Karnyújtásnyira az álmoktól

Szörnyű balesete óta Koleszár Balázs az önsajnálat helyett aktívan sportol, és a sorstársain is próbál segíteni

Megjelent: 2011. november

Kapcsolódó cikkek

Koleszár Balázs olyan fiatalember, akire sokan szeretnének hasonlítani. Motorozik, síel, kerékpározik, még egy jet-ski nyergében sem jön zavarba, egyszóval éli a vagány fiatalemberek életét. Mialatt beszélgetünk, mindig ott van egy halvány mosoly az arcán, csinos barátnője pedig alig leplezett büszkeséggel hallgatja.

Mégis: Balázzsal vélhetően kevesen szeretnének cserélni. A 28 esztendős fiatalember ugyanis öt évvel ezelőtt egy szörnyű balesetben elveszítette a bal karját. A Nagykőrösi úton haladt a motorjával, amikor egy autós szabálytalanul kikanyarodott elé. Nyolc napig tartották mesterséges kómában, s amikor felébredt, az első összefüggő mondata az volt, hogy ezentúl csak versenypályán fog motorozni. – Fél évig kellett feküdnöm, volt idő átgondolni, hogy mihez is kezdjek. Voltak komoly depressziós időszakaim, de végül úgy döntöttem: küzdeni fogok. Hisz ez továbbra is az én életem, amit folytatni akartam, méghozzá úgy, hogy a lehető legteljesebb legyen.

Balázs azt mondja: a különböző sérült emberek interneten föllelhető pozitív példáiból rengeteg erőt merített. A legnagyobb hatással az az amerikai srác volt rá, aki kerekes székben ülve szaltókat, pörgéseket és egyéb kunsztokat mutatott be. Arra gondolt, hogy ha az akaraterő ilyen csodákra képes, neki sem kell lemondania az álmairól.

Elhatározta, hogy csak azért is újra motorozni fog. Hosszas keresgélés után talált egy kanadai gyártót, amely biciklizéshez készített művégtagot. Amikor a megrendelt protézis megérkezett, azonnal látta, hogy ez motorozáshoz gyenge, elment hát egy technikus ismerőséhez, s miután elmagyarázta, milyen irányú mozgásokat szeretne elérni, közös erővel szétszedték és újraépítették a kart.

Az átalakítás olyan jól sikerült, hogy egy teljesen új, addig ismeretlen konstrukció lett a végeredmény. Az eredeti protézishez képest még három forgótengelyt építettek a megerősített alkarba, amely így már alkalmassá vált a motorozásra. – Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor a balesetem után először nyeregbe ültem. Mámorító élmény volt, egészen meghatódtam.

A fiatalember ezzel a fejlesztéssel nem csupán egy régi szenvedélyét kapta vissza, hanem egy új életcélt is kitűzött. Elhatározta, hogy tovább tökéletesíti az általa megálmodott protézist. Három és fél év kemény munka árán jutott el oda, hogy ma már egy szinte tökéletes konstrukciót mondhat magáénak, ami profi gyártók figyelmét is felkeltette. Jelenleg egy miami cég érdeklődik a találmánya iránt a legkomolyabban, de szó van arról is, hogy az általa megépített protézist befogadja egy amerikai katonai rehabilitációs központ. Egy biztos: ilyen művégtagot korábban senki sem készített. Bármilyen egyenes kormányú közlekedési eszközhöz használható, vagyis aki Balázshoz hasonlóan elveszítette a karját, az ennek a segítségével újra biciklizhet, motorozhat, de akár egy qudra vagy hószánra is felülhet.

Két, hasonló sorsú magyar fiatalember is fordult már hozzá segítségért. Egy műkar ára nagyjából egymillió forint, de Balázs harmadáron, vagyis csak a gyártási költséget felszámítva adott nekik művégtagot. Egyikük a balatonfüredi Jónás Zoltán volt, aki tavaly októberben Balázshoz hasonló balesetet szenvedett. Ő az interneten talált rá a forradalmian új műkar gyártójára. – Egy ideig csak leveleztünk, majd két-három hónap elteltével Zoltán felvetette, hogy készítenék-e neki is egy protézist. Idén augusztusra készült el, s azóta nagyon meg van vele elégedve.

Balázs állítja: a családja nélkül nem sikerült volna új életet kezdenie

Balázs állítja: a családja nélkül nem sikerült volna új életet kezdenie. Szüleitől a mai napig minden erkölcsi és anyagi segítséget megkap, s ez nem csupán a gyógyulására, illetve a rehabilitációjára igaz. Édesapja és édesanyja 2006-ban létrehozták a Rider Baloo Alapítványt, amely hasonló sorsú emberek megsegítésével foglalkozik. Eddig három sérült embernek juttattak különböző protéziseket, és két újra motorozó sorstársnak is tudott segíteni az alapítvány, hogy gyártási áron motorhoz jussanak.

A fiatalember teljes életet él. Jelenleg egy nemzetközi fuvarozással foglalkozó cégben résztulajdonos, fordít, tolmácsol, szállításokat szervez, a műkarok kifejlesztése és készítése szinte már csak hobbi. A motorozásról persze nem akar lemondani, már csak azért sem, mert ez számára szinte kötelező rehabilitáció. Mivel a bal karját nem tudja használni, ahhoz, hogy a felsőteste egyenletesen fejlődjön, különböző gyógytorna-gyakorlatokat kellene végeznie gumiszalagokkal, fájdalmas hajlításokkal. A motorozás mindezt pótolja, s közben még jól is érzi magát. Ráadásul már nem csak motorozik és jet-skit vezet, hanem síel is, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. – Három éve indulok különböző versenyeken, tavaly a vancouveri paralimpián óriás-műlesiklásban a középmezőnyben végeztem.

Balázs a síelés révén ismerkedett meg egy másik fantasztikus sportemberrel, Erőss Zsolt hegymászóval, aki 2010-ben egy baleset következtében veszítette el a jobb lábszárát. Az alpinista, aki azóta protézissel hódítja meg a csúcsokat, azt mondja: becsülendő, hogy a fiatalember nem veszítette el az életkedvét és folytatja a régi életét. – Egy sérült ember számára két út van. Vagy az önsajnálatba menekül, vagy pedig még aktívabbá válik. Balázs ez utóbbit választotta, ráadásul úgy, hogy közben kitalált valami nagyon egyedit.

– Fejben sokat változtam: korábban türelmetlen voltam, most pedig tudok örülni az apró dolgoknak is – mondja Balázs. – Most például azon gondolkodom, hogyan lehetne egy műkart készíteni kite szörfhöz. A fejemben már megvan a megoldás, és hamarosan nekiállok kidolgozni. Jövő nyárra kész lesz. Alig várom már, hogy kipróbálhassam!

Vote it up
240
Tetszett?Szavazzon rá!