Márpedig muszáj emlékezni

Ugye, emlékszik elsős tanító nénije nevére, de nehezen tudja felidézni, mi volt a tegnapi ebéd? Eláruljuk, miért van így

Az emlékezés a tapasztalattal kezdődik, márpedig a tapasztalatok folyamatosan zúdulnak ránk. Ha behunyjuk a szemünket vagy befogjuk az orrunkat, a fülünk még mindig nyitva marad. Ha az ujjunkat a fülünkbe dugjuk, ízlelésünk, szaglásunk, tapintásunk továbbra is működik.

Próbálja ki önmagán: hagyja abba az olvasást és nézzen körül a szobában, ahol most van. Az agya bármiféle érzékelhető erőfeszítés nélkül regisztrálni fogja mindazt, amit lát. De hová kerül ez az – érzékszervi emléknek nevezett – tengernyi információ? Hát, elég gyorsan elillan. Ha hosszabb ideig meg akarjuk őrizni ezeket a röpke emlékeket, tudatosan oda kell figyelnünk az érzékszerveinktől kapott információkra. Összpontosítás révén a rövid távú vagy munkamemóriánkban rögzíthetjük őket. A rövid távú emlékek csak néhány másodpercig vagy percig rögzülnek, de rendkívül fontosak a köznapi életben, mert ezek teszik lehetővé, hogy egyszerű döntéseket hozzunk vagy társaloghassunk. Természetesen akadnak olyan információk is, amelyeket napokig, hónapokig vagy akár évekig meg kell jegyeznünk. Ilyenkor van szükség a hosszú távú memóriára.

A hosszú távú memória három típusa
1.
Amikor azzal küszködünk, hogy felidézzük annak a színésznőnek a nevét, aki a Gonosz Királynőt játszotta, a szemantikai memóriát használjuk.

2. Az epizodikus memória életünk eseményeit rögzíti. Bizonyos szívderítő élmények, mint például az első csók, örökre belénk vésődnek, és a kellemetlen tapasztatokra is sokáig emlékezünk, a köznapibb események azonban nem ragadnak meg a memóriánkban.

3. A procedurális memória felelős az olyan szerzett szokásokért, motoros készségekért, amilyen például az autóvezetés, a kerékpározás vagy a cipőfűző megkötésének képessége. A procedurális emlékeket az agy teljes területén tárolja, ami gyakorlatilag immúnissá teszi a procedurális memóriát azokkal a tényezőkkel szemben, amelyek az információkra vonatkozó emlékeink elvesztését okozzák például az Alzheimer-kór esetében.

Amiért a memória esendő
Emlékeink inkább impresszionista festményekre, mintsem az események pontos „fényképfelvételeire” hasonlítanak

Érzékelés Mindenki másként emlékszik egy-egy eseményre, mert amikor történt, mindenki másként érzékelte. Ha ön az utolsó családi összejövetelen nagyon náthás volt, lehet, hogy ízetlen ételekre fog visszaemlékezni, míg nővére azóta is emlegeti a pompás vacsorát. Minden ember érzékszervi memóriája egyedi.

Értelmezés Ha (ezen a bizonyos összejövetelen) a nagybátyja hosszas politikai fejtegetésekbe bocsátkozott, másként fog visszaemlékezni rá, ha egyetértett vele, mint ha nem. Ha az unokahúga megemlített egy kiállítást, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy megjegyezte, mit mondott, ha ad az unokahúga véleményére. Az, ahogy az eseményeket értelmezzük, befolyásolja, hogyan fogunk visszaemlékezni rájuk.

Felidézés Egy-egy információ felidézésékor néha az agynak kell kitöltenie a fehér foltokat. Egy nő az anyjával együtt nézegette a családi fényképalbumot, és amikor egy pónin ülő kislány fotójához értek, azonnal élénken felidéződött előtte annak a bizonyos napnak az emléke. – De hát ez a nővéred! – szólt közbe az anyja. – Te akkor még meg sem születtél. – A nő azonban már korábban is látta a fotót, és feltételezte, hogy őt ábrázolja, az agya pedig kitöltötte a hiányzó részleteket.

Rendőrségi fantomrajzMemóriatippek egy rendőrségi rajzolótól
Próbáltak már felidézni valamit, amire sehogy sem tudtak visszaemlékezni? Hogy hova tették a kocsikulcsot? Talán segíthetnek azok a technikák, amelyeket Natalie Sweet brit rendőrségi fantomképrajzoló alkalmaz a bűncselekmények tanúinál.

1. lépés: próbáljon ellazulni
Ha elveszítette a kulcsát, ne essen pánikba, mert az csak rontani fog a helyzeten. Sweet rendszerint azzal oldja a feszültséget, hogy elmondja a tanúknak, a vázlat célja minél közelebb jutni az emlékezetükben élő személyhez. De nem az a feladat, hogy a kép tökéletes legyen.

2. lépés: gondolatban térjen vissza
Lehunyt szemmel próbálja feleleveníteni a pillanatot, amikor még megvolt a kulcsa. Éppen egy értekezletről jött? Esett az eső?

Sweet a tanú emlékezetét „bemelegítendő” mindent elmondat vele a bűntény napjáról, kivéve a bűncselekményt. Amikor a tanú már feloldódott, Sweet megkéri, hogy hunyja le a szemét és mesélje el, mire emlékszik a környezetből a bűntény idején.

3. lépés: tegyen úgy, mintha szemlélő lenne
Ha önnél volt a kulcs, amikor bejött a házba, képzelje azt, hogy kívülről figyeli önmagát.

A kulcs a kezében van? Megállt a küszöbön? Sweet azt kéri a tanúktól, írják úgy le a helyszínt, mintha külső megfigyelők lettek volna. – Gondolkodjanak úgy, mintha éppen lefilmeznék vagy a tévén néznék a történteket – magyarázza. – Ettől más perspektívába kerülnek a dolgok.

4. lépés: legyen rugalmas
Pörgesse le gondolatban a történeket újra meg újra, amíg rátalál egy a kulcsaihoz vezető nyomra.

Agyunk meglepően ügyesen képes többször oda-vissza játszani, kimerevíteni az emlékeinket. Miután a tanú leírta a helyszínt és az eseményt, Sweet megkéri, hogy gondolatban „tekerje vissza a filmet” arra a helyre, ahol a gyanúsított a legtisztábban látszik.

5. lépés: ne kapkodjon semmiképp
Végül eszébe fog jutni, csak türelem. Egy aprólékosan kidolgozott fantomkép megalkotása átlag két órát vesz igénybe. Olykor lényegesen hosszabb ideig is eltarthat.

Maradandó pillanatképek
Fel tudja idézni, hol volt pontosan abban a pillanatban, amikor értesült a New York-i világkereskedelmi központ elleni szeptember 11-i támadásról vagy Diana hercegnő haláláról? Legtöbbünk még évekkel később is úgy tudja felidézni ezeket a tragikus napokat, mintha fényképen látná. Még inkább így van ez olyan személyes élmények esetében, mint például egy súlyos autóbaleset látványa. A pszichológusok ezeket az élénk benyomásokat „villanófény”-emlékeknek nevezik.

Meg lehet jegyezni
Egyes emlékek jobban megragadnak bennünk, mint mások, de magunk is elősegíthetjük az emlékek rögzülését

1. Figyelem Nem tudja megjegyezni annak az illetőnek a nevét, akit épp most mutattak be önnek? Valószínűleg nem fordított elég figyelmet a névre. Azok az emberek, akiknek jó a névmemóriájuk, gyakran hangosan ismétlik el a neveket. Magukban pedig lehet, hogy hozzátársítják valamihez – esetleg keresnek egy rá rímelő szót –, így létrehoznak az agyban egy a névhez kapcsolódó idegpályát, hogy az ne tűnjön el.

2. Gyakorlás és ismétlés Valahányszor felidézünk vagy elismétlünk egy adatot, az egyre jobban rögzül. Jellemzően ezt nevezzük tanulásnak. A tanulási folyamat számos tényezőtől függ, többek között attól, hogy mit akarunk tanulni (adatot vagy készséget), a meglévő tudásbázisunktól, továbbá érzelmi és fizikai állapotunktól. A tanulást mindenképpen megkönnyíti, ha van már valamennyi tapasztalatunk arról, amit meg akarunk tanulni.

A tapasztalatlan sakkozók, mikor a táblára néznek, nagyon nehezen tudják felidézni, hogy előzőleg hol álltak a bábuk. Csakhogy a sakkbajnokok könnyen vissza tudnak emlékezni a bábuk elhelyezkedésére, egyszerűen azért, mert kiválóan ismerik a játékot.

Különálló, véletlenszerűen elhelyezkedő bábuk helyett a tábla állása stratégiai kihívásokat jelenít meg számukra, ami kontextusba helyezi az információt, és pontosabb emlékezést tesz lehetővé.

Ha valaminek a gyakorlására kellő időt szánunk, memóriánk fejlődni fog azon a bizonyos szakterületen.

Vote it up
47
Tetszett?Szavazzon rá!