Lady Jaja

Sokaknak ismerős lehet az alábbi párbeszéd, akik egy tizes éveit taposó leányt próbálnak nevelni, pontosabban rávenni bármire is

– Kiszednéd a ruhát a mosógépből?

– Ja, ja – feleli tizenöt éves lányom.

Egy órával később: – Kiszedted már a ruhát?

– Ja, mindjárt megcsinálom… ne görcsölj!

– Igyekezz! – Próbálok „határozottan, de nem agresszívan” viselkedni, miként a Hogyan vívjuk ki a tinédzserek tiszteletét? (a pontos címet elfelejtettem) szerzője tanácsolja. Magam is kiteregethetnék, ám ez elvi kérdés: „A szülői engedékenység nem megoldás.” (Ezt is egy könyvben olvastam).

Tíz perccel később már majdnem üvöltök: – Anaïs!

– Két másodperc, most dolgom van! (Éppen a 432 barátjával csetel a Facebookon.)

– Gyere ide most rögtön, különben elkobzom a komputeredet! (Tudom, tilos zsarolni a gyereket, olvastam a Minden eldől hatéves korra című opusban.)

Megjelenik, és kedvesen, szinte sajnálkozva néz rám: – Muszáj így kiabálnod, anyu? Nem megy neked ez a diétázás!

Fél kézzel szedegeti ki a ruhákat, a másikkal közben sms-t ír.

– Nem tudnád letenni a mobilodat egy pillanatra?

– Ja, ja, két másodperc…

Mély levegőt veszek, mert hirtelen rám tör a vágy, hogy megfojtsam. Vagy egyem egy kis csokit. – Anaïs, szerintem téged direkt szórakoztat, hogy felhúzol.

– Igen, ez így van – közli, és nem tudja elfojtani a mosolyát.

– Na, végre, kimondtad, hogy „igen”! Válaszolj rendesen igennel és nemmel, és ne hajtogasd folyton, hogy „ja, ja”. Rendben?

– Ja, ja…

Vote it up
236
Tetszett?Szavazzon rá!