Látni tanultunk

Tárlatvezetőnk segítségével rácsodálkoztunk egy festményre – meg sok másra

Kapcsolódó cikkek

Nemrég egy családi kiruccanás során a feleségem, két tizenéves gyermekünk meg én pálmafák szegélyezte tengerparton sétáltunk, pompás ételeket ettünk a csillagos égbolt alatt, csodás úszómedencék vizében merítkeztünk, szikrázó napfényben fürdőztünk. Több oknál fogva mégis egy képtárban tett látogatásunk volt a legmaradandóbb élményünk.

Igen, egy képtárban.

A „múzeum”, „tizenéves” és „fénypont” szavak meglehetősen ritkán kerülnek össze egyetlen mondatban, de mi akkor csatlakoztunk egy családoknak szervezett programhoz, mely végül felnyitotta a szemünket.

Csoportunk huszonvalahány látogatóból állt, ugyanannyi gyerekből, ahány felnőttből. Tárlatvezetőnk, egy lelkes fiatal nő, nyomban egy olajképhez terelt bennünket, melyet az idősebb Jan Brueghel festett 1613-ban. Mindenkit arra kért, hogy nézzük a képet nagyon figyelmesen harminc másodpercig.

Aztán elhívott mindenkit a képtől, és megkérdezte tőlünk, mit láttunk rajta. Egy csomó kéz lendült a magasba.

– Madarakat! – mondta egy hétéves.

– Elefántot! – mondta valaki más.

– Varacskos disznót – tette hozzá egy kisfiú büszkén.

Miután mindenki megnevezett egy-egy állatot, madarat, amit a képen látott, tárlatvezetőnk felolvasta nekünk a lejegyzett listát, majd azt kérdezte: – Úgy gondolják, hogy mindent felsoroltunk, ami a képen látható?

– Nem! – hangzott a válasz kórusban.

– Úgy gondolják, többet látnánk, ha újra megnéznénk?

– Igen!

Aztán kiosztott két-két képeslap méretű képrészletet minden családnak. Minden képeslap az egész kép körülbelül egytizenketted részletét ábrázolta. Arra kért bennünket, hogy egy percig vegyük alaposan szemügyre ezeket, és igyekezzünk valami olyat találni rajtuk, amit addig senki nem nevezett meg. Körülbelül egy perc múlva mindegyik csoporttól megkérdezte, mit találtak.

– Pávákat! – jelentette be egy szemüveges kisfiú.

– Tevéket! – mondta egy másik gyerek.

– Pulykákat!

– Papagájokat. Otthon ilyen van nekünk! – csatlakozott egy másik csemete.

– Oroszlánokat!

Tárlatvezetőnk gondosan lejegyzett minden állatnevet. Aztán ránézett a gyerekekre. – Úgy gondoljátok, most már mindent láttunk, ami a képen van?

Az édenkert, Noé bárkájába tartó állatokkal (	id. Jan Brueghel). Az olajfestmény több változatban is létezik, látható a Szépművészeti Múzeumban is

Visszaterelte a csoportot a képhez, és friss szemmel néztük meg újra. – Mi mást látnak még? – kérdezte, mi pedig baglyokat vettünk észre, egy pásztort, a távolban egy várat, hosszú sort alkotó állatseregletet és egy parányi hajót a háttérben.

– Felfigyeltek valamire az állatoknál?

– Mind kettesével vannak! – mondta a csoport egyik legifjabb tagja.

– Így van – helyeselt vezetőnk. – Ismernek olyan történetet, melyben kettesével vannak az állatok, és egy hajó is szerepel benne?

Csönd lett, majd egy olyan kislány szólalt meg, aki addig még egyszer sem: – Noé bárkája.

Tárlatvezetőnk ezután arról beszélt, hogyan mondhat el egy történetet egy festmény, majd elmagyarázta, miként használta az idősebb Jan Brueghel a festékeit és ecseteit a vásznon, hogy egy régi történetet új felfogásban láttasson. Miközben beszélt, nekem az járt a fejemben, amit mi ott mindannyian megtanultunk: hogy busásan megtérül az odaadó figyelem, az összpontosítás, az, ha valóban megtanulunk látni. Mi ott megtanultuk minden egyes részlet értékét megbecsülni, csodálni azt, hogy mennyi apró részlet alkot egységes egészet.

Fél órával később, amikor a képtár kapuján kilépve arról beszélgettünk, milyen gondos részletességgel tett élővé a festő még a távolban repülő madárrajokat is, mélykék volt felettünk az ég, a zöld levelek közül bíborszín virágok bújtak elő, madarak csicseregtek az esüstösen csillogó fákon, a távolban pedig agyagszín háztetők ragyogtak, a háttérben a szikrázó tengerrel.

Önkéntelenül is mindannyian megálltunk, hogy gyönyörködjünk a látványban, és én akkor rájöttem, hogy egy kis csoda lépett be az életünkbe: a tárlatvezető lelkesedése egy 400 éves álom iránt csodás új fényben tüntette fel világunkat.

Vote it up
22
Tetszett?Szavazzon rá!