Légikísérők titkai

Amit a stewardess szívesen elmondana önnek a boldogabb és biztonságosabb repülés érdekében, illetve saját magáról

Ki akarja nálam húzni a gyufát? Tegye csak a kézipoggyászát az ülés feletti teli rekeszbe úgy, hogy legalább 15 centire kilógjon, majd gyorsan üljön le az ablak mellé, és várjon türelemmel valaki másra (rám!), hogy arra járjon és megoldja a fizikai feladványt, amelyet éppen létrehozott!

 Igen, az utasok valóban hihetetlenül udvariatlanok… de az nem segít, ha ellopom a sörüket, ha ordítok velük, vagy ha kiugrok a repülőből. Egy fegyelmezetlen utast azzal lehet legjobban leszerelni, ha az ember udvariasan bemutatkozik neki, megkérdezi az illető nevét, és valami olyasmit mond neki, mint „Én hihetetlenül kedves voltam önnel három órán át. Miért viselkedik így velem?” Általában ez a többi utast az utaskísérők oldalára állítja, és olykor még meg is tapsolnak minket.

 Nincs minden városban pasink! Az átlagéletkorunk pedig manapság 44 év.

 Ismerős helyzet? Felszolgálok egy csésze kávét és megkérdezem: tejjel vagy cukorral? Ön megkérdezi: Mi? Én azt kérdezem: Tejjel vagy cukorral? Ön azt válaszolja: Mi? Kérem, emberek! Mégis, mit gondol? Mit fogok öntől kérdezni, miután átnyújtottam a kávéját? A kedvenc színét?

 Ha kisgyermekkel utazik, és folyamatosan csak csengőhangot, csengőhangot, és megint csak csengőhangot hall, kérem, ellenőrizze, hogy véletlenül nem éppen az ön gyermeke játszik-e a légi kísérőt hívó gombbal!

 A mellékhelyiség ajtajának használatához a repülőn nem kell Nobel-díj! Tolni…

 Ha csecsemővel utazik, hozzon pelenkát! Ha cukorbeteg, hozzon fecskendőt! Ha magas a vérnyomása, ne felejtse el a gyógyszerét! Ily módon nem kényszerülök arra, hogy egészségügyi tamponból és párnahuzatból fabrikáljak pelenkát, vagy hogy a hangosbeszélőn keresztül érdeklődjek, hogy van-e valakinek egy mozgósítható inhalátora!

Kíváncsi más hivatások képviselőinek titkaira is?
Ismerje meg a pilóták, az állatorvosok, a kórházi nővérek, a fogorvosok, a profi fotósok, a tévészakácsok, a pincérek, a sebészeka rendszergazdák és a kardiológusok műhelytitkait!

 Ha esetleg nem vette volna észre, mások is vannak a gépen! Ne vágja a körmét, ne horkoljon önfeledten teli tüdőből, vagy ne végezzen egyéb szigorúan személyes vonatkozású ügyet a takaró alatt!

 Ha a tengerentúlra utazik, tegyen magának egy szívességet, és hozzon tollat! Elképzelni sem tudja, hány ember utazik írószerszám nélkül, pedig erre szüksége van, hogy kitöltse a bevándorlási nyomtatványt. Nálam is van egy pár darab, de 200 darab nincs!

 Az utasok mindig odajönnek hozzám, hogy árulkodjanak egymásról. „Megtenné, hogy szól neki, hogy emelje fel a háttámlát?” „Nem hagyja, hogy én is használjam a könyöktámaszt!” Nem vagyok óvó néni!

 Tényleg éppen akkor muszáj kimenni a mosdóba, amikor a másfél mázsás felszolgálókocsival birkózom a folyosón? Tehát lehetetlen 90 másodpercet várni.

 Nehezére esik köszönni és elköszönni? Mi minden járaton háromszázszor megtesszük, és körülbelül negyven utasnak sikerül fogadnia és viszonoznia azt.

 Kérem, ne bökdössön és ne is ráncigáljon! Komolyan mondom! Senki sem szereti, ha megbökik, de a repülőgépen ez, ha lehet, még rosszabb, mivel ön ül, én pedig álló helyzetben vagyok, ezért többnyire sikerül a személyesebb zónákat eltalálni. Bizonyára nem jutna eszébe ráncigálni a pincérnőt sem, ha netán ketchupot vagy egy villát szeretne, igaz?

 Nem lustaságból nem segítünk. A szabályzat tényleg megtiltja számunkra, hogy poggyászt emeljünk és betegyük azt ön helyett a felső poggyásztartóba, habár „segíthetünk” önnek.

 Nem érdekel, hogy tagja kíván lenni annak a bizonyos „mile-high” klubnak, amelynek tagjai szeretkeztek már repülőút során. Tartsa magán a ruháit! Különben is igencsak szűkösek és piszkosak azok a mellékhelyiségek.

 Ha meghallja, hogy éppen orvost hívunk valakihez, vagy azt látja, hogy oxigénpalackkal, defibrillátorral vagy elsősegély-készlettel sietünk valahova, az éppen nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy takarót vagy diétás kólát kérjen tőlünk.

 Az egyetlen hely ahol pisilni szabad a repülőn az a mosdó. Nincs apelláta.

 Ne kérdezze meg, hogy szabad-e a mellékhelyiségeket használni, amíg a repülőgép a földön tartózkodik! A válasz értelemszerűen mindig igen. Azt gondolja talán, hogy ami a vécébe kerül, az azonnali hatállyal ki is ömlik az aszfaltra?

 Tényleg elvárja, hogy elvegyem öntől a frissen használt papírzsebkendőt? Vagy a gyermeke használt pelenkáját? Mindjárt visszajövök, csak felveszek egy gumikesztyűt.

 Hogyne! Szívesen megvárom, amíg átkutatja az üléstámlán lévő zsebet és a padlót csoki papír és más szemét után, hogy egyenként helyezze azokat az általam körbehordozott szemeteszsákba! Ne is törődjön azzal a mindössze 150 utassal, aki arra vár, hogy kiszolgáljam!

 Sajnálom, hogy végtelenül sokat kell várni a kerekes székre, de kérem, értse meg, hogy erről a légitársaság egyáltalán nem tehet! Ez a szolgáltatás az érkezési repülőtér feladata, és olykor sajnos nem ez a legfőbb prioritásuk.

Vote it up
209
Tetszett?Szavazzon rá!