Kis magyar almatan

Milyen ismertebb almafajták léteznek a világon? Melyiknek milyen jellemző jegyei vannak? Melyik mire jó a konyhában?

Kapcsolódó cikkek

Az egyik leghétköznapibb, mégis legkedveltebb gyümölcsünk az alma. Felhasználási módja rendkívül sokrétű, hiszen a levesektől kezdve a főételeken át számtalan desszert alkotóeleme lehet. Ráadásul egészséges is: véd az Alzheimer-kór, a vastagbélrák és a magas vérnyomás ellen.

Aki viszont még nem merült el az emberiség legtöbbet emlegetett gyümölcsének fajtáiban, könnyen hiheti, hogy háromféle alma van csupán: piros, sárga és zöld. A kép ennél persze sokkal árnyaltabb, ezért összeszedtük a legfontosabb, nagyobbrészt itthon is kapható almafajtákat, és most eláruljuk, melyikből mit érdemes készíteni.

Jonatán
A nagy klasszikus. Valószínűleg ez jut mindenkinek először eszébe, ha almafajtát kell mondania: ez alapozta meg ugyanis a magyar almatermesztés világhírét. Tévedés azonban azt hinni, hogy nálunk is „született”. New York államban Jonathan Hasbrouck talált rá, róla is nevezték el. Éretten sárga-piros, húsa sárgásfehér, lédús. Általában szeptember közepén szedik. Friss fogyasztásra kiválóan alkalmas, de használhatjuk levesek, főzelékek, mártások, pürék alapanyagaként is. Pitébe, rétesbe mennyei töltelék készíthető belőle, sőt vállalkozó kedvűek almapálinka alapjaként is használhatják.

Idared
A fényes, élénkpiros héjú idared alma enyhén savas ízű, húsa halványsárga, néha pirosas erezet tűnik fel rajta. Kitűnő alapanyaga lehet szószoknak, kompótoknak, de finom pite-, illetve rétestöltelék is készíthető belőle. Aki szereti az almát a salátába, ezt a fajtát bátran beleteheti, sőt fagyasztásra is alkalmas.

Jonagold
Viszonylag új nemesítésű fajta. Az Egyesült Államokból származik, de Észak-Európában a legnépszerűbb. Elég nagy méretű, íze a savanykástól az édes-fűszeresig terjedhet, húsa lédús, krémsárga színű. Kiváló főzési-sütési alapanyag, tehetjük salátákba, desszertekbe, felszolgálhatjuk sajtok mellé, de szószalapnak is megfelelő lehet.

McIntosh
Kanadai almafajta, de már az USA-ban és Európában is termesztik. Piros vagy zöld színű héja ropogós, ízletes, húsa édes, lédús. Sütemények töltelékébe, szószokba kiváló, illetve nagyon finom almabort is készíthetünk belőle. Nem véletlenül idézi fel bennünk egy számítógép képét, hiszen Jef Raskin erről az almáról nevezte el találmányát, csak hozzátett még egy „a” betűt.

Granny Smith
Smith nagyi almáját a 19. század második fele óta ismerik. Nevét egy ausztráliai hölgy, Maria Ann Smith után kapta. Vad változata Új-Zélandon őshonos, de ma már szerte a világon, így nálunk is termesztik. A legismertebb zöld alma húsa kemény, lédús, íze a fanyartól a közepesen édesig terjed. Mindenre alkalmas: friss fogyasztásra, főzésre, almalé és pitetöltelék készítésére, aszalásra egyaránt. Ideális salátákba, mivel húsa nem barnul meg olyan gyorsan, mint a többi almáé.

Starking
Jellegzetes íze és illata van, ezért igen megosztja a fogyasztókat ez a bordó héjú alma, ami az amerikai eredetű red delicious egyik változata. Finom pálinkákat készítenek belőle, de közvetlen fogyasztásra is kitűnő.

A kevésbé ismert fajták
A zöld Bramley’s seedling tulajdonképpen főzőalma. Magas a savtartalma, lédús, kemény húsa főzés közben szétesik. Jó almapüré vagy chutney készíthető belőle. Inkább desszertalma a colonel yate, aminek íze édeskés, húsa lédús. A frissítően fanyar aromájú Weisser Klarapfel németes neve ellenére orosz almafajta. Kiváló kompótnak, rétes és más sütemények töltésére, almapürének. Németországból származik viszont a Kaiser Wilhelm, amit 1800 körül nemesített egy tanár. Igen édes, leginkább mustot érdemes készíteni belőle. A golden delicious az egyik legkedveltebb, nálunk is termesztett fajta, édes, aromás, közepesen lédús, nyers fogyasztásra és rétes, lepény, torta töltésére egyaránt alkalmas.

Egy kis érdekesség: sucre de pomme, avagy almacukor
A franciaországi Rouen városában helyi specialitásként a 16. század óta készítik, változatlan formában. A metódus nem túl bonyolult, az igen édes desszertalmát megfőzik, majd ennek levét még cukorsziruppal is összeforralják. Végül kis pasztillákat készítenek belőle, amelyeket meghempergetnek finom cukorban, és jellegzetes szürke-arany-fehér csomagolópapírban hozzák forgalomba, melyen a roueni óratorony sziluettje látható.

Vote it up
216
Tetszett?Szavazzon rá!