Középkorú mama

A nők zöme manapság abban az életkorban vállalkozik az első gyerekre, amikor hajdan már az első kapuzárási pánikkal nézett szembe

Kapcsolódó cikkek

A szakértők azt mondják, a nők először karriert akarnak építeni, esetleg ki akarnak próbálni egy-két férjet, vagy ki akarják alakítani az életstílusukat. Egyesek még mindig a Tökéletes Pasit keresik, akinek szintén megvan a maga karrierje és életstílusa, tehát a párok egy ízléses kanapén ülve összevethetik az önéletrajzukat és a DNS-üket, ami a szüleik életéből még kimaradt.

A nők azt mondják maguknak: – Előbb élni akarok, érettebbé válni és tapasztalatokat szerezni. Így majd jobb anya válhat belőlem.

Ahogy a lottónyertesek, ők is kijelentik: – Nem fogja megváltoztatni az életstílusomat.

Önnön tapasztalataim birtokában hadd tegyem hozzá: – Hoppá! Nagy tévedés!

Az első gyermekem születésekor igazán érett: 36 éves voltam. A második váratlanul, 43 éves koromban érkezett. Családtervezés nélkül.

A férjem Sydney-t választotta otthonául, én Melbourne-t, így nem volt módunk gyermeket vállalni, mivel nemigen volt módunk találkozni, még kevésbé együtt lenni, egészen addig, mire mindketten abba a korba értünk, amikor az ember már hunyorog neonfényben. Nem a Tökéletes Pasira vártam. Fiatalabb koromban nem jutott eszembe gyermeket szülni.

Azt hittem, a kisbaba olyasvalami, ami végül megtörténik, mint a pubertás, a másnaposság vagy az új frizura.

Végül meg is történt, és én 36 éves voltam. A nőgyógyászom ekkor közölte, hogy a szüléskor adódó problémák esélye az életkor előrehaladtával egyre nő (a biztosítója mondta neki, hogy mondja ezt); hogy drámaian megnő annak valószínűsége, hogy a szülésnél segédletre (vákuumos szippantásra, hidraulikus légkalapácsra) lesz szükség, aztán, mire felépülök, már sor is kerülhet az első csípőprotézis-beültetésre. Mindez nem zavart, mert addigra mindent tudtam a narkóról, sőt rá is firkantottam a „Narkót most” feliratot a hasamra, arra az esetre, ha netán kritikus helyzetben elveszteném a beszédkészségemet.

Minden a tervek szerint zajlott. A férjemmel eljártunk a szülésre felkészítő tanfolyamra, ahol én – 36 éves, dolgozó nő létemre – megragadtam az alkalmat a szundikálásra, majd pedig arra ébredtem, hogy a méhszáj rejtelmeiben teljesen járatlan férjem halálra rémül a diaképek láttán.

Amikor már elmúlt a szülés kijelölt időpontja, egy szülésznő megrepesztette a magzatburkot, aztán behozott nekem megcsodálni egy nem sokkal korábban világra jött koraszülött ikerpárt. Az alig néhány órával azelőtt született ikrek elfértek a két kezében.

Nekem illett volna rögtön elérzékenyülnöm, és anyai érzéseket táplálnom születendő gyermekem iránt, ehelyett viszont kitört rajtam a frász.

Szülőcsapda
Idősebb anya • Minden olyan anya, aki tíz évvel idősebb a többi anyánál.

A baba fog kiválasztani • A hippik úgy tartják, hogy amikor elérkezik az idő, a gyermek szelleme beköltözik a leendő anya testébe, megfogan. A szex pedig valójában arra való, hogy az útvonalat akadálymentesítse.

Második gyermek • Az idősebb anyának a második gyermek olyan, mint a második kutya. Jó társaságot jelentenek egymásnak, ha az anya még tízéves korukban is győzi az iramot.

Gyomorégés • A terhesség alatt olyan gyomorégésre kell számítani, mintha az ember lenyelte volna a Tokyo Shock Boys együttest (a produkció során a csoport tagjai hatalmas lángnyelveket lőnek keresztül a színpadon, és még a szellentésüket is lángra lobbantják).

Bor • Alkalmas a gyomorégés csillapítására. Aztán már minden mást elhagy az ember lánya, csak a bort nem. Mivel a bor finom, és az idősebb anya pontosan tudja, hogy ha nem ihat bort, várhatóan nem fogja tudni túlélni, hogy ennyire meghízott.

Én nem tudok gondozni semmit, ami ennyire esendő és kiszolgáltatott. Be fogom ejteni a babámat a kanapé mögé – az ég szerelmére, tortából is nagyobbakat ettem! A méhszájam erre úgy összezárult, mint egy megriasztott kagyló. Ezért aztán valamiféle hormonkoktélt kaptam, egy szirén kémiai megfelelőjét, mely mintha azt mondta volna a kisbabámnak: „Nyugi, ne ess pánikba, keresd meg a legközelebbi alkalmas kijáratot, és mielőbb hagyd el a testet!” Jó néhány óra elteltével megkérdeztem a szülésznőtől: – Még mindig nem tágultam ki? Mostanra már egy francos elefántot is meg kellene tudnom szülni. Ja, és holnap konferenciahívásom lesz.

Futólag rám pillantott, és azt mondta: – Ó, hát már nyolc centiméter, mindjárt jön.

Milyen igaza volt: alig két hét múlva Victoria már meg is született. Mindeközben a másik osztályon a stramm, huszonéves fiatalok – akik végigjárták az összes tanfolyamot, és közben nem aludtak el – kipottyantották magzatjukat, minden rumli nélkül, mint a tökéletesre csiszolt gyémántokat, csevegés közben.

De ha ijesztőnek tartottam 36 évesen gyermeket szülni, 43 évesen újra felkeresni a nőgyógyászomat olyan volt, mint az isten háta mögött lerobbanás előtti este megnézni a megtörtént eseményeken alapuló, A haláltúra című horrorfilmet.

A császár mellett döntöttünk (emlékeznek rá, amikor a császár morzsa formájában még ennivaló volt?), mivel idősebb korban a dolgok már nem olyan rugalmasak. Bizonyos részek hajlamosak elpattanni, mint a kényelmes, régi bugyik gumija. Féltem attól is, hogy a műfogsorom fullaszt meg. Vagy hogy kiesem a járókeretből, amikor az orvos könyörög, hogy toljak.

Huszonévesen a születés csodája olyan varázslatos, mint a bimbóból kibomló virágszirmok. 43 évesen pontosan tudtam, milyen gyógyszerekre van szükségem. Amikor az orvos felemelte a gyermeket, én már ingatlanügyeket beszéltem meg az egyik nővérrel. Jóváhagyóan bólintottam, nagyjából úgy, ahogy az ember a boltban teszi, amikor megmutatnak neki egy kalapot, aztán visszatértem a fix és változó kamatokhoz. Azt hiszem, odaadták a babát a férjemnek, mintha ők már mehetnének is haza.

A meglepetések aztán folytatódtak az általános iskolában és a kamaszkorban. Ahogy a gyerekek cseperednek, a mamák csoportokat alkotnak. Ez elejét veszi annak, hogy egyedül igyanak. A mamacsoportok azonban épp olyanok, mint a gyerekcsoportok. Vannak menő mamák, sportos mamák, bunkó mamák, és mind találnak maguknak csoportot, kivéve az idősebb mamát, aki csak hét évvel fiatalabb a többi gyerek nagymamájánál.

Ez persze nem kell hogy nyugtalanítsa a mamát, hiszen érett ember, megérti az elutasítást, és megvannak a maga barátai (akik örökké külföldön vannak, állandóan utazgatnak, hiszen a gyerekeik már kirepültek otthonról), de a gyermeke igenis hátrányos helyzetű. Más mamák gyermekei egymással játszanak tanítás után, miközben az idős mama feltehetően szöszmötöl vagy szundikál, vagy ingerült levelet ír az önkormányzatnak. A gyermeke pedig ilyesféle kérdéseket tesz fel: – Te miért nem mentél el a többi mamával a Kylie Minogue-koncertre?

Ne feledjük: annyira vagyunk boldogok, amennyire a legboldogtalanabb gyerekünk. És lassanként feldereng, hogy a gondosan kialakított életmódunk negatív hatással lehet a gyerekre. Ők nem korosabb mamát akarnak, hanem belevaló mamát. Mindenki gondoljon bele, milyen öregnek tartotta a mamáját iskoláskorában – aztán adjon hozzá ehhez még tíz évet meg a nevetőráncokat, mindenütt, az egész testfelületen. Nem számít, milyen fiatalnak, fittnek érzi magát az ember. Egy húsz évvel fiatalabb mama mellett állva nem lehet az.

Az életstílus egyszer csak már nem olyan rokonszenvesen rugalmas, ahogyan elképzeltük. Vajon érdekli-e a gyereket, hogy az anyja vezető poszton dolgozik egy cégnél? Hogy a felvett hitelt már majdnem kifizették? Nem! Csak az számít, hogy jönnek ki azokkal a kortársaikkal, akiket kedvelnek.

Tehát a gyerekeink úgy nőnek fel, hogy megvetnek minket, amiért elrontottuk a gyerekkorukat, és évekig járhatnak majd miattunk drága pszichológushoz? Ezen túl kell lépni! Mert aztán jön a kamaszkor. Egy nő életében a két legviharosabb időszak a serdülőkor és a menopauza, nekünk pedig a kettőt egyszerre kell végigcsinálnunk!

Elnézést, kiabáltam? Mint tudják, kissé feszült vagyok. Hormonok ádáz, kataklizmaszerű találkozása ez. Az egész ház zeng az ugrándozó hormonszintek összeütközésétől. Időzített hormonbombák robbanhatnak bárhol, akár a vacsoraasztalnál is. Beleremeg a műfogsorod és a lányod köldökékszere egyaránt.

Életstílus-kiválasztás? Ugyan már! Elérkezik az idő, amikor minden porcikád egy kis hajókázás, ringatódzás, szöszmötölés után kiált. Úgy érzed, jó lenne megállni egy kicsit, és a trágyát szagolgatni a rózsatövek körül.

De nem lehet, mert a bakfis lányaid most próbálják ki a szexet, a drogokat, a rock ’n’ rollt és a netes játékokat. Jobban oda kell rájuk figyelni, mint amikor még kicsik voltak (és este nyolckor le lehetett fektetni őket). Nem engedhetik meg maguknak, hogy otthonról elköltözzenek, így a várva várt lassításról szó sem lehet, és helyette mi jöhet? Amfetamin?

A gyerekedért nem az óvodába mész, ahol nézegetheted a hortenziákat, hanem a farsangi buliról hozod el, vagy valamelyik bárból. Aztán meg szervezheted egyszerre a gyerek 18. és a te 60. születésnapodat! Egyezzünk ki! Szerzek egy lemezlovast az egy sorban táncoláshoz meg a polkához!

Szó se róla, megéri az egész, ez a nagy utazás. De ugyanúgy, ahogyan az egész életutunk esetében igaz, ezúttal is szeretnénk tudni, hová tartunk, mit vállalunk.

Mindannyiunknak érdemes fontolóra vennünk Jerry Seinfeld bölcs és lényeglátó gondolatát, aki az mondta: – A kevésbé járt úton sokszor jó okkal járnak kevesebben.

Vote it up
195
Tetszett?Szavazzon rá!