Közelkép: Sting

A Police rockzenéje után a híres brit muzsikus sokféle stílust kipróbált hosszú pályafutása során. Legutóbb a szimfonikus zenekart

Megjelent: 2010. október

Kapcsolódó cikkek

Valaki azt mondta róla, „Ha még nem hallottál Stingről, akkor nem ezen a bolygón éltél az elmúlt 40 évben.” Sting, született Gordon Matthew Thomas Sumner, idén októberben ünnepli hatvanadik születésnapját. „Angol vagyok New Yorkban” (I’m an Englishman in New York) énekli egyik legnépszerűbb dalában, és még mindig New Yorkban él feleségével, Trudie Stylerrel és legkisebb gyermekével – a hat közül. Hosszú zenei pályafutása során Sting majdnem minden műfajt kipróbált. Tavaly megjelent Symphonicities című albuma saját dalainak szimfonikus zenei feldolgozását tartalmazza. Rajongói nem különösebben lepődtek meg rajta. A Symphonicities világ körüli turnéja részeként Sting Moszkvában interjút adott az orosz 1-es tévécsatorna Pozner című műsorában.

VP: Az egyik ok, amiért szimfonikus zenekarral vette fel a Symphonicities című albumát, az volt, hogy ilyet még nem csinált korábban. Fontos volt önnek, hogy valami újat próbáljon ki?
Sting: Szimfonikus zenekarral játszani nagyon kevés dalszerzőnek adatik meg. Kapva kaptam az alkalmon. Lehetőséget nyújt arra, hogy az ember megfigyelje, hogyan érnek meg a dalai.

VP: Amikor zenét szerez, gondol az üzleti haszonra? Például a Symphonicities klasszikus zenén alapul, ami nem a legszélesebb közönséget célozza meg.
Sting: Fiatalabb koromban mindenben az üzleti sikert tartottam szem előtt. Ahogy öregszem, rájöttem, hogy a zeneszerzés önmagában is elég jutalom. Szóval most általában már nem gondolok az üzleti sikerre. Persze örülök, ha megfizetnek. De a zene – az idő múlásával – egyre inkább eltölti a lelkem.

Sting koncert közben

VP: Milyen zenét szokott hallgatni? Sting Stinget hallgat?
Sting: Nem. Csak olyankor hallgatok zenét, ha valamit meg akarok tanulni. Nem szoktam a díványon heverészve feloldódni a muzsikában. Ülök, és gondolkozom: „Ezt mollban játssza, azt pedig dúrban.” Nekem ez a munkám.

VP: Nehéz volt olyan emberré válni, amilyen lett?
Sting: Mindig zenész akartam lenni, bár fogalmam se volt, hogyan csináljam. Befejeztem az iskolát, és iskolai tanár lettem. Sokszor változtattam állást. Aztán elhatároztam, hogy Londonba megyek, és évekig vártam a nagy lehetőségre. Soha nem bántam meg azokat az éveket. Ha azonnal sikeres lettem volna, nem tudnám értékelni, hogy milyen boldog vagyok most.

VP: Ki volt a legnagyobb hatással az életére?
Sting: Az édesanyám. Zongorista volt. A legkorábbi emlékem az, hogy ülök a lábánál és figyelem, ahogy le-föl mozgatja a pedálokat.

VP: Ugye katolikus iskolába járt?
Sting: [Igen.] Jó tanuló voltam, de az ottani oktatás nem volt éppen a legjobb.

VP: A testi fenyítés általános gyakorlatnak számított akkoriban. Megvesszőzték?
Sting: Volt év, amikor 42-szer. Egyszerre hat ütést kapott az ember. Három elviselhető, a negyedik gyötrelmes, az ötödiknél egyszerűen meg akarod ölni, aki ezt műveli veled, és a hatodik csapás lerombol minden hatalom iránti tiszteletet.

VP: Jelentős eredményeket ért el az iskolai sportban, ugye?
Sting: Futottam 100 és 200 méteren, hármasugró is voltam. Második lettem az angol bajnokságban – addig sohasem veszítettem. Ezután határoztam el, hogy zenész leszek.

VP: Fontos, hogy ön legyen a legjobb?
Sting: Igen, az. Szeretem a versenyt. Bár a zenében sohasem egyértelmű, hogy ki igazából a győztes.

VP: Találkozott már olyan emberrel, aki nem tudta önről, hogy kicsoda?
Sting: Részt veszek zarándoklatokon India-szerte. Néhány zarándoknak fogalma sincs róla, hogy ki vagyok, mert az út szélén alszom, vagy velük együtt gyalogolok. Mindez nagyon megnyugtató hatással van rám.

VP: 1988 óta támogatja az Amnesty Internationalt. Némelyik dalának nyilvánvaló politikai színezete van.
Sting: Figyelemmel kísérem, mi történik a világban. Nem vagyok hírelemző, de ha találok egy metaforát, amellyel kifejezhetem a politikai nézeteimet, megteszem.

VP: Segít megmenteni az Amazonas menti erdőket. Pontosan mit csinál?
Sting: A bennszülött lakosság nem kap semmiféle jogi védelmet. Egy nagyvállalat ad nekik fejenként 300 dollárt, cserébe kivágja az összes fát. Egy jogi szervezetet biztosítunk számukra, amely segít megvédeni őket. Az érdemi munkát a szakértőkre bízom. Én csak a pénzt teremtem elő.

VP: Van egy gazdasága Toscanában, ahol zöldséget termeszt, és el is adja egy élelmiszerboltban. Öné az üzlet?
Sting: Mindig szerettem volna egy fűszerüzletet. Eladjuk a fölösleges zöldséget, amit nem tudunk megenni. Bort és olívaolajat is készítünk – nagyon kellemes dolog. Bárcsak lenne időm arra, hogy magam szolgáljam ki a vevőket!

VP: Mik a zenei tervei?
Sting: Fogalmam sincs, mi lesz később. És őszintén szólva ennek örülök.

VP: Mit szeretne, hogyan emlékezzenek önre mások?
Sting: Nekem fontosabb az, hogyan fognak emlékezni rám a gyerekeim. Azt hiszem, jól neveltem a gyerekeimet. Boldognak és egészségesnek tűnnek. Szeretném, ha ők is jól nevelnék az övéiket.
 

A cikket angolul is elolvashatja itt.

Vote it up
205
Tetszett?Szavazzon rá!