Légy önmagad, varrass tetkót!

Vajon mi késztet embereket arra, hogy sok pénz és fájdalom árán szerezzenek eltüntethetetlen jeleket?

Kapcsolódó cikkek

Amikor kicsi voltam, anyukám mindig azt mondta, senkit nem szabad megbámulni, mert az illetlenség. Most, hogy nagy lettem, már tudom, hogy nem volt teljesen igaza. Van, akit meg szabad bámulni, sőt, illik. Mi több, az az illetlenség, ha nem bámuljuk meg, mert épp azért olyan, amilyen, hogy végre megbámulják. Ha juszt se bámuljuk meg (például félreértelmezett illendőségből) a homlokába égetett, átdöfött szívecskét, miszerint Szeretlek, Anyuci, még képes, és elveszíti az identitását, és hogy visszanyerje, újra a tetoválószalonba rohan, hogy magára varrasson még valami önazonosat. 

Vajon mi készteti embertársainkat arra, hogy többórányi fájdalmat, nehezen gyógyuló sebeket szenvedjenek el, majd eltüntethetetlen jeleket viseljenek egy életen át? 

Van, aki talán azért varratja magát, hogy bizonyítsa, szerelme szilárd és megingathatatlan. Például az a tottyadt bácsi az útépítésen, aki a háta közepére égette Valika arcképét és aláírta: Örökké szeretni foglak. Igaz, ahogy az évek múltak, újabb aktuális kedves mosolygott Valika körül egyre nagyobban, míg már nem is maradt szabad hely vén barátunk felsőtestén és karjain. Volt abban valami szívszorító, ahogy a hajdan feszesre festett női arcok együtt aszalódtak Tottyadt bácsi bőrével. 

A múltkor a strandon hetvenes, ősz loboncos rocker közeledett a kismedencéhez, a már betűket ismerő gyerekek nagy örömére, mert a bácsira minden rá volt írva, amit nem volt szabad kimondani sem otthon, sem az iskolában. No meg rajzolva is volt csupa „fúdeizé!” ábra, ami csak a felsősök biológiakönyvében látható, méghozzá precízen, mindkét nem anatómiájából. Ja és feliratozva, ha valaki nem jönne rá… Lett is nagy pfujjogás meg vihogás, aztán a rocker becsüccsent a vízbe, mire gyorsan kiürült a gyerekmedence. (Hoppá, lehet, hogy erre kell neki a tetkó?) 

De láttam már japán üzletember nyakára varrt óriási legyet, méghozzá kidolgozva, árnyékolva, hogy tényleg azt hihette az ember, valódi. Vajon hányan csaphatják nyakon szegényt naponta, hogy: Jé, bocs… ez csak tetkó? És vajon hányan vághatják gyomorszájon a túlérzékenyek táborából azt a kackiás bajuszú, horvát halárus fiatalembert, akinek a feneke fölötti hatalmas SZÍVBEN az áll, hogy YOUR MOM? 

Akinek nincs más ötlete, ám mégsem szeretne lemaradni, elég, ha annyit varrat magára: TETKÓ. Abból is ért a magyar.

Hogy ki miért roncsoltatja össze magát, örök rejtély. De legalább mi, varratlan bámészkodók hadd profitáljunk belőle. A tetkó ugyanis kiváló személyiségteszt, ha ránézel a „hímzésre”, rögtön tudhatod, kivel állsz szemben. Ha csak rajz, a tulaj tán nem is tud olvasni. Ha csak egyszínű, akkor Ricse-rajongó, ha kacskaringós mintás, akkor romantikus, ha geometriai mintás, akkor kissé darabos, ha spórolós, tangabugyit varrat magára, ha praktikus, akkor szorzótáblát, ha közhasznú, szemészeti olvasótáblát. Ha tetőtől talpig ér a tetkója, akkor mazochista, ha garfieldos, akkor heherésző típus, ha a borotvált fejbőrén van, akkor pedig óvatos. 

Akinek nincs más ötlete, ám mégsem szeretne lemaradni, elég, ha annyit varrat magára: TETKÓ. Abból is ért a magyar. 

Szóval csak azt akartam mondani, hogy óvatosan kell egymást bámulni meg nem bámulni, mert ahányan vagyunk, annyiféle módon fejezzük ki magunkat a világnak és válunk ezáltal – hitünk szerint – valakivé. Van, aki hidakat épít, van, aki illatos kenyeret süt, van, aki embert gyógyít, van, aki kibírja három hónapig a valóvilág-házban, és van, aki pucsító majmot tetováltat a sörhasára, méghozzá úgy, hogy a köldöke legyen a majom fertályának a közepe – így próbálva mosolyt csalni embertársai fáradt arcára. Pedig talán az is elég lenne, ha elmondana egy viccet.

Vote it up
187
Tetszett?Szavazzon rá!