Karácsonyi kaland

Olvasónk humoros története, melynek főhőse, Balambér, az autójuk, „aki” fogyasztott egy kicsit – nem is akármit

Kapcsolódó cikkek

A kilencvenes évek második felében a férjem a Hármashatár-hegyen volt hangármester. Sok fiatal járt oda repülni, repülőt szerelni. Voltak közöttük egyetemisták és szakközépiskolások, akik erre a pályára készültek. A férjem mint szakmai oktató segítette őket.

A fiatalok szerették, különösen az egyik osztály nőtt a szívéhez. Ezek a fiúk a gyakorlat befejezése után egy csemegekosarat ajándékoztak neki. Ebben volt mindenféle földi jó: drága kakaó, kávé, mogyoró, (lejárt szavatosságú) csokoládé, két üveg ital. A bort valamilyen családi ünnepen elfogyasztottuk, a másik ital megmaradt. Jókora üveg volt, címkéjén „vodka” felirattal. Hogy valójában mi volt benne, nem tudom, de az biztos, hogy bűn rossz volt. Nem vagyunk igazán ivós család, ünnepen, családi eseményen lecsúszik egy-két pohár, az is inkább sör vagy vörösbor.

Megkóstoltuk ugyan az ominózus röviditalt, de nem ízlett. Megtámadtunk vele mindenkit, aki nálunk vendégségben megfordult, de csak nem akart fogyni. Vagy a vendég volt kevés, vagy másnak sem ízlett. Végül a férjem különböző szerkentyűk – úgymint távirányitó, magnó – tisztítására kezdte használni

De úgy látszik, nem zsírosodtak eléggé, mert még mindig volt az üvegben úgy fél liter. Végül felkerült a konyhai beépített szekrény felső polcára, és annak rendje-módja szerint megfeledkeztünk róla.

Abban az évben fagyos karácsonyra virradtunk. Karácsony első napján szállingózni kezdett a hó. Ilyenkor általában a fiatalabbik húgoméknál jön össze a család. Sokan vagyunk, és nekik van nagy lakásuk.

Az idő tájt egy Zsiguli kombi boldog tulajdonosai voltunk. Családi „levetett darab” volt: amikor hozzánk került, már a 16. évét taposta. Piros volt, és jóindulatú, elvitt minket bárhová. Elfért benne hátul a zsák krumpli, a zöldség, néhány üveg befőtt és lekvár, no meg a fél disznó. (Ezeket a szüleim adták, nehogy éhen haljunk.)

A férjem vezette, mellette Anita lányunk ült (hátul rosszul szokott lenni). A hátsó ülésen én, ölemben a legkisebb, Zsuzsi, mellettem Orsi és Ildi, akik vagy énekeltek, vagy csipkedték egymást. Az autót családtagként kezeltük. Neve is volt: Balambér.
 

Karácsony délelőttjén a párom morózusan jött fel a parkolóból, ahol Balambér állt pirosan és útra készen. – A fenébe! Elfelejtettem ablakmosó folyadékot venni.

– Víz nem jó? – érdeklődtem naivan.

– Tanultál te fizikát? – kérdezte a férjem idegesen. – A víz ilyenkor megfagy…

– No és mit tesznek bele? – érdeklődtem azonnal a kémia után is.

– Hát – mondjuk –, alkohol…

Na, itt faképnél hagytam, mert eszembe jutott a szekrényben felejtett üveg. Diadalmasan nyomtam a kezébe: – Itt van, öntsd bele!

Szót fogadott, így aztán el tudtunk menni a családi összejövetelre. Este 9 óra tájban indultunk haza.

A gyerekek kérésére az Andrássy úton mentünk a Városliget felé. Esett a hó, az út kivilágítva, feldíszítve, gyönyörű volt. Bekanyarodtunk a Műcsarnok felé, amikor megláttuk a köröző lámpát. Rendőri ellenőrzésbe futottunk.

A férjem egy kortyot sem ivott, így nyugodtan nézett a dolgok elé. Megálltunk, letekerte az ablakot, és átadta a szokásos iratokat.

A rendőr behajolt az utastérbe, egyet-kettőt szimatolt, és már kapta is elő a szondát. Az eredmény természetesen negatív volt. Ketten nézték gyanakodva, majd az intézkedő közeg megkérdezte: – Nem ivott?

– Nem szoktam – válaszolta életem párja nyugodtan.

A rendőr behajolt az ablakon, és ismét szippantott egy slukkot. Na, itt esett le nekem az a bizonyos tantusz. Az ablakmosó tartályába öntött vodka párolgott diszkréten, beszagosítva az utasteret. Átvillant az agyamon, hogy megmagyarázom, de mit mondjak? Helyette elkezdtem hangosan kacagni. A rendőr rám nézett, és mindent értett (azt hitte): berúgott az asszony!

Szánakozó pillantást vetett a férjemre meg a gyerekekre, és intett, hogy mehetünk.

Amikor a nevetéstől szóhoz jutottam, megosztottam a felismerést a családommal. Kitört a nevetés.

– Balambért kellett volna megszondáztatni! – kuncogott Anita az első ülésen.

Így esett meg, hogy egy részeg autó szállított haza egy vidám családot karácsonyeste, végig a Hungária körúton. Mondanom sem kell, hogy épségben hazaértünk.

Vote it up
236
Tetszett?Szavazzon rá!