Lelkes hallgatóság

Ki az emberszabásúbb: a gazda vagy a házi kedvenc?

Kapcsolódó cikkek

Az 1980-as évek közepén Londonban éppen sikeres szezont zártam a dzsesszduómmal, és fél évre leszerződtettek minket a párizsi Aranykalap zongorabárba. Egyik éjjel a zárórához közeledve a közönség már ritkulni kezdett, amikor besétált egy farmeros-bőrdzsekis fiatalember az apró kísérőjével. A férfi a zenekarhoz közel foglalt helyet, magának koktélt, barátjának pedig narancslevet rendelt.

Békésen üldögéltek és hallgatták a zenét, majd amikor a zeneszám véget ért, az apró kísérő, aki overallt és piros kockás sapkát viselt, óvatosan visszahelyezte a narancslevet az asztalra, és mindketten lelkesen tapsoltak. Valahogy nem volt szívünk a muzsikálást abbahagyni, amikor ilyen lelkes lények ülnek a közönség soraiban, így azután még vagy fél órát tovább játszottunk, élvezve a különleges hallgatóságot.

Azért maradt olyan emlékezetes ez az este, mert bárhonnan érkezett is a kellemes fiatalember, apró kísérője egy csimpánz volt!

Ilyesmi bizonnyal csak Párizsban eshet meg.
Leigh Weston

Trükkös szerzés
Mielőtt reggel munkába indulnék, Zeke-nek, az elegáns perzsa agarunknak és Ashnek, a lányom ősöreg keverék kutyájának is adok egy-egy rágócsontot.

Egyik reggel elővettem ugyan a csontokat, de elfelejtettem odaadni a kutyáknak. Távozásom után a lányomnak feltűnt, hogy Zeke a konyhában szteppel, és orrával egyre csak a konyhaszekrény felé bökdös. Ugyan mi lelte ezt a kutyát? – töprengett a lányom. A padon a kutya számára elérhető közelségben ott volt a két rágócsont, de mivel egészen kicsi korában megtanítottuk, hogy padokról és asztalokról szigorúan tilos bármit elvenni, továbbá mert imádja ezeket a rágócsontokat, képes volt inkább bonyolult tánccal felhívni a figyelmet arra, hogy én elmulasztottam a kötelességemet.

Az okos Zeke meg is kapta ezért a jutalmát!
Vera Farr

Vacsorára csengetnek
Megvettem életem első mikrohullámú sütőjét. Míg a konyhaasztalra állítottam, Midget, a cirmos kandúrom lenézőn figyelte ténykedésemet. Akkor kezdte csak érdeklődve hegyezni a fülét, amikor látta, hogy halat rakok be a mikróba.

Majd letelepedett a sütő elé, és meredten nézte, amint a hal körbe-körbe forog a tányéron. Amikor a sütő hangosan csilingelve jelezte a program végét, Midget rémülten felugrott, és bebújt az asztal alá. Az illatok hatására aztán lassan előmerészkedett, visszaugrott az asztalra, és amikor a halat átraktam a tálkájába, minden különösebb hajcihő nélkül nekilátott enni.

Néhány nap alatt Midget megtanulta: ha a mikró csilingel, eljött a vacsora ideje. Attól kezdve személyesen felügyelte a sütőt, és a csilingelést hallva azonnal a konyhába „hívott”.
Lois Stahl

Vote it up
142
Tetszett?Szavazzon rá!