Kristályvarázs

Háromszáz méteres mélységben két bányász rábukkant a természet egyik kincseskamrájára

 

Deep below the surface of an isolated mountain range in Mexico sit two rooms of splendor: translucent crystals the size of mature pine trees. Lying atop one another, as though moonbeams suddenly took on weight and substance, the crystals are believed to be the largest in the world.

In April 2000, brothers Eloy and Javier Delgado found the structures while blasting a new tunnel in the Naica silver and lead mine of central Chihuahua. Eloy climbed through a small opening into a 30-by-60-foot cavern choked with the immense crystals. “It was beautiful, like light reflecting off a broken mirror,” he says. The cavern contained row upon row of shark-tooth-shaped formations up to three feet high, set at odd angles throughout.

A month later, the Naica miners found an even larger cavern nearby with even larger crystals – some over 50 feet in length. The Peñoles company, owners of the mine, kept the discoveries secret, concerned about potential vandalism. Few people, however, would venture inside casually: The temperature hovers at 150 degrees, with over 85 percent humidity.

“Stepping into the cavern is like entering a blast furnace,” says explorer Richard Fisher of Tucson. “In seconds, you’re saturated with sweat.”

Fisher’s emotions raced from awe to near panic. He says a person can stay inside the cave for only six to ten minutes before becoming disoriented. After taking a few photographs, he had to concentrate intensely on getting back out the door, even though it was only 30 to 40 feet away.

Geologists conjecture that a chamber of magma, or superheated molten rock, lying two to three miles underneath the mountain, forced mineral-rich fluids up through a fault. Over time, this hydrothermal liquid deposited gold, silver, lead and zinc near the surface. But in a few caves, the conditions were ideal for the formation of a different kind of treasure. Groundwater in these caves, rich with sulfur from the adjacent metal deposits, combined with calcium to form crystals on a scale never before seen by humans. This crystal form of the mineral gypsum – known for its pale translucence – is called selenite.

How long did it take the crystals to grow? Under perfect conditions: only about 30 to 50 years.

“You can hold most of the crystals on earth in the palm of your hand,” says Jeffrey Post, a curator of minerals at the Smithsonian Institution. “To see crystals that are so huge and perfect is truly mind-expanding.”

Mexikóban, egy Isten háta mögötti hegység felszíne alatt két pazar terem rejtőzik, melyekben kifejlett fenyőfa méretű, áttetsző kristályok sorakoznak. Az egymás hegyén-hátán fekvő, megkövült holdsugárhoz hasonló kristályokat a világ legnagyobb ilyen képződményeinek tartják.

A természet e csodáira 2000 áprilisában bukkant rá két fivér – Eloy és Javier Delgado –, miközben új járatot robbantottak a Chihuahua szövetségi állam közepén levő Naica ezüst- és ólombányájában. Eloy átkúszott egy szűk nyíláson, s 9x18 méteres teremben találta magát, amely zsúfolásig tele volt hatalmas kristályokkal. – Gyönyörű volt, mintha a fény tükörszilánkokról verődött volna vissza – mondja. A barlang padlóján csaknem méteres magasságú, cápafoghoz hasonló alakú, változatos szögekben megdőlt kristályok sorjáztak.

Egy hónap múlva a naicai bányászok még nagyobb barlangra bukkantak a közelben, amely még hatalmasabb kristályokat rejtett – egyes darabok hossza a 15 métert is meghaladja. A bánya tulajdonosa, a Peñoles cég titokban tartotta a felfedezést, tartva az esetleges rongálásoktól. Persze kevesen kószáltak volna véletlenszerűen ezekben a barlangokban: odabenn állandóan 66 Celsius-fok körüli a hőmérséklet, a levegő páratartalma pedig 85 százalék.

– Ha az ember belép abba a barlangba, úgy érzi, mintha olvasztókemencébe került volna – mondja Richard Fisher tucsoni kutató. – Pillanatok alatt csurom vizes lesz a verejtéktől.

Fisher kezdeti ámulatát hamarosan páni rémület váltotta fel. Elmondása szerint legfeljebb 6–10 percet lehet a barlangban tölteni, mielőtt az ember összezavarodna. Jóllehet ő is csak néhány fényképet készített, de komoly erőfeszítésébe került, hogy vissza tudjon találni az alig 8-10 méterre lévő kijárathoz.

A geológusok feltevése szerint a hegy alatt, 3-4 kilométer mélyen egy magmakamra alakulhatott ki, s az abban lévő rendkívül magas hőmérsékletű olvadt kőzetek hőjének hatására a földkéreg egy repedésén keresztül oldott ásványi anyagokban igen gazdag víz áramlott felfelé. A századok során a vízből arany, ezüst, ólom és cink vált ki a felszín közelében. Néhány barlangban azonban a körülmények egy másfajta kincs képződésének kedveztek. E barlangokban a közeli érclelőhelyeken áthaladó, s ott kénben feldúsult talajvíz egyesült a kőzetek kalciumával, s így jöttek létre az ember által soha nem látott méretű kristályok. A gipsznek ezt a színtelen, áttetsző kristály-változatát szelenitnek nevezik.

Hogy mennyi ideig tarthatott a kristályok kialakulása? Ideális körülmények között mindössze 30–50 év elég lehetett hozzá.

– A Földön létező kristályok többsége az ember tenyerében is elfér – mondja Jeffrey Post, a Smithsonian Intézet ásványtani gyűjteményének igazgatója. – E hatalmas és tökéletes kristályok látványa a tudatot tágító hatású élmény.

Vote it up
28
Tetszett?Szavazzon rá!