Közelkép: Charlize Theron

A többszörös díjnyertes színésznő bonyolult szerepek után kutatva lel sikerre

 

Charlize Theron is very tall and beautiful. These attributes would have been enough to forge a career playing submissive girlfriends or wives, but from the beginning she aimed at something different. She had no qualms in looking ugly to give realism to the character she played in Monster, the film that gave her an Oscar for Best Actress in 2004.

In Young Adult, her first film in three years, she plays another one of those unsavory characters she is so good at: Mavis Gary, a writer who has returned to her hometown determined to win back the boyfriend of her teen years, although this should mean stealing the husband from his wife and child. Her character is rejected by audiences, but Theron’s work in the film has been recognized with awards and nominations.

Theron, 36, a South African by birth, is very committed to her work as a cultural ambassador for her native country, and she is an active supporter of Africa Outreach Project, a charity that, through education, attempts to reduce the alarming AIDS epidemic there and stop sexual violence among youth.

Recently she was talked with Reader’s Digest about her work onscreen and off.
 

Reader’s Digest: You disappeared from the screen for a while. Did you need some time away to start fresh?
Charlize Theron: No, it wasn’t something conscious. I had agreed to participate in George Miller’s film that would be filming in Australia for a year. It was delayed. After 16 months, my agent said I could wait no longer and do nothing.

RD: Why do you keep looking for complicated roles?
Theron: I’m 36 years old, but feel like I’m just starting. I guess I’m just beginning to see where I want to evolve as an actress, and to work with people I’m interested in.

RD: How do you find these characters in you?
Theron: I think it comes down to my obsessive way of working. Once I accept a project I get obsessed and think about it constantly. I apply this obsession to everything I see and to everything I have seen in my life, such as art, music, etc. It goes on until the day I finish shooting.

RD: You tend to play characters that in real life you would not want to spend a second with. Why live with them for months?
Theron: I don’t agree with that. I’d love to have a drink with Mavis or Aileen. Maybe you think that I wouldn’t want to share anything with them because you see them as fictional characters. But when you begin to study them deeper, you realize that you have a lot in common with them, that many things aren’t as incomprehensible as they seem, and that they simply have to do with human behavior.

RD: Was it difficult to prove that you could be more than just a pretty face?
Theron: No. When you do something you really love, it’s hard to take it as a job or an effort. I think I couldn’t have done otherwise. My sense of pride won’t let me accept anything for free. I need to work to earn what I deserve, and that is something my parents taught me. It also helped that I have been a dancer for a while, that I lived in a disciplined world where everything is hard work.

RD: You wanted to be a dancer, and you worked as a model. When did it occur to you as a child to become an actress?
Theron: It didn’t. In the culture in which I grew up, we didn’t read all the time about famous actors, we didn’t know how the movies were made; we were very far from that. And I think the fact of not knowing this gave me the courage to try.

RD: You do a lot of charity work.
Theron: I think that in all aspects of life you have to do the things you love, and I love that part of my life. It’s an excuse to return to my country, and I think it is a huge part of my spirituality. Some people go to church. I like going to these communities and being with the people.

RD: How is Africa Outreach Project doing?
Theron: Wonderfully well. My director is there now, considering three new projects. I love what we do and believe in it. In a country where AIDS is so widespread, I think it’s my duty, mostly because so many people don’t know how to avoid becoming infected. That’s why we are trying to support non-governmental organizations working there to intensify the prevention campaign.

Külső adottságai már önmagukban megalapozták volna színésznői karrierjét az odaadó szeretők és feleségek szerepkörében, de neki más cél lebegett a szeme előtt. Nem esett nehezére, hogy csúnyára maszkírozva keltse életre A szörny címszerepét, amelyért 2004-ben a legjobb színésznőnek járó Oscarral jutalmazták.

Háromévi kihagyás után első filmje a Pszichoszingli, amelyben újabb ellenszenves figurát alakít remekül: Mavis Gray írónő azért tér vissza a szülővárosába, hogy elhódítsa gimnáziumi szerelmét a jelenlegi feleségétől és kisgyermekétől. A közönség a figurát viszolygással fogadta, de Theron alakítása számos elismerésben és díjban részesült.

A 36 éves, dél-afrikai származású Theron elkötelezett munkát végez szülőhazája kulturális nagyköveteként, és támogatja az Africa Outreach Project segélyprogramot, amely az AIDS visszaszorítását és az erőszakos szexuális cselekmények meggátlását tűzte ki célul.

A Reader’s Digest nemrégiben készült interjújában filmes és filmen kívüli munkájáról beszél.
 

Reader’s Digest: Egy darabig eltűnt a filmvászonról. Némi időre volt szüksége az újrakezdéshez?
Charlize Theron: Ez nem valami tudatos dolog volt. Beleegyeztem, hogy részt veszek George Miller filmjében, amelyet egy évig forgattunk volna Ausztráliában. De a forgatás késett. És 16 hónap múlva az ügynököm azt mondta, hogy nem várhatok tovább tétlenül.

RD: Miért keresi folyton a bonyolult szerepeket?
CT: 36 éves vagyok, de úgy érzem, valójában csak most kezdem kapiskálni, milyen irányban akarok fejlődni színésznőként és hogy érdekes emberekkel akarok dolgozni.

RD: Hogyan talál rá ezekre a figurákra saját magában?
CT: Azt hiszem, úgy, hogy rögeszmésen dolgozom. Amint elfogadok egy feladatot, teljesen belemerülök, attól kezdve folyton azon jár az eszem. Mindent, amit látok vagy valaha megismertem az életben – művészetet, zenét és így tovább – kizárólag ehhez a rögeszméhez mérek. És ez egészen addig tart, amíg befejeződik a forgatás.

RD: Olyan karaktereket alakít, akikkel az életben egyetlen percet sem töltene el. Miért él velük hónapokon át?
CT: Ezzel nem értek egyet. Szívesen meginnék egy italt Mavisszel vagy Aileennel. Ha az ember elkezdi mélyebben tanulmányozni őket, egyszer csak ráébred, hogy sok minden közös bennünk, hogy egy csomó dolog egyáltalán nem olyan felfoghatatlan, mint amilyennek tűnik, ezek a dolgok igenis összefüggenek az emberi természettel.

RD: Nehéz volt bebizonyítani, hogy ön több is lehetne, mint egy szép arc?
CT: Nem. Ha az ember olyasmit csinál, amit igazán szeret, nehéz pusztán munkának vagy erőfeszítésnek tekinteni. A büszkeségem nem engedné, hogy bármit elfogadjak ingyen. Muszáj, hogy megdolgozzam azért, amit elérek. Erre tanítottak a szüleim. Az is segített, hogy egy darabig táncos voltam és egy olyan fegyelmezett világban éltem, ahol minden a kemény munkáról szólt.

RD: Táncosnak készült és modellként is dolgozott. Gyerekkorában nem akart színésznő lenni?
CT: Soha. Abban a kultúrában, amelyben felnőttem, nem olvastunk híres színészekről, és nem tudtuk, hogyan készülnek a filmek. Azt hiszem, a tudatlanságom miatt volt bátorságom ahhoz, hogy megpróbáljam.

RD: Sok jótékonysági munkát végez.
CT: Szerintem az élet minden területén azt kell csinálnunk, amit szeretünk, és én szeretem ezt a részét az életemnek. Alkalmat nyújt arra, hogy visszatérhessek a hazámba, számomra nagyrészt ez jelenti a spiritualitást. Mások templomba járnak, én ezekbe a közösségekbe, hogy együtt legyek az emberekkel.

RD: Hogy megy az Africa Outreach Project?
CT: Remekül! Az igazgatóm most is ott van, hogy három új programot készítsen elő. Szeretem, amit csinálunk. Egy olyan földrészen, ahol ennyire terjed az AIDS, ez a kötelességem. Főleg azért, mert sok ember nem tudja, hogyan lehet elkerülni a fertőzést. Ezért támogatjuk az ott dolgozó civil szervezeteket a megelőzési kampány erősítésében.

Vote it up
173
Tetszett?Szavazzon rá!