Korlátlan energia

Az egész világon hódító tajcsi fiatalnak és öregnek egyaránt használ

Kapcsolódó cikkek

Mindig is vézna voltam, akár egy karó, és nem különösebben sportos vagy izmos. Ráadásul alattomos gyulladás támadta meg az ízületeimet. Mit sem segítettek az olyan csodaszerek, mint a halolaj vagy a gyömbér, sem pedig borfogyasztásom csökkentése. Mégis az elmúlt hat hónap során szinte minden fájdalmam és nyavalyám eltűnt. Hatvanévesen újra át tudom lendíteni a lábamat a bicikli felett.

Minek köszönhető kirobbanóan jó erőnlétem és közérzetem? Megérintettem a mennyet és a földet. Megráztam a farktollaimat, és táncoltam a szivárvánnyal. Egyszóval, akárcsak világszerte több millióan, én is felfedeztem a tajcsit.

A taj szó szerint nagyot vagy határtalant jelent, a csi pedig belső energiát, az élet leheletét. Manapság a tajcsit belső kungfunak vagy mozgásos meditációnak tekintik.

Hongkongtól San Franciscón át Aucklandig és Koppenhágáig láttam embereket, amint ezeket a különös, lassú mozgásgyakorlatokat végzik egy parkban vagy más nyugodt helyen. Ráadásul hallottam a jótékony hatásokról is – egy ősi mondás szerint a tajcsi révén az ember hajlékony lesz, mint egy gyermek, erős, mint egy favágó, és tapasztalt, akár egy bölcs.

Mégsem hittem benne igazán. A jógát szörnyen untam, a kocogás pedig fájós térdű bicebócává nyomorított; ugyan mit remélhetek ettől a kínai hókuszpókusztól? A fiam azonban, aki a harcművészetek lelkes híve, rávett, hogy próbálkozzam meg vele. – Meglásd, megnyugtatónak fogod találni, apa – mondta.

Így hát londoni otthonunktól nem messze, egy templom előcsarnokában feleségem, Kate és én körbeálltunk kéttucatnyi idegennel – diákokkal, nagymamákkal, üzletemberekkel, egy neves újságíróval és egy tizenéves manökennel. Oktatónk, Kieran Hayes 31 éves, tagbaszakadt fickó volt, egykori rögbijátékos.

Nem sokat beszélt, egyszerűen nekilátott bemelegítő és nyújtó gyakorlatokat végezni, mi meg utánoztuk a mozdulatait. – Most pedig a nyolc brokátot – mondta aztán, és elkezdtünk egy gyakorlatsorozatot, amelyet évszázadokkal ezelőtt egy kínai tábornok dolgozott ki, hogy edzésben tartsa a katonáit.

A romantikus nevű lassú mozdulatok bizarrnak és egyszerűnek tűntek, ám távolról sem voltak olyan egyszerűek. Az elkövetkező másfél órában, mialatt szétválasztottam a felhőket és lelőttem az aranysast, minden izmom remegett.

Ám érdekes módon senki sem fújtatott vagy lihegett. Valami álomszerű állapotban siklottam egyik helyzetből a másikba, szinte úszni tudtam volna a levegőben.

Akadtak elgondolkodtató utasítások is: ...álljak úgy, mintha a fejem a plafonról lógna le, ...hajlítsam be a térdem, hogy mélyebbre kerüljön a súlypontom, és egyenesítsem ki a gerincemet, ...lélegezzem be mélyen a levegőt a hasamba.

Egy-két hónap múlva, a heti két foglalkozás és naponta otthon végzett gyakorlatok után csodás dologra lettem figyelmes. Fokozatosan visszatért a folyadék az ízületeimbe. Egész testem duzzadt az energiától, nyugodtabb és derűsebb lettem.

– Jártál valahol? – kérdezték a barátaim. – Olyan jól nézel ki!

De nemcsak én voltam ezzel így. – A vérnyomásom csökkent, sokkal jobban érzem magam – újságolta Kate. – Mintha megfiatalodtam volna.

A tajcsi eloszlatja a tévhitet, miszerint a testmozgás kizárólag akkor hatékony, ha izzadással és fájdalommal jár együtt

A tajcsi eloszlatja a tévhitet, miszerint a testmozgás kizárólag akkor hatékony, ha izzadással és fájdalommal jár együtt. Itt nem az erő és az erőfeszítés áll a középpontban, hanem az áramlás. A sport és a kemény testedzés a külső izmokat erősíti, a tajcsi viszont az egész testet, sőt az agyat is megdolgoztatja. Ahelyett, hogy a végsőkig kimerítené az embert, teljesen feltölti – képes lesz bármire.

A kínai néphagyomány szerint a tajcsit egy 14. századi taoista szerzetes, Csang Szan-feng dolgozta ki, aki megfigyelte, hogyan küzd a tóban a daru egy kígyóval. Elbűvölte őt a mozgás árapályszerű hullámzása, ahogy mindketten engedtek a másiknak, ugyanakkor nem hódoltak be. A szerzetes ezeket a mozgásokat harcművészetté formálta, amely a negatív és a pozitív erők egyensúlyának taoista elvén alapul.

Követői megfigyelték, hogy ha nagyon lassan végzik a mozdulatokat, akkor érezhetővé válik, mi zajlik le a testükben. Így a tajcsi egyben testmozgásformává vált.

Az órákon például, amelyeken a feleségemmel vettem részt, megtanultam a 24 lépésből álló rövid mozgássort. Minden egyes lépés („a fehér daru kiterjeszti a szárnyát”, „lengesd a karod felhő módjára” és így tovább) egy történetet mesél el lassított testnyelven.

Gyorsan végrehajtva azonban minden mozdulat alkalmazható önvédelemre is. Ha megragadom például a veréb farkát, azzal egy támadó ütésére reagálok úgy, hogy hátralendülök, elfordítom a csípőmet, és kibillentem őt az egyensúlyából.

Léteznek más mozdulatsorok is – a 32 lépésből álló forma fakard használatával, a 42 lépéses nemzetközi küzdőforma, a 108 lépéses hosszú forma és a „kéztolás”, melyben az ember egy könnyűsúlyú küzdelem során az állóképességét teszi próbára a partnerével szemben.

Az 1800-as évek elejéig csak néhány család űzte a tajcsit, de aztán egy Jang Lu-csan nevű paraszt évekig tartó gyakorlás után tanítani kezdte a királyi családot és másokat is Pekingben. Az ő úgynevezett jang stílusa lett az összes későbbi stílus alapja, és ma is ennek van a legtöbb követője.

– A tajcsinak több millió híve van Ázsiában, és nyugaton is rohamosan növekszik a népszerűsége – mondja Anthony Goh, az Amerikai Wushu-Kungfu Szövetség elnöke. – Nem kell tornateremben izzadni, és az ember élete végéig végezheti.

Nagy-Britanniában legalább 50 tajcsiszövetség működik, némelyiknek több mint száz egyesülete van. Hamburgban 125 tajcsioktató tevékenykedik. Kína szorgalmazza, hogy a tajcsit vegyék fel az olimpiai sportágak közé, és a sportág támogatásaképpen tízezer fehér ruhába öltözött tajcsiversenyző sorakozott fel a kínai nagy fal mentén.

Sokan hirdetik jótékony egészségi hatásait, és az állítások java részét orvosilag is igazolták. A sheffieldi Hallamshire Királyi Kórház kutatói például megfigyelték, hogy a szívinfarktuson átesett betegeknél a tajcsi csökkenti a pulzusszámot és a vérnyomást. Jelenleg azt elemzik a tudósok, mennyiben előnyös a tajcsi a koszorúér-betegségben szenvedők számára, illetve hogy segíthet-e megelőzni az újabb infarktust.

A tajcsi javítja az egyensúlyt, ezért különösen hasznos az idősebbek számára, akik az eleséstől való félelmükben nem mernek kimenni az utcára

– A tajcsi javítja az egyensúlyt, ezért különösen hasznos az idősebbek számára, akik az eleséstől való félelmükben nem mernek kimenni az utcára – hangsúlyozza Leslie Wolfson, a Connecticuti Egyetem egészségügyi központjának munkatársa. – Számos gyakorlattal ellentétben, amelyek bonyolultak vagy fájdalmasak, a tajcsi egyszerű és kellemes, ezért az emberek szívesen végzik.

Az Amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet és a Harvard nők egészségét felmérő programja egyaránt elismerte, hogy a tajcsi kifejezetten jótékony hatású az ízületi gyulladástól a szívproblémákig és a csontritkulásig a legkülönfélébb betegségek esetében.

Más vizsgálatok a cukorbetegség, a deréktáji fájdalmak és a depresszió esetében mutatták ki a tajcsi pozitív hatásait. – Ez a módszer valóban hasznos – állítja Bill Douglas, a tajcsi-világnap megalapítója.

Szóval hogyan is működik?

A tajcsimesterek híresek szűkszavúságukról, az 1993-as délkelet-ázsiai játékok aranyérmese, May Tan mégis elmagyarázott nekem néhány dolgot egyik hajnalban, a szingapúri botanikus kertben egy személyes foglalkozás után. – A lényeg: végezzen mély hasi légzést, így felélénkül a belső szervek vérkeringése – mondta. – Közben helyezze mélyebbre a súlypontját. Az ember súlypontja a köldöke alatt van, és ha a térd behajlításával mélyebbre helyezzük, miközben a hát egyenes marad, akkor felszabadul az erőtartalék, és nő az állóképesség. A belső erő a test összehangolása, az ízületek és az izmok ellazítása révén jön létre.

Hogyan fejthetnek ki ilyen erőteljes hatást a tajcsi lassú, lágy mozdulatai?

– A lágy nem azt jelenti, hogy petyhüdt – magyarázza Tan. – Azt jelenti, hogy együtt megyünk az áramlattal, ellazulunk a nehézséggel szemben. Az ősi kínai mesterek ezt úgy mondták, hogy az ember nyugodt, mint a hegy, de mozgásban van, mint egy folyam.

Döntő fontosságú a testtartás. Mindig szilárd támaszt kell találni a földön. Az ember hátrahúzódhat támadója elől, de a lábának szilárdan kell nyugodnia a talajon.

Mindezt Londonban tanultam meg azon a napon, amikor Kieran Hayes a „fehér daru”-állást tanította nekünk. Egész súlyomat az egyik lábamra helyeztem, a másik ujjhegyei súrolták a talajt, egyik kezemet kifordított tenyérrel az arcom elé emeltem, mintha meg akarnám állítani a forgalmat, a másikat az oldalamhoz szorítottam.

Tökéletes egyensúlyban voltam. Ekkor Hayes két kézzel megragadta és lefelé húzta a csuklómat. Különös módon, noha féllábon álltam, mégis csupán parányi energiával többkilónyi erőnek voltam képes ellenállni. Felfedeztem a tajcsi lényegét.

Vote it up
23
Tetszett?Szavazzon rá!