Lépésről lépésre

Lehetséges, hogy egy tudós és egy sebész talpra állítson egy lebénult férfit? Nos, a jelek szerint egy lengyel–angol párosnak sikerült

Kapcsolódó cikkek

Amikor Geoff Raisman brit idegtudós belépett a wrocławi Gerincsérültek Rehabilitációs Központjának egyik napfényes kórtermébe, azonnal észrevette a férfit, aki tolószékben ült az ablaknál. Raisman nem tudott úrrá lenni idegességén: Paweł Tabakow idegsebésszel olyasmire készültek, amit még soha nem tett senki. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerrel járnak, és még kárt is okozhatnak. Ugyanakkor a várakozás lelkes izgalommal is járt. Több évtizedes fáradságos kutatómunka után 2012 tavaszán lehetőségük nyílt arra, hogy talpra állítsanak egy lebénult férfit.

A tolószékben ülő Darek Fidyka a padlóról a két orvosra emelte tekintetét. A vékony, jóképű, harmincas éveiben járó férfi élete legszebb éveit élhette volna. Valaha szeretett táncolni, vadászni, focizni. De két évvel korábban mindettől megfosztották, amikor a barátnője korábbi férje késsel rátámadt, és a gerincvelőt megsértve deréktól lefelé megbénította.

Tabakow elmagyarázta Fidykának, hogy az általa javasolt forradalmian új eljárás két műtétből áll. Először a sebészek óvatosan eltávolítják agya elülső részéből az orrürege fölött lévő két szaglógumó egyikét.

Ezek a gumók közvetítik az ingerületeket az orrból, nekik köszönhetjük, hogy szagokat érzünk. Különleges, úgynevezett OEC-sejteket is tartalmaznak, amelyek a szaglóideget védik, illetve lehetővé teszik, hogy a szennyezés vagy fertőzés miatt sérült idegrostok újratermelődjenek. Ez a terület az idegrendszer regenerálódásra képes része.

Fidyka OEC-sejtjeit tenyészteni fogják, majd a sérült gerincvelőbe juttatják. Miért? Hogy a gerincvelőben megsérült idegrostokat növekedésre serkentsék. Mindkét beavatkozás kockázatos, ráadásul semmi sem garantálja, hogy Fidyka lába valaha is megmoccan.

A Wrocławtól 160 kilométerre fekvő kis faluból származó építőipari munkás és önkéntes tűzoltó éberen figyelt, le nem vette a tekintetét Raismanról, arról a kutatóról, aki elsőként jött rá, hogyan regenerálódnak a szaglórendszer sejtjei. – Kérdezze meg tőle, miért akarja ezt a műtétet – kérte Fidyka Tabakowot.

Raisman elgondolkodott, érezte, mekkora felelősség nehezedik rá. Csak Európában 333 ezer ember él gerincvelő-sérüléssel. – Nos, a tudomány kötelez arra, hogy megtegyük – felelte, és Fidyka vállára tette a kezét.

– Rendben – mondta a beteg kis szünet után. – Vágjunk bele! – Raisman elnyerte Fidyka bizalmát.

Az idáig vezető út akkor kezdődött, amikor a ma 76 esztendős Geoff Raisman az ötvenes évek végén az Oxfordi Egyetemen folytatta orvosi tanulmányait. Itt hozzáfért egy forradalmian új eszközhöz: az elektronmikroszkóphoz, amely korábban soha nem látott nagyítást tett lehetővé. Raisman agykutatással kezdett foglalkozni, a következő két évtized során pedig két lenyűgöző felfedezést is tett.

Az első a plaszticitás: az agy képlékenysége, újraszerveződése, tanulékonysága. Sokáig úgy tudták, hogy minden agysejtnek meghatározott számú kapcsolata van, amelyek más sejtekhez kötődő idegrostok révén jönnek létre, és amelyek ha egyszer elpusztulnak, nem pótolhatók. Ám Raisman elektronmikroszkóppal megfigyelte, hogy a javíthatatlan sérülést szenvedő idegrostok kapcsolatait a szomszédos sejtek rostjai újraépítették.

Darek Fidyka Raisman professzorral (balra) és dr. Tabakowval (középen) beszélget a műtét után a Gerincsérültek Rehabilitációs Központjában

Tíz évig tartott, míg a plaszticitás elméletét elismerték, ám Raisman nem állt le a kutatással. Megállapította, hogy még a megszakadt idegrostok is adnak le új ingereket. Ám a kapcsolatok megjavítására képtelenek, mert az új útvonalakat építő sejtek közötti hegek megakadályozzák, hogy az idegrostok célba érjenek. Raisman második felfedezését útvonal-hipotézisnek nevezte el.

Ezután azt kezdte kutatni, hogyan juthatnának túl az idegrostok a hegesedés jelentette akadályon – ha ez sikerülne, újra járhatnának lebénult emberek.

Az idegrostokat úgy képzelhetjük el, mint az autópályán hídhoz érkező autókat, ahol a híd összeomlott. Az „autók” kereshetnek más útvonalat A-ból B-be, de az nem olyan gyors vagy hatékony. Lehetséges volna az OEC-sejtekkel hidat építeni a gerincvelőben és így helyreállítani az autópálya forgalmát?

1985-ben Raisman újra az elektronmikroszkóphoz fordult, hogy többet megtudjon az OEC-sejtekről. Amit látott, minden képzeletet felülmúlt – az OEC-sejtek csatornát nyitottak az újranövő szaglóidegrostoknak, ahogy a rostok az agy felé közeledtek, az OEC-sejtek apró érzékelőket nyújtottak ki. Erre reagálva az elhegesedett szövetben lévő átvivő sejtek is nyúlványokat bocsátottak ki, és kapcsolatot létesítettek az új rostokkal.

Raisman meg volt győződve róla, hogy jó nyomon halad, és csapatával kidolgozták, hogyan ültethetnének OEC-sejteket kísérleti patkányok gerincvelőjébe. Eleinte nem történt semmi. Aztán 1996-ban egy decemberi éjszakán az idegtudós nem tudott elaludni. Hajnali 2-kor még a patkányok ketrece előtt üldögélt londoni laboratóriumában, és a legkisebb rágcsáló felé nyújtott egy száraz tésztadarabkát. Egyszer csak a szelíd állat kis időre előrenyújtotta bénult mancsát. Majd megismételte a mozdulatot. Igen, állapította meg lelkesen Raisman, ki tudjuk javítani az idegrendszert. Néhány nappal később az összes patkány nyújtogatni kezdte korábban lebénult mancsát.

Egyéb fejlesztések, amelyek segíthetnek lebénultaknak újra járni
Idegi őssejtek A központi idegrendszerben található mindhárom sejttípus kialakítható belőlük. A sérült gerincvelőbe tervezik a beültetésüket. Az Egyesült Államokban már zajlanak kísérletek, amelyek hamarosan Kanadában is megkezdődnek.

Bionikus implantátum A lausanne-i École Polytechnique Fédérale tudósai rugalmas elektronikus implantátumot fejlesztettek ki, amely a gerincvelőbe ültetve elektromos és vegyi ingerületeket továbbít. Gerincsérült patkányok mozgását sikerült helyreállítani vele, de az embereken való alkalmazáshoz még hosszú évekre van szükség.

Új gyógyszer Amerikai tudósok kifejlesztettek egy olyan speciális peptidet, amellyel ígéretes eredményeket értek el patkányoknál. A szer befecskendezésével a gerincben új idegkapcsolatok kialakulását gátló hegesedés hatását próbálják megszüntetni. Embereken csak később fogják kipróbálni.

Pawel Tabakow diákkora óta csodálója volt Raisman kutatásainak, és szeretett volna vele dolgozni. – Publikációiban Raisman részletesen foglalkozott a sejtek kölcsönhatásával – mondja Tabakow. – Nyilatkozataiban, írásaiban ugyanaz az alapos gondolkodás követhető nyomon.

2005-ben Tabakow és csoportja egy hongkongi konferencián találkozott a brit idegtudóssal. A fiatal lengyel sebész türelmesen várt a sorára, míg végre Raismannal beszélhet, ám ő elutasító volt. Már túl sok idegsebészt ismert, akik sejteket ültettek be gerincsérültekbe – nemegyszer horribilis összegekért –, anélkül, hogy figyelembe vették volna a kutatása során felvetődött kérdéseket. Ám Tabakow nem hagyta annyiban, és Raisman végül meglátogatta a wrocławi egyetemi kórházban, ahol új idegsebészeti egységet hoztak létre. A brit tudóst lenyűgözte a sebész eltökéltsége és ésszerű hozzáállása.

Bár munkáját az egyesült királyságbeli Őssejt Alapítvány támogatta, további anyagi forrásokra volt szüksége, hogy folytathassa kutatásait a londoni University College (UCL) Ideggyógyászati Intézetében. A támogatók – különösen a vállalati szférából – gyorsabb eredményeket vártak el, mint amire képes volt.

Aztán 2006-ban telefonon kereste David Nicholls, a Mandarin Oriental szállodalánc egyik igazgatója. A férfi fia, Daniel 2003-ban uszodai balesetet szenvedett Ausztráliában, és 18 évesen lebénult. Nicholls nem sok haladást tapasztalt a mozgásképtelenség gyógyítása terén, de többször is találkozott Geoff Raisman nevével. Ugyanakkor létrehozta a Nicholls Gerincsérültek Alapítványát (NSIF). Most arra készült, hogy a gerincsérülések kutatásába fektessen pénzt.

Nicholls találkozni akart Raismannal. – Nem ismertem hozzá fogható tudóst – mondja Nicholls. – Nagyon megkedveltem. Ráadásul rajta kívül senki sem merte azt mondani, hogy a bénulás gyógyítható.

Az NSIF eddig több mint egymillió fontot (kb. 440 millió forint) adományozott Raismannak és Tabakownak. Nicholls olyan fontosnak tartja a két tudós kutatásait, hogy az NSIF más projektet nem is szponzorál, pedig semmi garancia nincs arra, hogy a saját fia ennek hasznát látja. – Lehet, hogy Daviden nem tudunk segíteni – mondta egy alkalommal Nicholls Raismannak –, de nagyon örülnénk, ha más családoknak nem kellene azt átélniük, amin mi keresztülmentünk.

Nagyrészt Nicholls támogatásának köszönhető, hogy Darek Fidyka forradalmian új kezelést kaphatott.

Tabakow először egy hosszú nap végén találkozott Fidykával, de amikor megtudta, hogy a férfit súlyos homloküreg-gyulladás miatt operálni kell, rögtön elszállt a fáradtsága. Fidyka műtétje hozzáférhetővé teszi a szaglógumóját, vagyis ideális alanynak tűnt az első OEC-beültetéshez. Ráadásul úgy találták, Fidykában megvan a lelkierő ahhoz, hogy átvészelje azt a várakozással teli nyolc hónapot, amelyet kemény fizikoterápiával kell töltenie a műtét előtt, amíg kizárják az öngyógyulás lehetőségét. A beavatkozás után is kimerítő fizikai rehabilitációra lesz szükség.

Fidyka számára nem volt kétséges, hogyan döntsön. – Ez volt az egyetlen terápia, amely a járás esélyét kínálta – mondja. – Nem érdekelt, hogy ilyet még nem végeztek senkin. Azt mondogattam magamnak: rosszabbul nem járhatok, mint eddig.

Két héttel Fidyka homloküregműtétje után, amelynek során eltávolították az egyik szaglógumóját, Raisman azt figyelte, Tabakow és csapata hogyan ülteti be a beteg gerincébe a tenyésztett OEC-sejteket.

A műtőben feszült volt a légkör. Kevesebb sejtet sikerült tenyészteni, mint remélték, ezért nem hibázhattak. De mielőtt 100 miniinjekcióval bejuttatják a sejteket, fel kellett tárni Fidyka gerincvelőjét, egyik réteget a másik után, amíg elérik a 7 milliméteres szakadást.

Tabakow és csapata a tenyésztett sejtek egy részét a gerincvelő jobb oldalán lévő vékony, hegszövetekből álló területre telepítették, de a zömét a hiányzó rész fölé és alá juttatták. Tabakow eltávolított négy kisebb idegrostcsíkot Fidyka bokájából, és azokkal fedte be a gerincvelő bal oldalán lévő rést, azt remélve, hogy ily módon a megújuló sejtek kapcsolatot teremtenek a gerincvelő szöveteivel.

Halvány remény volt a sikerre. Bár az operáció után Fidyka a hét öt napján négyórás kemény fizikoterápián vett részt, nem javult az állapota. Elkeserítő napokat élt át.

– Rengeteg szenvedésen mentem keresztül – mondja a ma 41 éves Fidyka. – Attól féltem, mindez hiábavaló volt. – De nem adta fel a küzdelmet. Erre ösztökélte a családja – az édesanyja szinte állandóan mellette volt a wrocławi rehabilitációs intézetben –, illetve a vágy, hogy visszanyerje a függetlenségét. Aztán négy hónap elteltével mutatkoztak az első jelek: a bal lábában erősödni kezdtek az izmok, bizsergést érzett, hideget és meleget észlelt. A gyakorlatok is könnyebben mentek. Fidyka képes volt meghajtani a szobabiciklit is, amire a műtét előtt nem volt példa.

– Mit látok? – kérdezte David Nicholls telefonon Geoff Raismantól, aki MRI-felvételek képeit küldte el neki. – Egy sérült gerincvelő képét látom, meg egy egészségesét.

– Dareké – mondta Raisman.

– Az lehetetlen. Ez itt gyógyult.

– David, hidd el, ez Dareké.

Nicholls elnémult. Izgalommal töltötte el a remény, amelyet a kerekes székre kárhoztatott emberek számára nyújthatnak ezek a felvételek.

Raismant is magával ragadta az eset, s nem kevésbé a látvány, amely akkor fogadta, amikor 2013 decemberében visszatért Wrocławba: Fidyka korlátrudakra támaszkodva, erősítő pántokkal a lábán haladt előre. Járása nagy erőfeszítést kívánt, és erősen sántított is, de a saját lábán járt.

Darek Fidyka ideje nagy részét a rehabilitációs központban tölti

A férfi bal lába az izmok fejlődésével erősödött – a javulás egyértelműen Tabakow beavatkozásának volt köszönhető, amelyet a gerincvelő bal oldalán eszközölt –, és bár a jobb lába jóval gyengébb volt, visszanyerte érzőképességét egészen a lábfejéig. Még a test jobb oldalának érző idegrostjai is a gerincvelő bal oldalán keresztül haladnak fölfelé az agyhoz.

Raisman erre a bizonyítékra várt. Megcsináltuk! – gondolta. Tabakow most azt tervezi, más betegeken is végrehajtja a beavatkozást, hogy bizonyítsa annak hatékonyságát. Nicholls biztosította, hogy a következő műtétek költségeihez is nyújt támogatást. Az a célja, hogy 10 millió fontot gyűjtsön össze Lengyelországban és az Egyesült Királyságban. Az NSIF már több alapvető berendezést is vásárolt a wrocławi rehabilitációs központ számára.

Függetlenül attól, hogy saját fia hasznát veszi-e, Nicholls mindenképpen hozzá akar járulni a kutatáshoz. – Szörnyű látni a bénulás következményeit, a fájdalmat, az elkeseredést – mondja. – Ha segíthetünk abban, hogy emberek ne kerüljenek ilyen állapotba, már megérte az erőfeszítést.

Darek Fidyka ma járókerettel mozog, és átalakított autót vezet. Nemi életet tud élni, érzi a húgyhólyagját meg a beleit. – Kezdek teljes emberi életet élni – mondja. Azt reméli, egy nap segíthet más gerincsérülteknek abban, hogy önellátók legyenek. De jelenleg a terápiára összpontosít, és ideje nagy részét a rehabilitációs központban tölti.

Most még az a legnagyobb öröm számára, ami másnak természetes. – Leírhatatlan érzés, amikor megfeszülnek az izmaim. Mintha újjászületnék – mondja.

Vote it up
122
Tetszett?Szavazzon rá!