgatás – pandatenyésztő és -kutatóközpont Csengtuban. Fogalmam sincs, mi vár rám.

Szeptember 14.
Elképedésemre megengedik, hogy bemenjek a négy fiatal pandához, amikor megkapják napi első étkezésüket – figyelmeztetnek, hogy reggeli után nagyon „játékosak”. Elkövetem azt a hibát, hogy feltételezem, olyan aranyosak és ölelni valók, amilyennek látszanak. Egy életre megjegyzem magamnak: soha nem feledni, hogy a pandák medvék – ami fogakat jelent, karmokat, lesben állást és ösztönt. Hasadó ing, cafatokra tépett farmer, vér! Fél órán át négy nagyon neveletlen pandakölyök játékszere vagyok. Remek! Szegény Steve-et, a kameramant szintén megtámadják, de ő derekasan filmez tovább.

„Megengedik, hogy bemenjek a napi első étkezéshez! Fél óráig négy nagyon neveletlen pandakölyök játékszere vagyok. Remek!”

Szeptember 16.
Csengtu elragadó hely, teljesen más, mint amire számítottam: elképesztően barátságos emberek; isteni vegetáriánus ételek; mindenütt valami váratlan. A stáb minden egyes tagja megtisztíttatja a fülét az utcai fültisztogatókkal! Az étlapon ilyen fogások sorakoznak: lazacok viadala Arctic Tony módra; zabpehelyben sütött galambdal; wokban sült kacsacsőr; tüzes karika víz alatti robbanással; és a farkaséhesek számára: Ausztrália sült zellerrel!

Tartanom és ölelgetnem kell egy parányi pandabébit, miközben a film utolsó kockája pereg. El sem hiszem, hogy ezt nekem szabad. Olyan, mint egy kicsi, álmos, élő baba.

Gyökeresen meg kell változtatnom a pandákról vallott felfogásomat. Reálisan szemlélve a veszélyeztetett fajnál első lépésként meg kell tanulni, hogyan szaporíthatók sikeresen fogságban ezek az állatok, mielőtt egyáltalán szóba jöhetne a második lépés, vagyis amikor visszatérhetnek a vadonba (amennyiben megfelelő élőhely található a számukra). Ez nagyon nehéz.

A Csengtuban született első 116 pandából mindössze 16 maradt életben – döbbenetes számok ezek. De több évtizedes kutatások után a túlélési arány ma már 95 százalék. Csak mostanában kezdenek komolyan gondolkodni azon a lehetőségen, hogy a pandákat visszajuttassák a vadonba. Ha ez sikerül, ezer meg ezer más faj is profitálni fog abból, hogy a pandák élőhelyén élhet. Rájöttem, hogy szükség van olyan ikonikus fajokra, mint a pandák, a gorillák és a tigrisek, amelyekkel fel lehet kelteni az emberek figyelmét és motiválni lehet őket, mert csak így van esély arra, hogy élőhely teremtődjék minden más állat és növény számára, amelyek ezen „ikonokkal” együtt élhetnek.

Október 9.
SMS Emmától: AZ IMÉNT KAPTAM E-MAILT ATLANTÁBÓL, LUN LUN VEMHES! OTT TUDSZ HAGYNI CSAPOT-PAPOT, HOGY HALADÉKTALANUL ELGYERE HOZZÁNK? MIKOR TUDSZ INDULNI?

Október 9.
SMS: CSOMAGOLOK!